Rétfalvi Flóra egy nemzetközi szervezet, a Young European Leadership alelnöke. Szerinte az emberrel a csodák a komfortzónáján kívül történnek. Ez a csoda számára az Erasmus ösztöndíjjal kezdődött!
Nemrég egy rólad megjelent cikk kommentjében azt írtad, hogy az életed más irányt vett, mióta leadtad a jelentkezésedet az Erasmusra. Ez mikor történt és hol töltötted az ösztöndíjas időszakod?
Immáron három éve annak, hogy bekopogtam az egyetemi Erasmus irodába. Rómába, Olaszországba jöttem, egy LUMSA nevű magánegyetemre.
Mi volt a legviccesebb élményed?
Az első félévben ötödmagammal laktam egy lakásban, mindenki ösztöndíjas volt: egy francia, egy spanyol, két osztrák és én. (Az egész úgy hangzik, mint egy vicc kezdete...) Az egyetlen közös nyelv az olasz volt, de azt egyikünk sem beszélte magabiztosan. Így hát teleragasztgattuk a lakást cetlikkel, hogy minek mi a neve. Képzelhetitek, mennyit nevettek a vendégeink, akik még a törölközőn is sárga postitot találtak...
Mivel gazdagodott a szakmai tudásod, személyiséged, nyelvtudásod?
Rengeteget tanultam egy másik nyelvről, másik kultúrákról és végül, de nem utolsó sorban önmagamról. Az embernek óhatatlanul árnyaltabbá válik a személyisége, amikor meg kell tanulnia önmagát egy másik, számára idegen nyelven kifejezni.
Mennyire volt módod megismerkedni a helyi szokásokkal, emberekkel?
Külföldi ösztöndíjasként sok olyan programot ajánlott a helyi Erasmus iroda, amely egyrészt segített abban, hogy más, hozzánk hasonló ösztöndíjassal alakíthassunk ki barátságokat Európa minden tájáról. Másrészt remek lehetőségeket kínált arra, hogy kicsit jobban megismerjük Rómát, sőt Olaszország más tájait is. És hát ezen felül az olaszok olaszosan vendégszeretőek és barátságosak, ami sok nevetést hozott az életembe.
Mit üzensz a leendő ösztöndíjasoknak?
A csodák a komfortzónádon túl kezdődnek. Úgyhogy, jelentkezésre fel!:)
Mivel foglalkozol most, hogy tudod hasznosítani az erasmusos tapasztalataidat?
Jelenleg három dolog tölti ki a mindennapjaimat. Most fejezem be a mesterképzésemet itt, Rómában, ahonnan nem tudtam elszakadni az Erasmus után. Másrészt a meggyőzés, a hatékony kommunikáció, a beszédírás és a public speaking tudományát tanítom az itteni egyetemen és azon kívül. Harmadrészt alelnöke és aktív tagja vagyok egy nemzetközi alapítványnak, amit Young European Leadershipnek hívnak. Azon dolgozunk, hogy egy szakmailag felkészült, nemzetközileg együttműködő, lelkes, Európa iránt elkötelezett fiatalság szerepét erősítsük, hogy képviselhessék a véleményüket Európa és a világ vezetői előtt. Az Erasmus csodás élmény, meghatározó mérföldkő és sorsfordító lehetőség volt az életemben. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy részt vegyen benne.
Utolsó módosítás: 2016.01.04.
