Domitilla, Elena, Francesca, Giorgia, Michele - csak úgy pörög az olasz egyetemisták nyelve, ahogy a szakmai gyakorlatukról, magyarországi tapasztalataikról mesélnek. Öt fiatal, akik mindannyian a budapesti Olasz Intézetben kötöttek ki: szakmai gyakorlatot vagy éppen itteni Erasmusos félévük mellett önkéntes tevékenységet végezni.
BENVENUTI IN UNGHERIA - olasz fiatalok a budapesti Olasz Kultúrintézetben
Az Olasz Intézet 1943-ban nyitotta meg kapuit, és azóta is – több-kisebb megszakítással – várja az olasz kultúra iránt érdeklődőket. Nyelvtanfolyamok, könyvtár, moziestek, koncertek – számos lehetőség és esemény közül lehet válogatni, amelyeken keresztül a magyar közönség szinte testközelből tapasztalhatja meg a „dolce vita” életérzést.
Szakmai gyakorlatra olasz fiatalokat körülbelül 20 éve fogad a szervezet – tudtuk meg Kádár Ibolyától, aki az ide érkező egyetemistákkal tartja a kapcsolatot az Intézetben. A hallgatók rendszerint 3 hónapos gyakorlaton vesznek részt, mely időszak alatt betekintést nyernek az Intézet mindennapjaiba. Hárman a mostani fiatalok közül nemzetközi tanulmányokat hallgatnak az egyetemen, így számukra témába vág a nagykövetséggel is szorosan együttműködő szervezet; egyikőjük fordító, és van, aki régészetet tanul. 
Giorgia tavaly október óta tartózkodik Budapesten, egy tanévet tölt a Corvinuson Erasmus+ ösztöndíjjal, emellett vállalta az önkéntes munkát az Intézetben – ő az egyetlen, aki önkéntes a szervezetnél. Michele és Elena nemrég érkeztek, Francesca június végéig marad, az interjú megjelenésére az egyik Erasmus+-os szakmai gyakorlatos hallgató, Domitilla pedig már haza is tért - egymást váltják tehát a fiatalok, olaszos lendületet adva ezzel a budapesti Intézetnek.
Az önkéntes hallgató heti háromszor jön az Intézetbe, a gyakornokok mindennap bent vannak – utóbbiak közül ketten Erasmus+, ketten pedig egy olasz ösztöndíj keretében érkeztek. Kifaggattuk őket, milyen is ott dolgozni.
Hogy került a képbe Magyarország, miért pont ezt a helyszínt választottátok?
Giorgia: Számos ok miatt döntöttem így. Több ismerősöm is javasolta, hogy ide jöjjek, illetve én is szerettem volna egy az olasztól eltérő valósággal szembesülni. Az is fontos szerepet játszott a választásban, hogy központi helyen van az ország, nagyon jó megközelítési lehetőségekkel. És azt is láttam, hogy Budapestre 10 hónapos ösztöndíj-lehetőség volt az Erasmus+ program keretén belül, ami szintén segített a döntésben.
Domitilla: Én is kíváncsi voltam az országra, az egyetemen volt pár órám, például Közép-Kelet-Európa története, politikai és gazdasági viszonyai. Szerettem volna a valóságban is látni, megtapasztalni a tanultakat.
Francesca: Én tavaly Varsóban voltam Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjjal, és beleszerettem a kelet-európai kultúrába. Ezt szerettem volna kihasználni, illetve jobban elmélyíteni a tudásomat a területről, így remek lehetőségnek tűnt a szakmai gyakorlat.
Elena: Fordítónak tanulok az egyetemen, de Domitillához hasonlóan nekem is voltak közép-kelet-európai vizsgáim a szláv nyelvórák mellett. Engem is érdekelt ez a kultúra, szerettem volna többet megtudni róla.
Michele: Én régészetet tanulok Cagliariban, és arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy milyen kapcsolat volt az itteni geográfiai terület és a Bizánci Birodalom között a Kr.u. 6 és 10. században, vagyis addig, amíg meg nem alakult a Magyar Királyság.
Domitilla a Külügyminisztérium honlapján keresztül talált rá az Intézetre mint fogadó szervezetre, ahova szakmai gyakorlatra jelentkezhet. Látta, hogy nagyon sok rendezvényt szerveznek és megtetszett neki. Francescához hasonlóan a tanulmányaihoz kapcsolódóan szeretett volna valami kézzelfoghatót is tapasztalni. Elena és Michele egy olasz felhívás keretében érkeztek, az egyetemükön keresztül jutottak el ide.
Milyen feladataitok vannak az Intézetben, miket csináltok pontosan?
Giorgia: Elsősorban a könyvek és a DVD-k katalogizálása a feladatom, illetve megtanultam, hogyan működik a könyvtárban a tagok beiratkoztatása. Amikor megérkeztem, akkor kezdtük el illetve folytattuk az átállást a könyvtár teljes elektronikai alapú felépítésére, melynek következtében szinte nincs már olyan szolgáltatás, feladat, ami csak papíralapon működne, mindent digitalizáltunk. Ibolyáék (Kádár Ibolya, kapcsolattartó – a szerk) távollétében például én vagyok a könyvtárban, kezelem a számítógépet, mára magabiztosan használom én is valamennyi rendszert.
Domitilla: Több mindent együtt csináltunk Giorgiával, például a könyvek rendszerezését (online és papír formában is), ezen kívül a helyükre tettük a DVD-ket – a könyvtár látogatói így könnyebben kiigazodnak, jobban megtalálják, amit keresnek. Ezenkívül rendezvények során segédkezünk, például a vendégek fogadásában, illetve rendezvényszervezési feladatokban veszünk részt. Segítettünk a 3 havonta megjelenő programfüzet lektorálásában, illetve az abban szereplő összefoglaló szövegek, leírások megszerkesztésében. Különböző sajtóközleményeket ellenőrzünk még, hogy helyesen vannak-e írva, de az évente megjelenő Corvina tudományos magazin szerkesztői csapatában is benne voltunk idén Francescával.
Francesca: Egy dolgot tennék még hozzá: az Intézet tagja az EUNIC hálózatnak (az Európai Unió tagállamainak kulturális intézeteit tömörítő nemzetközi szervezet), mely révén a munkatársak rendszeres találkozókon vesznek részt, egy ilyenre mi is elmehettünk nemrég. Júniusban, az európai kulturális örökségek hónapja keretében a budapesti kulturális intézetek számos közös programot szerveznek.
Giorgia: Én még a Parlando italiano nevű programról szeretnék mesélni, amit nagyon szeretek. Ez egy rendszeres csütörtöki esemény, amin a magyar résztvevők intenzívebben gyakorolhatják az olasz nyelvet. Páran vagyunk itt olaszok, akik vezetjük a társalgást: különböző témákat viszünk be, aktuális, például ünnepekhez kötődő kérdéseket, és ezekből mindig egy jó hangulatú beszélgetős este lesz. Október óta vagyok itt, azóta jóban lettünk, jól érzem magam ezeken az alkalmakon :) Ráadásul ezeken az eseményeken nemcsak a magyarok fejleszthetik nyelvtudásukat, hanem én is rengeteget tanulok az országról, az itteni szokásokról, emberekről.
Nagyon jó ez a nyelvtanulós program a résztvevőknek, látom, mennyit fejlődtek október óta. Azt szeretem még, amikor valaki bejön a könyvtárba, hogy kikölcsönözzön valamit, és engem talál bent, nem pedig a magyar könyvtárosokat. Belépnek, köszönnek magyarul, én is visszaköszönök magyarul, majd rájönnek, hogy nem beszélem a nyelvet. Ekkor kezdenek el olaszul beszélni, elmondani, hogy mit is, melyik filmet szeretnék éppen kikölcsönözni – jó látni, ahogy próbálkoznak olaszul, erre van igazán szükségük!
Domitilla: Gyakornokként nekünk tehát általános feladat valamennyi rendezvényen a vendégek fogadása, kísérése. Ilyen volt például február végén az Italian Design Day, vagy az Irodalom éjszakája márciusban. Az áprilisi Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmával is mi fogadtuk az olasz meghívott írókat, illetve elkísértük őket a Millenáris parkba, a fesztiválra. Meghallgattuk a felszólalásaikat, a népszerűsítő előadásaikat a könyveikről, standoltunk az olasz pultnál.
Michele: Az Italian Festival című rendezvény pedig egy nagyszabású programsorozat, ahol számos olasz termék, étel, művészeti örökség, zenei előadás kerül bemutatásra a fővárosban. A program célja a két ország kapcsolatainak szorosabbra fűzése, és egyik témája a szárd régió bemutatása, ahonnan én is származom, így ennek szervezéséből is kiveszem a részem.
Nap mint nap interakcióba kerültök a helyiekkel, mik a benyomásaitok?
Giorgia: Kevés sajnos az érintkezés a magyar hallgatókkal az egyetemen, inkább a külföldi diákokkal vagyunk együtt. Ez otthon is így van, az Erasmusos hallgatók egymás között ismerkednek inkább, nem pedig a helyiekkel. Az ESN (Erasmus Student Network) persze aktív az egyetemen, sok programot szerveznek, regisztráltam náluk én is.
Magyarokat inkább itt az Intézetben ismertem meg, nagyon sok mindent meg is tudtam tőlük a szokásokról, ételekről, sajátosságokról. Azt is ők magyarázták el nekem, miért vannak már december 5-én Mikulásruhában az emberek a Vörösmarty téren – nagyon meglepődtem, nálunk a Télapó csak december 25-én érkezik. :)
Domitilla: Abszolút pozitív benyomásaim vannak! A magyar nyelvismeret hiánya sajnos hátrány, az alapokat tudom csak, de jól érzem magam, legfőképp a tömegközlekedés tetszik – nagyon szervezett, jól működő. Az Intézetben is mindenki nagyon kedves, rugalmas az időbeosztásunk is.
Michele: Én csak pár napja vagyok itt, de eddig mindig mindenki mosolygott! Belépek egy boltba, egy helyiségbe, fizetéskor, elköszönéskor – nagyon tetszik! Illetve én magyarokkal lakom együtt, akik irtó kedvesek, elmagyaráztak mindent, mi hogy működik, sokat segítettek. Szervezünk is most egy főzőversenyt otthon, ők magyar ételeket főznek, én pedig olaszt – ez is egy módja a kultúra megismerésének, az ételen keresztül felfedezni azt. Ízlik is a magyar konyha!
Francesca sem ismer sok magyar fiatalt, külföldiekkel lakik együtt. A várost viszont ő is nagyon szereti, a jól szervezettsége, a kisugárzása és a rengeteg programlehetőség mind vonzóvá teszik számára. Michelének az is meglepő volt, hogy a magyarok ennyire érdeklődnek az olasz kultúra iránt, rengeteget kérdeznek tőle az országról.
Az archeológus Michelét leszámítva mind vettek már részt korábban külföldi csereprogramban. A tanulást még valamennyien folytatni tervezik ezután is, így Giorgia a nyári spanyol szakmai gyakorlata után PhD-n töri a fejét. Francesca és Domitilla szeretnének még egy mesterképzést elvégezni, akár itt Közép-Kelet-Európában, Elenának is a mesterképzés következik, Michele pedig angliai munkavállaláson gondolkodik az egyetem befejezése után. Mindannyian tehát további élményeket, tapasztalatokat szeretnének gyűjteni, a magyar kaland csak egy részlet az európai palettájukon. Ha csak egy részlet is, jelentős, amit soha nem fognak elfelejteni. A kérdésre, hogy ajánlanák-e másoknak is Magyarországot, egyértelmű igennel felelnek:
Francesca: Természetesen! Budapest gyönyörű, tele lehetőségekkel, rengeteg programmal, kedvező árakkal – jó döntés ezt a helyet választani!
Michele: Én még csak pár napja vagyok itt, de az eddigiek alapján azt mondom: igen :)
Giorgia: Én már ajánlottam is :)
Fotók: Olasz Intézet, Domitilla, Elena, Francesca, Giorgia, Michele
Az interjút készítette: Juhász Alina
Utolsó módosítás: 2019.06.20.
