A Tempus Közalapítvány legújabb interjúsorozatában olyan, jelenleg is zajló Erasmus+ stratégiai partnerségi pályázatokat mutatunk be, melyek a hazai köznevelés és szakképzés területén dolgozó tanárok és szakemberek részvételével zajlanak. Sorozatunk második részében a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Középiskola tanárával, Kiss Györggyel beszélgettünk.

Az önkéntesség témáját járja körbe a projekt, amelyben hat ország iskolájával közösen fogtak össze. Miért fontos a téma?

Az élet olyan területeire szerettük volna irányítani a figyelmet, ami problémaként lebeg a szemünk előtt. Nemcsak a projekt ideje alatt, hanem hosszú távon is. A másik célunk az volt, hogy „problémaérzékennyé” tegyük a gyerekeket, és felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a nehézségek, gondok megoldása érdekében mindig érdemes tenni valamit. Pláne a mai, pénzcentrikus világban fontos megmutatnunk, hogy érdemes önkéntes munkát vállalni.

Milyen területeken végezték az önkéntes munkát a diákok?

Minden ország a helyi sajátosságokhoz igazodva, lokális problémákra reflektálva próbált más és más területet bemutatni. Törökországban a kóbor állatok és az állatkínzások volt a fókuszban, Lengyelországban az árva gyerekek mindennapjaiba nyerhettünk betekintést és nyújtottunk segítséget nekik.

Bulgáriában a szegénység, a hajléktalanság volt a téma, Szicíliában az iskolaelhagyók voltak számunkra fontosak. Spanyolországban a kétirányú migrációval foglalkoztunk, tehát nemcsak a bevándorlás, hanem a kivándorlás jelenségével is. Nálunk, magyaroknál a környezetvédelem került előtérbe, valamint az idősek, elesettek védelme. Jótékonysági hangversenyt rendeztünk a hatvani kórház gyerekosztálya számára, amiben a projektben részt vevő gyerekek szerepeltek. Ezenkívül a környezettudatos gondolkodásról hallgattak előadást az érdeklődők, illetve kiállítást rendeztünk az ember környezetromboló tevékenységéről. Nagyon sokoldalúan próbáltuk őket bevonni a tevékenységekbe, valamint arra is odafigyeltünk, hogy ne maradjon az iskola falain belül az, amivel foglalkozunk, hanem a helyi közösség életében is megjelenjen.

A hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása is a projekt célkitűzései közé tartozott. Hogyan jelent meg ez a mindennapokban?

Mivel az iskolánk egyházi fenntartású intézmény, van hagyománya a karitatív munkának. A korábbi Comenius együttműködések tapasztalatai alapján a partnerekkel úgy döntöttünk, hogy 4-4 diák vegyen részt a projekt mobilitási részében, akik között 1-1 hátrányos helyzetű tanuló volt. A közös tanulás vagy a korrepetálás kölcsönös együttműködést jelentett, láncolatszerű rendszerben működött, ahol mindenki abba segített be, amibe tudott. Így a diákok közösségként is meg tudták élni, hogy segíteni jó dolog. Például volt olyan résztvevőnk is, akinek mi dobtuk össze a pénzt az útlevélre. Ez ugyanarról szól, mint az önkéntes munka: nem hagyom magára a másikat.

Hogy született meg a partnerség az országok között?

Korábban volt már Comenius projektünk, amelyben három másik ország mellett törökökkel is együttműködtünk Az ottani kollégákkal emberileg is jó viszonyba kerültünk, ők voltak a mostani projekt kezdeményezői. A megkeresésük épp időben jött, mert mi is azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk hasonló témakörben kezdeményezést indítani, így az ötletek egy jelentős része is tőlünk származott.

Voltak-e olyan a tapasztalatok, amiket a korábbi mobilitási projekt alapján be tudtak építeni a szakmai munkájukba?

Rengeteg mindent! A korábbi Comenius pályázatunkat egy fiatal kollégánk írta, aki – mire a projekt elkezdődött – elment az iskolából. Ránk szakadt az egész megvalósítás, teljesen új helyzetbe kerültünk. Ugyanakkor megbirkóztunk a feladattal, és ez arra motivált minket, hogy belevágjunk egy következő nemzetközi együttműködésbe.

Min változtattak?

Sokat beszélgettünk például a diákjainkkal annak az országnak a kultúrájáról, ahová utaztunk. Ez nagyon fontos volt, ugyanis egy részük korábban még külföldön sem járt, most viszont egy idegen családnál kellett lakniuk.  Tehát fel kellett készítenünk a gyerekeket arra, hogyan tudnak alkalmazkodni másokhoz egy teljesen új élethelyzetbe kerülve. Ez nagy kihívás volt számunkra, és óriásit léptünk előre ezen a területen.

A nyelvtanulás és a nyelvtanítás területén is voltak jelentős változások. Most például a fogadó szülőknek is tartottunk néhány nyelvórát, hogy tudjanak kommunikálni az érkező gyerekekkel. De sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a diákok nyelvtanulására is. Náluk látványos fejlődés következett be, kettes-hármasról ötösre javultak a jegyeik, és egyben a társaikat is felfelé húzták. Van olyan diákunk, aki korábban nem tervezett továbbtanulást, most viszont előrehozott érettségire megy angolból, középszinten. Mi sem számítottunk arra, hogy a projekt ekkora hatást vált ki a tanulóinkból. A diákok a saját bőrükön tapasztalták, hogy érdemes tanulni, továbblépni, nyitottnak lenni. Vagyis rengeteg egyéb hozadéka is lett a projektnek, a kitűzött célok mellett. Arról nem beszélve, hogy mára az iskola arculatának a részévé vált, hogy nemzetközi projektekben vesz részt.

A projekt címe: Volunteering is our job

Intézmény: Széchenyi István Római Katolikus Középiskola

Koordinátor: Kiss György

A projekt éve: 2014

 

 

 

 

 

 

Az interjút készítette: Barta Edit (Tempus Közalapítvány, Kommunikáció)

Utolsó módosítás: 2016.04.26.