Kurcz Orsolya Erasmus tanulmányi és szakmai gyakorlati ösztöndíjat is nyert, s mindkét alkalommal Svédországba utazott.
Másodszorra voltál az ösztöndíjjal külföldön, méghozzá mindkétszer ugyanott, Svédországban. Mi vonzott a hidegbe?
Az északi fények a mindeneim. Az utcai lámpák fagyott fénycsóvái az örebroi mínusz 19 fokban, amikor a pára mesebeli csillámporként megdermed a levegőben. Egyfajta álom - aztán a havas, sötét mezőn, a tiszta égboltról eléd táncol Lappföldön a sarki fény. Majd eljön a március és április, de még hóviharban indulsz Stockholmba. Délutánra tavasz lesz. Érzed az illatát, és érzed Stockholm illatát is. Vagy éppen felhőket lesel suli után, és végtelen nyugalmat érzel, ahogy a nyköpingi vörös harangtorony dombjáról nézed a sárga és lila, festménynek tűnő naplementét a városka fölött. Ennek a látványnak, és a stockholmi városháza zöld tornyának is rabja vagyok.
Jól érzem, hogy ezek az élmények majdnem honvágyként élnek benned?
Teljesen jól érzed. Bármikor visszamennék, Svédország második otthonommá vált a kint töltött félévek alatt. Rengeteget tanultam, tapasztaltam, és persze nem csak az egyetemen vagy a gyakorlati helyemen. Mióta eldöntöttem, hogy megpályázom az Erasmus ösztöndíjat, egyetlen percét sem bántam meg. A világlátós élmények mellett kommunikáció szakos hallgatóként a kulturális tapasztalatok ragadtak meg a legjobban. Máshogy él és gondolkodik egy északi ember, mint mi itt Közép-Európában. Ezt az eszembe véstem, megtanultam, hiszen szerintem fantasztikus segítség későbbi életünk, karrierünk során, ha nem csak egyféleképpen látjuk a világot.
Mi lenne az a legszebb, legszuperebb dolog, amit kiemelnél a kint töltött hónapokból?
Csak egyet választani képtelenég! Azt hiszem, legjobban az emlékeimet szeretem…
Az interjút Fejes Brigitta készítette, aki az Erasmus riporteri felhívásunkra jelentkezett. Köszönjük!
Utolsó módosítás: 2016.01.26.
