Erasmus+

Koniorczyk Borbála, a Hosszúlépés. Járunk? társalapítója és ügyvezetője kétszer is volt Erasmusos: először egy évet tanult Párizsban, majd szakmai gyakorlatának helyéül Londont választotta. „Első éves koromtól mindig ott volt a fejemben, hogy szeretném megcsinálni”- válaszolta a kérdésre, hogy mi motiválta a pályázáskor. Az ELTE TÁTK-n végezte el a nemzetközi tanulmányok alapszakot, mesterszakon pedig (már a külföldi Erasmus+ év hatására) Londonban, a UCL-en hallgatott urbanisztikát.

Erasmus+ ösztöndíjasból egy sikeres vállalkozás társalapítója

Miért Párizsra és Londonra esett a választásod?

Nagyon szerettem a francia nyelvet, a francia kultúrát, és szerettem volna urbanisztikát tanulni, ami a SciencesPo-n elérhető volt, tehát ezért Párizs. Londonban pedig volt egy szakmai gyakorlati lehetőség, és szintén egy olyan város volt, amit nagyon szerettem. Később vissza is mentem, és szereztem ott még egy diplomát, tehát az is nagyon meghatározó hely volt számomra.

A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy külföldön szeretnél tanulni, majd szakmai gyakorlatot végezni?

Engem abszolút bátorítottak, mindenképpen örültek neki, meg szerették volna ők is, hogy menjek. Hat évesen voltam először Párizsban, és azt mesélte az anyukám, hogy nem lehetett leállítani, mert folyamatosan arról beszéltem, hogy én itt akarok egyetemre járni.

Mit adott hozzá a tanulmányaidhoz a kinti képzés? Megismertél új módszertant vagy nemzetközi példákat?

Rengeteget. A SciencesPo-n nagyon sok kiscsoportos szeminárium volt, tehát sokkal többet foglalkoztak velünk a tanárok. Maga a francia oktatás nagyon beszédközpontú, nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogy hogyan kell prezentálni. Ennek ott van egy nagyon kötött formája, ahogy annak is, hogyan kell egy beadandót megírni, annak mi a szerkezete. Franciaországban alapvető az, hogy szépen ki tudd fejezni magad szóban is, írásban is.

Akkor ezek szerint jól beszélsz franciául?

Én úgy mentem ki, hogy tudtam felsőfokon, és nyilván rengeteget hozzátett az is, hogy franciául tanultam kint. Illetve az, hogy nagyon más típusú emberekkel találkoztam: sokkal komolyabban vette mindenki a tanulmányait, mint itthon. Én ott jöttem rá, hogy szeretnék továbbtanulni, még egy mesterképzésen részt venni.

Hol dolgoztál a külföldi szakmai gyakorlatod során?

Az International Transportation Workers Federation szervezetnél dolgozhattam, amely lényegében egy közlekedési dolgozókat tömörítő nemzetközi szakszervezet. Ez egy irodai munka volt, mely során egy nőknek szóló konferenciát szerveztünk, és azon dolgoztam fél évig. Nagyon kedvesek és befogadóak voltak. Amikor ott vagy gyakornokként 22 évesen, és nem ismersz senkit, akkor nagyon sokat jelent, hogy segítenek, meg végtelen türelemmel javítgatják a hibáidat. Egyébként most is sokat segít az a hozzáállás, amit ott láttam, hogy segíteni kell annak, aki kívülről jön.

Mind a két alkalommal egyedül utaztál ki Erasmusra?

Igen. Az Erasmusban az az egyik csodálatos dolog, hogy mindenki egyedül van, de meg akar ismerni másokat, tehát egy nagyon jó élethelyzet.

Személyesen miben fejlődtél az Erasmus+ időszak hatására?

Sokkal önállóbb lettem.

Tartod még valakivel a kapcsolatot, akivel ott ismerkedtél meg?

Két emberrel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Igazság szerint nagyon más természetűek ezek a barátságok, mert azért kicsit a családot is pótolták kint, hiszen sokkal inkább egymásra voltunk utalva, mint itthon a barátaimmal.

Hatással volt a külföldön töltött időszak a karrieredre? Hogyan tudtad kamatoztatni az Erasmuson szerzett tapasztalataidat?

Mindenképpen hatással volt, akár olyan szempontból is, hogy kint volt egy barátnőm, aki a Columbiára járt előtte, ahol teljesen alapvető dolog volt, hogy az ember tud önéletrajzot írni. Emlékszem, hogy ő átírta az önéletrajzomat, és meghatározó élmény volt, hogy néztem, ahogy átalakul az életem egy teljesen vállalható valamivé. Nagyon sok önbizalmat, óriási lökést is adott a kintlét: a kapcsolatok, az optimizmus, a támogatás, amivel kint találkoztam. Illetve az a hit, hogyha van egy ötleted és nagyon meg akarod csinálni, akkor azt meg fogod tudni csinálni, ezt a hozzáállást nem tudtam volna kifejleszteni magamban, ha nem tanulok külföldön.

Mesélnél egy kicsit a Hosszúlépésről? Úgy olvastam, hogy 2013 óta létezik a vállalkozásotok.

Amikor lediplomáztam Angliában és hazajöttem a 2010-es évek elején, borzasztóan nehéz volt munkát találni itthon. Akkor találkoztam az akkori barátommal, most már férjemmel (aki egyébként szintén kint tanult Angliában), és pár hetes ismeretség után indítottuk el a Hosszúlépést. Igazából nem gondoltuk akkor végig, hogy mi lesz belőle, csak szerettünk volna sétákat szervezni. Nekem elegem volt a tanulásból, szerettem volna már valami kézzel fogható dologgal foglalkozni. Az urbanisztika eléggé elvont, és jó volt valami olyat csinálni, ami a városról szól, de főként laikusoknak. Elindítottuk a sétákat, a dolog viszonylag gyorsan sikeres lett, és rengeteg együttműködési lehetőség is adódott, amiből lehetett tovább építkezni.

Melyik a legnépszerűbb vagy legkülönlegesebb túrátok jelenleg?

Amire mostanában teljesen lehetetlen bejutni, az a Grand Gellért, a Gellért Szálló bejárása. De nagyon népszerű a Csend hangjai is Tihanyban, az apátság bejárása csöndben-sötétben.

Angol nyelvű sétáitok is vannak?

Vannak, de ez egy nagyon pilot dolog. Egy-kettőt meghirdetünk havonta és nézzük, hogy mi történik, de ez a szolgáltatás még nagyon a kezdeti szakaszban van.

Egy új projekten, a Normafa Delikáton dolgozol. Miről szól ez az új kezdeményezés?

Két évvel ezelőtt indítottuk el ezt a projektet, mert szerettünk volna csinálni még valamit a Hosszúlépésen kívül. Az ügyfeleink többsége a 12. és a 2. kerületből, illetve Újlipótvárosból jön, és arra gondoltunk, hogy ezen a környéken is lehetne valamit csinálni. Találtunk egy romos vegyeskereskedést, amit átalakítottunk kávézóvá. Úgyhogy remélem, hogy heteken belül meg is tudjuk nyitni.

Mit üzensz a mostani hallgatóknak?

Azt, hogy mindenképpen pályázzanak! Én azt gondolom, hogy az Erasmus+ egy elképesztően jó lehetőség, ami tényleg megváltoztathatja az életedet, ha jól használod ki. Azt is üzenem, hogy találják ki jól, hogy hova akarnak menni, válasszanak olyan helyet, ami tényleg vonzza őket, és nyilván az sem hátrány, hogyha beszélik valamennyire a nyelvet.

A Hosszúlépés. Járunk? elérhetőségét itt találjátok -->

Az interjút készítette: Kiss-Némethy Nóra, TKA

Utolsó módosítás: 2020.06.10.