Horváth Kitti az Orvostanhallgatók Világszervezetének közegészségügyi igazgatójaként folyamatosan nemzetközi környezetben mozog. 109 ország közel kétmillió diákját képviseli az egyesületben, ahol elsősorban prevencióval foglalkozik. Sokat utazik, sok kultúrát megismert már az öt kontinensen, de orvosi munkáját itthon, Magyarországon szeretné végezni.
Miért jelentkeztél az Erasmus programra?
Régi álmom teljesült ezzel, mert az ismerőseim ódákat zengtek az Erasmusról. És igazuk is volt. Ez volt számomra a tökéletes három hónap! Nemrég kérdezte egy ismerősöm, hogy mit gondolok, a fia vajon bele merjen-e várni egy ilyen kalandba. Neki is azt mondtam, hogy az Erasmus minden típusú embernek való, mindenki megtalálja valamilyen módon a számításait. A szakmai fejlődés mellett élettapasztalatot is szereztem, önállóbbá, nyitottabbá váltam. Rengeteg országból sok és sokféle embert ismerhettem meg rövid idő alatt, így többféle kultúrával, nézettel barátkozhattam meg egyszerre.
Miért épp Németországot választottad?
Az orvostudományban is nagyon fontos az idegen nyelvek ismerete, és az angol gyakorlatilag alapnak számít. Az egyetemen a tudományos munkámhoz, a cikkolvasáshoz, a konferenciákon való részvételhez szükségem volt a biztos nyelvtudásra. Mivel második idegen nyelvként a németet tanultam, úgy gondoltam, itt az alkalom, hogy gyakoroljam egy kicsit. Bele is rázódtam az orvosi szaknyelvbe a kint töltött idő alatt.
Milyennek találtad a kórházat, ahol a gyakorlati időt töltötted?
Nagyon szép, nagyon felszerelt egyetemi kórház, de nincs azért akkora különbség az itthoni és a német kórházak között, mint azt sokan gondolnák. A német orvosképzés jóval gyakorlatiasabb, több mindent tudnak élesben kipróbálni a hallgatók, mint itthon. A legfontosabb különbség azonban az, hogy több idő van mindenre, nincs akkora terhelés az orvosokon, így a betegekkel is többet tudnak foglalkozni, és a gyakornokok mentorálására is jut elegendő idő. Ennek megfelelően rengeteget tanultam, és lehetőségem volt előadásokra is bejárni a szabadidőmben. És ha már a különbségekről beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy a magyar orvostanhallgatók tudásszintje volt a legmagasabb. A német diákok mellett sok Erasmus hallgató is részt vett az órákon, és amikor kérdéseket tettek fel, kiderült, hogy legtöbbször csak mi, magyarok tudtuk a válaszokat.
Valószínűleg többen megkérdezték már, hogy szeretnél-e visszamenni?
Ez minden frissen végzett orvostanhallgatónak nagyon nehéz kérdés. Egy kicsit elvarázsolja az embert, amikor kint van, mert jobbak a munkakörülmények, nagyobb az orvosok megbecsülése és jobban szervezett a munka, de azt gondolom, hogy esélyt kell adni Magyarországnak. Meg kell próbálni itt megtalálni a megfelelő munkahelyet, mert ez az otthonunk.
Utolsó módosítás: 2016.01.26.
