---

EU-angolos nyelvhasználati tanácsok köz- és kormánytisztviselőknek, pályázatíróknak, nyelvtanároknak.

Trebits Anna, az EU English szaknyelvi képzés szakértője segít abban, hogy miként tudunk jobb benyomást kelteni nemzetközi munkahelyi környezetben, és hogy miként tudjuk elkerülni a kínos helyzeteket.

A munka világában tapasztaltabb, „harcedzett” nyelvtanulók gyakran kérik tőlünk az EU English tanfolyamokon, hogy gyakoroljuk az udvariassági formulákat angolul. Sokan akár B2/C1-es szintű nyelvtudással is bizonytalanul állnak egy-egy hivatalos e-mail írása vagy egy fontos találkozó előtt, mondván nem biztosak abban hogyan tegyenek jó benyomást, ha angolul kell írniuk vagy társalogniuk. Ha ismerős a helyzet, ne essünk pánikba és ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk ezzel a problémával. Nehéz helyzetek ezek, amelyeket az anyanyelven sem mindig tudunk ügyesen megoldani, hát még egy idegen nyelven. Cikksorozatunknak ebben a részében azzal foglalkozunk, hogy mi minden járulhat hozzá ahhoz, hogy jó vagy éppen rossz benyomást teszünk a beszélgetőpartnerünkre.

 

Míg szinte egyetlen nyelvtanuló sincs, aki ne ismerné a ´grammatika´ (azaz nyelvtan) jelentését, addig a legtöbbnek fejtörést jelent, hogy mit is értünk ´pragmatika´ alatt. A pragmatika azzal foglalkozik, hogy mikor kinek mit mondjunk és milyen helyzetben hogyan fejezzük ki magunkat. Bár ezt nagyon hasznos (lenne) tudni, a nyelvtanításban sajnos szinte napjainkig elhanyagolt terület a pragmatika. Ennek oka részben az, hogy az anyanyelvén mindenki elsajátít alapvető udvariassági szabályokat, amelyeket aztán “átvisz” az idegen nyelvként tanult nyelvekre - legtöbbször szerencsére sikerrel.

 

Minden nyelven szokás köszönni, ha ismerőssel találkozunk, megköszönni a szívességet, vagy bemutatkozni, ha új ismeretséget kötünk. Ám meg ilyen egyszerű helyzetekben is vannak kisebb nagyobb különbségek a nyelvek es kultúrák között abban, hogy mi számit elfogadott es udvarias, de nem túlságosan udvarias vagy éppen faragatlan szóhasználatnak és viselkedésnek. Az angol és a magyar között például alapvető különbség, hogy míg angolul a köszönésnek szinte része a “How are you?”, azaz “Hogy vagy?” kérdés, amit általában válasz nélkül hagyunk, addig magyarul általában ezt a kérdést akkor tesszük fel, ha legalább egy mondat erejéig választ is várunk rá. Ez a különbség jelentéktelennek tűnik, ám ha egy magyar anyanyelvű nyelvtanuló angol nyelvterületen azt tapasztalja, hogy a “How are you?” kérdésre adott válaszát meg sem várták, úgy fogja érezni, hogy udvariatlan es felszínes volt a beszédpartnere. És pont ebben rejlik a pragmatika jelentősége es egyben nehézsége is: az apró különbségek sokszor maradandó (és téves!) benyomásokhoz vezethetnek.

 

Szintén nem előnyös ránk nézve, ha nem a megfelelő megszólítási formákat használjuk különböző helyzetekben.

Vegyünk két egyszerű példát!

1 Hogyan szólítsunk meg egy idős hölgyet, akinek nem tudjuk a nevet?

Lady? Mrs? Ms? Ma´am?

2 Hogyan kezdjünk beszélgetést egy neves egyetemi tanárral, Dr Smith-el?

Ms Professor? Dr Smith? Professor Smith?

Az előbbi példákhoz képest nagyobb galibát okozhat, ha olyan helyzetekkel szembesülünk, amelyek mar az anyanyelvünkön is gondolkodásra késztetnek. Tegyük fel, hogy láncdohányos főnökünk felajánlja, hogy elvisz kocsival egy darabon, hogy addig is megvitathassunk néhány kérdést az aktuális munkánkkal kapcsolatban.  Hogyan lehet udvariasan visszautasítani ezt a felajánlást, ha nem szeretnénk füstmérgezést kapni?  A munka világában számos hasonló helyzettel szembesülhetünk, nem egyszer angolul, így érdemes tudatosan végiggondolnunk, hogy hogyan reagáljunk kényes helyzetekben.

Nem egyszerűsíti az udvarias nyelvhasználat elsajátítását az sem, hogy ritkán kapunk erre nézve használható visszajelzést. Mivel nem szokás a másik orra alá dörgölni, ha neveletlennek tartjuk, sokkal kisebb az esélyünk, hogy megtudjuk, ha udvariatlanul beszeltünk valakivel, mint arra, hogy megtudjuk milyen nyelvtani hibát vétettünk. Mivel a nyelvtani hibát kevésbé érzi személyesnek a nyelvtanár is, szívesebben javítja ki azt, mint egy udvariassági-nyelvi hibát. Ez is hozzájárul tehát ahhoz, hogy a pragmatikát viszonylag nehéz idegennyelvi környezetben elsajátítani.

 

Mi a teendő, ha fejlődni szeretnénk ezen a téren, hogy magabiztosabban és felesleges félreértések nélkül tudjunk angolul kommunikálni?

-        Első lépésként érdemes tudatosan végiggondolunk, hogy hogyan kommunikálunk az anyanyelvünkön. Figyeljük meg saját magunkat: mit mondunk, milyen stratégiákkal élünk különböző helyzetekben? Hogyan kérünk elnézést valakitől, ha nekimegyünk az utcán és emiatt elejti a csomagjait? Hogyan köszönjük meg, ha valaki segít nekünk elintézni egy számunkra fontos dolgot? A tudatosság elősegíti, hogy objektíven, az érzelmeink bevonása nélkül (!) észrevegyük a nyelvek közti eltéréseket (anélkül, hogy például megsértődnénk valakire).

-        Sokat segít az is, ha megpróbálunk Magyarországon élő külföldiekkel kapcsolatba lépni, és megkérdezni őket arról, hogy milyen benyomásaik vannak a magyarokról. Sok jó és rossz első benyomás visszavezethető nyelvi-pragmatikai különbségekre. Hasonlóképp érdekes lehet a különböző expat-blog-ok olvasgatása is angolul, hiszen ezeken a fórumokon külföldön élő főként angol anyanyelvűek osztják meg egymással a tapasztalataikat.

Mert a sikeres nemzetközi kommunikáció kulcsa nemcsak a flott nyelvtudás, hanem az íratlan udvariassági, viselkedési és interkulturális szabályok ismerete…

Megoldás: 1. Ms VAGY Ma ´am  2.Dr Smith VAGY Professor Smith.

 

Szerző:

 

 

EU-angol képzés indul 2015. márciusban!

 

A következő nyitott EU-angol szaknyelvi képzési csoport 2015. március elején indul, a részvételi feltételeket megtalálja a www.tka.hu honlap képzések menüpontjá­ban, vagy keresse kérdéseivel közvetlenül a tanfolyamot koordináló kollégánkat a következő elérhetőségeken:

kepzes@tpf.hu

06-1-237-1300

Utolsó módosítás: 2014.12.10.