---

A mögöttünk álló hónapok járványügyi intézkedései szinte kivétel nélkül mindenki életében változásokat hoztak. Az egyetemek és a közoktatási intézmények pedig egyik pillanatról a másikra álltak át az online oktatásra. Az oktatás zavartalan működése mellett továbbra is fontos törekvése minden intézménynek a minőségi és szakmai megújulás képessége, a meglévő nemzetközi kapcsolatok fenntartása és újak létrehozása. A felsőoktatási intézmények nemzetköziesítési törekvéseit azonban az idei évben történtek, a határlezárások és egyéb korlátozó intézkedések biztosan megnehezítették.

Egy ilyen helyzetben fontos, hogy megismerjük a nemzetközi hallgatók és a hazai intézményekben dolgozók tapasztalatait, valamint azokat a jó példákat, amelyek mind közelebb vihetnek a még sok tekintetben ismeretlen jövőben való helytálláshoz.

A nemzetközi hallgatók több interakciót és nagyobb odafigyelést igényelnének az egyetemek részéről

Az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetében kutatás folyik, ami a felsőoktatási nemzetközi mobilitás pszichológiai nézőpontjait vizsgálja. 2019-ben jelent meg A nemzetközi felsőoktatási mobilitás pszichológiai aspektusai címmel a kutatási eredményeket összefoglaló kötet, amely az alkalmazkodás pszichológiai nézőpontjait mutatja be, amellett, hogy „a kutatásban kikristályosodott szempontok alapján gyakorlati, oktatási és szervezeti ajánlásokat is megfogalmaz”. Most nyáron kifejezetten a járványhelyzetre vonatkozó kérdéseket is feltettek. Leginkább azokat a külföldi hallgatókat tudták elérni, akik Magyarországon maradva vészelték át ezt az időszakot. Már vannak részeredmények, de még zajlik a kiértékelés. Az intézet vezetője, Nguyen Luu Lan Anh vezető kutató foglalta össze, hogy a Magyarországon tanuló külföldi hallgatókra milyen plusz nyomást helyeztek a koronavírus okozta korlátozások és bizonytalanságok.

Jobban megviselte a hallgatókat ez az időszak?

A járványhelyzet egy olyan, eddig ismeretlen, kivételes helyzet, ami nagyon sok új feladat elé állít mindenkit, nemcsak a nemzetközi hallgatókat, de az egyetemi dolgozókat, oktatókat is, a kollégiumokról nem is beszélve. A nemzetközi hallgatók többsége negatív változásról számolt be, mindenféle téren: tanulmányi, társas, pszichológiai oldalról egyaránt.

Akiknek úgy alakult a helyzete, vagy inkább olyan személyiségek voltak, hogy tudtak érdemi kapcsolatba kerülni magyarokkal, ők arról számoltak be, hogy mindig is nagyon kedvesek voltak az emberek, de erre az időszakra ez most fokozottabban igaz volt.

A járványhelyzetben a tapasztalatok szélsőségesebbek lettek: a rossz még rosszabb, a pozitív még pozitívabb élménnyé vált. A társas kapcsolatoknál például szétválik, hogy ki az igazán fontos, és ki az, aki nem, így megtalálják az igazi barátságokat. Az önreflexió erősebbé válik, és sokan azt érzik, hogy jobban ismerik önmagukat. Ezek általánosságban is igazak lehetnek az emberekre, ehhez nem kell nemzetközi diáknak lenni. De ahhoz már igen, hogy valaki úgy érezze, ezzel az extrém helyzettel meg kellett küzdenie. Ha ez sikerült, akkor ezt nagyobb sikernek élte meg. Ennek pedig van egyfajta önbizalmat növelő hatása. Ez a mechanizmus a járvány előtt is létezett, korábbi publikációinkban már leírtuk, hogy a nemzetközi diákoknál sok a stressz és a nehézség, és ha úgy érzik, hogy ezekkel jól meg tudtak küzdeni, akkor nagy nyereséggel jönnek ki a dologból. A beszámolók szerint pedig a járványhelyzetből is nagyon sokan jól jöttek ki.

A mindennapok nehézsége mellett az egyetemen is teljesíteni kellett. Ezt hogyan befolyásolta a járványhelyzet?

A tanulmányokban is a bizonytalanság okozta a nagyobb nehézségeket, amit bár mindenki megtapasztalt az elmúlt időszakban, a nemzetközi hallgatók esetében kapaszkodóik, például a családi háttér, ismerősök, közeli barátok sem voltak, így ez a tapasztalat még inkább felerősödhetett. Az ismeretlen helyzet önmagában is nagy megrázkódtatást jelent; úgy érzik, hogy semmit nem tudnak, nem értenek abból a világból, ami őket körülveszi, és ehhez jönnek még a nyelvi nehézségek is. Az egyetem rendszerét is nehezebben tudták megismerni, használni, hiszen nehezebb úgy segítséget kapni, hogy nem tudnak bemenni a nemzetközi irodába, vagy a folyosón valakit „elkapni” és megkérdezni. Egyfajta társas vákuumba kerültek.

Az oktatással, intézményi háttérrel kapcsolatban milyen tapasztalatokról számoltak be a megkérdezett hallgatók?

Az online oktatásra történő átállás az oktatók és az oktatásszervezés oldaláról is küzdelmes volt. Arról számoltak be a megkérdezettek, hogy volt olyan oktató, aki nem tudta jól összehangolni a követelményeket a megváltozott helyzettel, vagy nem volt interaktív az órája, csak feladatokat adott fel és prezentációkat küldött ki. Ez sokaknak negatív változás volt a járvány előtti helyzethez képest, amikor kooperatívan együtt lehetett feldolgozni egy anyagot, együtt lehetett tanulni, megvitatni a dolgokat. Az érdemi tanulásnak a lehetőségétől estek el, mert nincs vita, nincs magyarázat, nincs megbeszélés, hiányzik az interakció. Emellett a társas érintkezés lehetősége is megszűnt.

Számtalan olyan hallgató is volt, akiket lenyűgözött az egyetemi oktatók és nemzetközi irodák munkatársainak támogatása, felkészültsége. Kiemelték például, hogy folyamatosan érdeklődtek a hogylétük iránt.

Akkor kijelenthetjük, hogy a koronavírus és a vele járó lezárások, korlátozások, valamint a merőben új helyzet miatt nehezebben tudtak boldogulni a nemzetközi hallgatók?

A projekt során a nyitott kérdések mellett készítettünk kérdőíves kutatást is, amiben arra kerestük a választ, hogy mi jelzi előre azt, hogy mennyire boldogul a hallgató a tanulmányaiban. Ezek alapján az általános boldogulást a kulturális intelligencia-kompetencia mértéke jelzi előre. A Covid-időszakban viszont az látszik, hogy a hallgató boldogulását leginkább az határozza meg, hogy mennyire tart a vírustól. Minél inkább fél, annál nehezebben tud a tanulmányaira koncentrálni, és minél inkább depresszív személyiség, ez a helyzet annál nehezebben fogja érinteni.

Intézményi oldalról viszont azt látjuk, hogy a hallgatók úgy érzik: minél inkább nemzetközi és „diákbarát” egy egyetem, annál inkább tudnak boldogulni.

Lehet a járványhelyzetben tapasztaltak felmérései alapján is ajánlásokat megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes javítani az online oktatásban elszigetelt nemzetközi hallgatók boldogulását?

Inkább irányokat látunk a kutatás alapján, de nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni, hogy az interakcióra szükségük van a hallgatóknak. Erre jó megoldás lehet a konzultáció, amit online is meg lehet valósítani, nem feltétlen az óra keretében, hanem azon túl. Az ismeretlen környezetben való boldogulásnak vannak egyéni és intézményi aspektusai is, de az egyéni problémákat is lehet intézményi szinten orvosolni. Ha depresszív vagy szorongó a diák, az intézménynek ezen kell segítenie, de a kulturális kompetenciákat is lehet fejleszteni, tréningeket szervezni, akár online.

A megkérdezett hallgatók is tettek javaslatokat. Fontosnak tartják, hogy az egyetem próbáljon olyan platformokat létrehozni, ahol a nemzetközi diákok fel tudják venni egymással a kapcsolatot. Illetve kiemelték, hogy jó volna, ha több lehetőségük lenne a magyar hallgatókkal is kapcsolatba kerülni. Többen hangsúlyozták, hogy nagyon nagy szükség lenne pszichológiai tanácsadásra. Az egyetemtől az interakció lehetőségének biztosításán túl információt, jól szervezett oktatást, technikai feltételek biztosítását, felkészült tanárokat, rendszeres tájékoztatást kérnek, valamint gondoskodást és törődést. A legtöbbjüknek ugyanis az országban az egyetem az egyetlen kapocs a magyar társadalom felé.

Virtuális városnézés, online kávézás és nemzetközi tapasztalatcsere lehet a siker kulcsa

Magyarország kulturális öröksége címmel szervezett online nyári egyetemi kurzust a Pécsi Tudományegyetem Kapcsolati és Nemzetköziesítési Igazgatósága. A Pécs Summer School programot 2016-ban indította el az akkori Külügyi Igazgatóság azzal a céllal, hogy évről évre egyre nagyobb számú nyári egyetem legyen a Pécsi Tudományegyetemen. 2020-ban 11 kurzus valósult volna meg különböző tudományterületeken, 4 kontinensről érkező, közel 400 hallgató számára. A koronavírus-járványra reagálva azonban a tervezett nyári egyetemek egy részét elhalasztották, más programokat pedig – a PTE történetében első alkalommal – online formában tartottak meg. Dr. Pozsgai Gyöngyi, Study abroad és nyári egyetem programvezetővel beszélgettünk a tapasztalataikról.

Mi a nyári egyetem célja?

Idén második alkalommal szerveztük meg a kéthetes Magyarország kulturális öröksége nyári egyetemet. Az angol nyelvű kurzus Magyarország történelmét, gazdaságát, kultúráját, népzenéjét és gasztronómiáját mutatja be azoknak a külföldi hallgatóknak, akik szeretnének mélyebb ismereteket szerezni az országunkról, a kulturális örökségeinkről, sokszínűségünkről.

Júniusban a koronavírus-helyzet miatt online szerveztünk meg egy háromnapos személyiségfejlesztő tréninget a Pécsi Tudományegyetem magyar és külföldi hallgatói számára. Ennek sikerén felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy a Tempus Közalapítvány által támogatott nyári egyetemi kurzust is online formában valósítjuk meg.

Idén hogyan alakult a hallgatói összetétel, és milyen volt a hallgatók hozzáállása az online oktatáshoz?

A kurzuson 3 kontinens hallgatói vettek részt, akik az Egyesült Államokból, Mexikóból, Koreából, Németországból, Litvániából, Kazahsztánból, Csehországból, Indiából és Kárpátaljáról csatlakoztak a virtuális oktatáshoz. Az eltérő időzónák miatt körültekintően kellett kiválasztanunk a programok időpontját annak érdekében, hogy mindenki részt tudjon venni azokon. A hallgatók végig lelkesek, érdeklődőek voltak, érződött rajtuk, hogy tényleg meg akarnak ismerkedni az országunkkal, a kultúránkkal.

Hogyan alakult át a nyári egyetem szakmai programja így, hogy online formára váltott?

A program összeállításakor megpróbáltuk a virtuális lehetőségeket maximálisan kihasználni. A hallgatók részt vettek például virtuális városnézésen, megtekintették Budapest és Pécs nevezetességeit, valamint online látogatást tettek számos múzeumban is. A tanórákat megelőzően online kávézással kezdődött a program, amely során az oktatók kötetlen beszélgetéseket folytattak a hallgatókkal. Az oktatási napokat pedig minden esetben konzultáció zárta, ahol a hallgatók a konkrét kérdéseikkel megkereshették az adott témák szakértőit. A program részét képezte emellett egy online főzőtanfolyam is, ahol a gulyásleves főzését és a palacsinta sütését sajátították el a hallgatók.

A képzést megelőzően a programban részt vevő oktatókkal számos egyeztetést tartottunk arról, hogy milyen új oktatási módszereket érdemes alkalmazni annak érdekében, hogy a tanórák színesek, változatosak és interaktívak legyenek. Részt veszünk az EAIE Summer School szakmai csoport munkájában is, ahol több alkalommal cseréltünk tapasztalatot a külföldi kollégákkal az online nyári egyetemekre vonatkozóan, a megbeszélések eredményeit pedig beépítettük a programba.

A tervezett program szerves részét képezték a fesztivál jellegű, kötetlenebb közösségépítő programelemek. Ezeket az online térben tudták helyettesíteni valamivel?

A résztvevők számára az ismeretszerzés mellett nagyon fontos az átélt közösségi élmény is. A kurzus tervezésekor úgy döntöttünk, hogy ezt is szeretnénk a hallgatók számára a virtuális térben biztosítani. Ennek érdekében magyar mentorhallgatók segítségével közösségi programokat szerveztünk a résztvevők számára. A mentorhallgatóknak az volt a feladatuk, hogy olyan érdekes, szórakoztató, interaktív programokat biztosítsanak, melyek során a hallgatók megismerik egymást, és amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy noha fizikailag nem találkoznak egymással, mégis egy igazi hallgatói közösség alakuljon ki. Ennek szellemében került megrendezésre a kurzus során a Játékok Estéje, a Magyar Film Est, a Zenei Est és az Interkulturális Est, ahol a külföldi résztvevők a PTE hallgatóival közösen mutatták be egymásnak a saját kultúrájukat, ételeiket, népviseletüket, zenéiket.

Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatóktól?

Minden nyári egyetem végén felmérjük a hallgatók elégedettségét, és alaposan kielemezzük a kapott válaszokat. Az online kurzus résztvevői nagyon elégedettek voltak a nyári egyetemmel, mind azt nyilatkozták, hogy alig várják, hogy személyesen látogathassanak el Magyarországra, Pécsre és a Pécsi Tudományegyetemre. A programok közül a legnagyobb sikere az online gulyásfőző show-nak és az online néptánctanulásnak volt.

A rendkívüli helyzetben kialakított gyakorlat (vagy egyes elemei) alkalmazhatók a későbbiekre? Tervezik-e, hogy jövő nyáron is indítanak hasonló kurzust, lesz-e folytatása?

Számos olyan tapasztalatot szereztünk, amely a további nyári egyetemek megrendezésénél is fontos lesz számunkra. Hasznos volt a virtuális tér biztosította oktatási módszerek és a tanórán kívüli programlehetőségek tanulmányozása, valamint a programban részt vevő oktatókkal és mentorhallgatókkal kialakított újfajta együttműködés. Jó volt megtapasztalni, hogy az online képzés során is kialakulhat a résztvevőkben olyan kötődés, amely felkelti a vágyat bennük arra, hogy a későbbiekben egy szemesztert vagy akár egy teljes diplomaprogramot a Pécsi Tudományegyetemen végezzenek el. A sikereken felbuzdulva elképzelhető, hogy a jövőben rendszeresen meghirdetünk online nyári és téli egyetemi programokat, ezzel gazdagítva a Pécsi Tudományegyetem által kínált képzések választékát.

 

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. őszi számában jelent meg.

Szerző: Tóth Bianka
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

Tempus Közalapítvány A Járványhelyzet hatása a nemzetköziesítésre címmel szervezett szakmai konferenciát, 2020. október 1-én, a Campus Mundi program támogatásával. A világjárvány a felsőoktatási intézmények működését és az oktatási-kutatási tevékenységeket is alapvetően megváltoztatta. Különösen igaz ez a nemzetköziesítés vonatkozásában: a külföldi intézményekkel zajló együttműködések az online térbe kerültek át; a hazánkban tanító oktatókat és itt tanuló hallgatókat kiemelten támogatniuk kellett az intézményeknek; a külföldi mobilitási programokban résztvevők nemzetközi tapasztalatszerzési lehetőségei pedig korlátozottakká váltak. A rendezvényen bemutatták, hogy a hazai egyetemek nemzetközi versenyképességre való törekvései hogyan alakultak át az elmúlt időszakban, miképp alkalmazkodtak az intézmények a megváltozott körülményekhez, valamint hogy milyen tendenciák figyelhetők meg a hallgatók és oktatók mobilitási kedvével kapcsolatban.

Utolsó módosítás: 2020.12.10.