Dénes Barbara Londonban tanult Erasmus programmal. Ott szerzett élményei terelték abba az irányba, hogy mára saját márkát épített fel magának. A PLANTETHICS termékekkel nyakláncokba zárt páfrányokkal és játék dinoszauruszokba ültetett pozsgásokkal érzékenyíti vásárlóit a fenntarthatóság és a bioetika jegyében.
Pozsgás ékszerek a fenntarthatóságért
Mesélnél róla, hogy mikor és hol jártál Erasmus ösztöndíjjal?
Az akkori Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari, és Idegenforgalmi Karának diákja voltam, emellett dékáni engedéllyel európai uniós tanulmányokat és marketinget is tanultam.
Az EU-s tanulmányokhoz kapcsolódóan pályáztam meg az Erasmus ösztöndíjat 2002-ben a londoni Thames Valley Universityre. Addigra már meg kellett lennie az angol felsőfokú nyelvvizsgámnak. Emellett a kiváló tanulmányi eredmény volt a jelentkezés feltétele.
Milyen volt akkoriban a pályázás?
Sokkal nehezebb volt, kevesebben kaptak lehetőséget, hogy Erasmusra menjenek. A fogadóintézmény oktatási rendszerének alapos ismerete is szükséges volt a kreditelismertetés miatt. Utóbbival egyébként nekem nem volt problémám, a tanáraim elfogadták a kint teljesített kurzusaimat.
És miért pont Londont választottad?
Angol nyelvterületen London volt az a város, ahol olyan képzésbe tudtam becsatlakozni, ami összefonta az EU-s és a marketinges tanulmányaimat. De ebben a fél évben kinyílt előttem a világ is. Ott szembesültem először azzal, hogy minden sarkon van egy közösségi kert, az emberek szelektíven gyűjtik a hulladékot, odafigyelnek egymásra, és megbíznak egymásban. Akkor elhatároztam, hogy amint hazajövök, én is ilyen irányba szeretném vinni az életemet. Igazából azt alapozta meg a kinti létem, hogy a kultúra és a fenntarthatóság vonalán hozhassak valamit haza és adhassak át.
Tehát nem is annyira a külföldi tanulmányok, hanem az ott ért impulzusok hatására indultál el ezen az úton.
A kinti tanulmányok maximálisan a marketing és a gazdasági vonal mentén zajlottak. Viszont az, hogy nemzetközi csapatban tanultunk, teljesen új élmény volt. Londonban rengeteg különböző kultúra találkozik, és ez engem nagyon megfogott. Nemcsak a helyi angol, hanem más külföldi diákokkal is szövődtek barátságok, velük mentünk mindenféle kulturális eseményre. Ez az Erasmus félév segített abban, hogy bátrabban merjem megvalósítani a terveimet.
Milyen úton sikerült valósággá váltani a terveidet?
Miután hazatértem Londonból, önkénteskedni kezdtem a Kortárs Építészeti Központnál, ahol eleinte várossétákat vezettem, de a nagy lépés az volt, amikor 2009 környékén elindítottuk a közösségi kertekkel kapcsolatos projektjeinket. Akkor alapítottuk meg a Millenárison a Lecsós kertet és a Corvin-negyedben a Leonardo kertet, melyek közül utóbbi még most is üzemel. Ez akkor nagyon új dolog volt itthon, de szerencsére azóta egyre jobban elterjednek ezek a kezdeményezések. Ezen túl a Bakelit Multi Art Centernél kezdtem kiépíteni az intézmény nemzetközi hálóját. Ennek keretében a világ minden pontjáról jöttek hozzánk projektvezetők, akikkel közösen dolgoztunk együtt. Ehhez is a londoni tapasztalatok szolgáltak alapul.
Hogyan lett ebből dizájnerkedés?
A Bakelites munkának köszönhetően kerültem kapcsolatba az Trans Europe Halles nevű szervezettel, amely akkor már 53 országban volt jelen. Ez egy olyan ernyőszervezet, amely az indusztriális környezetben létesült kultúrintézményeket támogatja. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően több ország intézményeiben jártunk, és különböző művészeti ágak képviselőivel találkoztunk, akik a fenntarthatósággal foglalkoznak.Az évek során számos olyan nemzetközi projekt részese lehettem, melyek kapcsán megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy jó lenne az eddigi tapasztalatok mentén mindezt egy saját környezettudatos márkával is alátámasztani.
Így alakult meg először a főként gyerekeknek szóló PLAY PLANTS projekt, melynek során műanyag játékfigurákba és porcelán csészékbe ültettem pozsgásokat, majd később a PLANTETHICS, amely a növényeket és a természetet már egy komolyabb, érettebb formában hozza közelebb az emberekhez a divaton és a lakberendezésen keresztül. Az ólomüveg közé zárt borostyánokat, páfrányokat erdei túráink során gyűjtjük össze, odafigyelve rá, hogy az erdő ökoszisztémája ne sérüljön. Az üvegek megformálásában pedig Schillinger Balázs, a Vitroom szakembere van segítségemre.
Mit szeretnél közvetíteni ezzel?
Az, hogy nálam például a faanyagok viharkárokból és metszési munkálatokból származnak, itthon egyelőre kuriózum, de nagyon remélem, hogy idővel elterjed. A termékek és a workshopok útján próbálok az alkotók és a fogyasztók felé is példát mutatni. Lehet, hogy egy közösségi kert híre nem jut el mindenkihez, de azokkal, akik a növények, a fenntarthatóság vagy divat és lakberendezés iránt érdeklődnek, sokkal egyszerűbb a PLANTETHICS-en keresztül kommunikálni.
Mesélnél kicsit arról, hogy mit is a takar a PLANTETHICS név?
A bioetika egyik ága a növényetika, amely az ember és növény kapcsolatát vizsgáló tudományág. Ide értjük például hogy egy szobanövény milyen hatással van a dolgozók munkavégzésére, vagy egy zöldfelület a lakóközösségre. Mivel bármi, amihez nyúlok az növényekkel kapcsolatos, úgy gondoltam, hogy így a legegyszerűbb kifejezni magamat.
Először voltak a játék dínókba ültetett pozsgások, majd jöttek az ékszerek. Mi a következő lépcsőfok?
Most éppen egy kerámiás projekten dolgozunk. Munkáimmal szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy bár nem minden ember lát, tapintani mindenki tud. Braille-írással domborított mintákat szeretnénk készíteni kaspókra, poharakra. Ez a projekt szintén a hulladékmentes háztartáshoz és a növények szeretetéhez kapcsolódna. Mindig örülök, ha lehetőségem nyílik támogatni azokat, akiknek szükségük van rá. Az eddigi munkáim is az etikus magatartást és a környezetre való odafigyelést helyezték előtérbe, tehát van egy fejlődési íve a dolognak, és remélem, hogy ez a továbbiakban is így fog folytatódni.
Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA
Fotók: Deme Felícia, TKA
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2020.03.12.
