---

A 25. születésnapját ünneplő Tempus Közalapítvány (TKA) komoly szakmai múltra tekinthet vissza. Folyamatosan nő a szervezet koordinálása alá tartozó pályázati programok száma, és az általa kezelt programokon keresztül évek óta a legnagyobb mértékű mobilitást bonyolítja le Magyarországon. A közalapítvány kuratóriumi elnökével, Czibere Károllyal beszélgettünk a negyedszázados évforduló kapcsán.

Milyen szakmai előzmények után került 2020-ben a Kuratórium élére?

A közalapítvány munkáját régóta ismerem és figyelemmel kísérem, hiszen 1996 óta tanítok a felsőoktatásban, évekig voltam a Széchenyi Szakkollégium igazgatója, és meglehetősen sok hallgatónk élt a közalapítvány által biztosított ösztöndíjakkal és szakmai lehetőségekkel.

Az elmúlt 25 évben az egyetemi oktatói feladataimon túl, alapvetően a szociálpolitika területén dolgoztam. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet vezettem, majd 2005-től a református egyház szeretetszolgálatát. 2014-ben kaptam felkérést Balog Zoltán miniszter úrtól a szociális és felzárkózási ügyek államtitkári feladatainak ellátására, 2018 óta pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen menedzselem a szociális vezetőképzést.

Életpályáját figyelve elmondható, hogy a közalapítvány életét, bár eltérő szerepekből, de elég közelről tekintette végig. Miben látja annak a jelentőségét, hogy a szervezet idén 25 éves lett?

Az elmúlt negyedszázad alatt történt gazdasági és társadalmi változások ellenére a Tempus Közalapítvány célja változatlan maradt: az oktatás és képzés minőségének fejlesztése. Azért dolgozunk, hogy minél többen vegyenek részt különböző nemzetközi oktatási és képzési együttműködésekben, illetve, hogy a hazai oktatási intézmények nemzetközi szinten is versenyképes tudást kínáljanak.

Pályázatainkkal egyre szélesebb célcsoportok számára biztosítjuk folyamatosan a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségét, emellett professzionális szakmai támogatást nyújtunk a pályázóknak, hogy minél többen kapcsolódhassanak be a nemzetközi vérkeringésbe.

A közalapítvány elsősorban a pályázataival került fel a magyar oktatás térképére, ugyanakkor a pályázati programok kezelésén túl elősegíti az oktatás, képzés és ifjúságügy területén összegyűlt tapasztalatok megosztását is. Céljaink közé tartozik a hazai fejlesztések nemzetközi megismertetése a szakpolitikai prioritást élvező témák mentén, mint például az egyre nagyobb kihívást jelentő korai iskolaelhagyás megelőzése, vagy az elmúlt két évben egyre jelentősebbé vált digitális oktatás térhódítása.

Ön szerint Magyarországon melyek azok a területek, ahol érzékelhető a Tempus által kezelt programok hatása?

Ez az időszak és a saját felsőoktatási tapasztalatom is azt mutatja, hogy a megvalósított projektek hosszú távon is képesek beépülni az intézményi stratégiákba, szerves részévé válnak az intézmények képzési rendszerének, így az általunk támogatott programok egyre hatékonyabbak, és ezáltal még szélesebb körben tudnak nagyobb hatást kiváltani. Ezek a folyamatok a felsőoktatásban már előrébb járnak, de jól látható, hogy a köznevelésben és a szakképzésben is megindultak.

 

Az a professzionális munka, amelyet a Tempus folyamatosan megbízható színvonalon teljesít, nemcsak a programokban résztvevők számára hasznosul, hanem az egész társadalom számára, mivel ezek a programok hozzásegítik Magyarországot ahhoz, hogy a nemzetközi tudástranszfer rendszerében megerősödjön.

 

Mint ahogy arról már az előzőekben is beszéltünk, 1996 óta Magyarország jelentős változásokon ment keresztül mind társadalmi, mind gazdasági szinten. Ön hogy látja, ezekben a változásokban mi volt a szerepe a közalapítványnak, és hogyan változott ez a szerep a kezdetekhez képest?

Ha az elmúlt negyedszázad gazdasági és társadalmi folyamatait áttekintjük, jól látható, hogy a 2010-es évek gazdasági növekedésének, a javuló makrogazdasági környezetnek, az alacsony munkanélküliségnek, a magas foglalkoztatottságnak és a folyamatosan emelkedő jövedelmi szintnek az egyik tényezője a felsőoktatás 90-es évektől kezdődő gyors és intenzív expanziója.

Ebben nagyon komoly szerepet játszott az, hogy a közalapítvány számos módon támogatta és a mai napig támogatja a nemzetköziesítési folyamatokat a felsőoktatásban. A hallgatói, oktatói és kutatói mobilitások során hazahozott és itthon hasznosított tapasztalatok nagymértékben hozzájárulnak az oktatás minőségének növeléséhez, a képzések korszerűsítéséhez és az intézményi szolgáltatások fejlesztéséhez.

Meggyőződésem, hogy a Tempus a munkájával aktívan hozzájárult a magyar felsőoktatás eredményességéhez, s ezzel a versenyképesség javulásához, a társadalmi mobilitás és a felsőoktatás nemzetközi beágyazottságának erősítéséhez.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk a köznevelés, a szakképzés, a felnőttképzés vagy éppen az ifjúságügy területén megvalósult, a TKA által támogatott nemzetközi együttműködéseket sem, amelyek során az újonnan megismert innovatív módszerek, új eszközök és technológiák is hozzájárultak és járulnak a hazai oktatás és képzés modernizálásához, fejlesztéséhez.

 

Mára egyértelműen kimondható, hogy az oktatási, képzési és ifjúsági szektorban elérhető szinte valamennyi nemzetközi együttműködési program koordinációjáért a közalapítvány felel, ezáltal egyedülálló szerepet tölt be a hazai oktatási színtéren.

 

Minek köszönhető, hogy a Tempus 25 éven keresztül sikeresen tudta megvalósítani a rábízott feladatokat?

Röviden négy szóval írnám le: megbízhatóság, átláthatóság, rugalmasság, minőségi megközelítés. Ezek jellemzik a Tempus Közalapítvány munkáját.

Emellett a közalapítvány a működése során folyamatosan szem előtt tartja a nemzetstratégiai célokat, és saját szolgálatát mindig ebben az értelmezési keretben látta és láttatta – annak ellenére, hogy számos kihívással kellett szembenéznie. Elég, ha a felsőoktatás szabályozásában, struktúrájában, finanszírozásában az elmúlt két és fél évtizedben bekövetkezett változásokra gondolunk: például a Bologna-rendszerre való áttérésre, a 4 évente megjelenő új stratégiákra vagy a járvány okozta kihívásokra. Minden helyzetben sikerült helytállnia a szervezetnek.

Ez az ünnepi pillanat jó alkalom arra, hogy kicsit vissza- és rátekintve a megtett útra, lássuk és értsük: munkánk eredményességének és hasznosságának mindig feltétele volt és marad, hogy tevékenységeinket a tágabb társadalmi és gazdasági összefüggések között értelmezzük, a közjó előmozdításaként.

A TKA kuratóriumának elnökeként beszélgetünk Önnel. Miért fontos az Ön számára ez a feladat?

Mint ahogy az a fentiekből is kiderül, óriási munkát hajtott végre a Tempus az elmúlt 25 évben. Közgazdászként, szociálpolitikusként és egyetemi oktatóként egyaránt fontos számomra a közalapítvány küldetése, mert nagyban hozzájárul a tudástőkébe történő társadalmi beruházáshoz, ami az ország jövőjébe történő, hosszú évtizedeken keresztül gazdagon kamatozó befektetés.

Meggyőződésem szerint nemzetstratégiai kérdés a hallgatók, oktatók és kutatók számára a nemzetközi tudásakkumulációs folyamatokba való bekapcsolódás lehetőségének biztosítása, valamint a tudományos mobilitás erősítése, hiszen mindez közvetlenül visszahat az ország versenyképességére, a gazdaság teljesítményére és a társadalom szociális biztonságára.

Kuratóriumi elnökként mit kíván a TKA 25. születésnapjára?

A közalapítványnak azt kívánom, hogy a következő 25 évben is olyan miniszteriális, alapítói háttere legyen, amely elismeri és nagyra értékeli a munkatársak szakmai tudását, felkészültségét és elhivatottságát, valamint biztosítja a nyugodt, professzionális és autonóm munka feltételeit. A munkatársak számára pedig azt, hogy a következő negyedszázadban is olyan munkahelynek tekinthessék a közalapítványt, ahova jó bejárni, ahol érdemes innovatív kezdeményezésekkel kísérletezni, ahol meg tudják valósítani szakmai elképzeléseiket, és ahol megbecsülik őket.

 

Szerzők: Várszegi Dóra és Győrpál Zsuzsanna | Tempus Közalapítvány

Utolsó módosítás: 2021.10.28.