---

Hogyan került a latin-amerikai térséggel kapcsolatba?

A szerencsés véletlen hozta így. 2009 novemberében találtam egy konferenciát Bogotában, és bár elsőre elérhetetlennek tűnt a részvétel, végül sikerült önerőből kijutnom és részt vennem következő nyáron a IX. World Media Economics and Management Conference című rendezvényen. Ez volt az első közvetlen kapcsolatom a térséggel, igazi kultúrsokk volt számomra.
Mivel egyáltalán nem tudtam spanyolul, ezért a kommunikáció eleinte nehezen ment, de kaptam egy kolumbiai “segédet” a konferencia szervezőitől, és ez nagyban megkönnyítette a későbbi ottlétemet. Az ország, az emberek és a kultúra azonnal meghódított. Elsősorban negatív képek rémlenek fel az emberben az ország nevének hallatán, éppen ezért hatott rám akkora erővel az a pozitív tapasztalat, amit átéltem az első kintlétem során. Nagyon nyitottak az emberek, ők is tisztában vannak a közelmúlt negatív hatásaival, és ezt tudatosan szeretnék megváltoztatni.
Négy évvel később jártam újra Kolumbiában, Medellinben. Az Universidad EAFIT-on szervezett Academy of International Business (AIB) latin-amerikai konferenciáján vettem részt. A kávéüzletről tartottam előadást, és további kapcsolatokat építettem. Harmadik alkalommal már Erasmus koordinátorként vettem részt a Tempus Közalapítvány szervezésében három latin-amerikai felsőoktatási kiállításon és vásáron (Bogota, Bucaramanga, Sao Paolo), ahol az egyetemet népszerűsítettem a kolumbiai és brazil hallgatók körében. Itt méginkább felerősödött bennem az a tapasztalat, hogy a kolumbiai felsőoktatás egyre jobban nyit külföld és az Európai Unió felé is, partnerintézményeket keresnek oktatási-kutatási együttműködésekhez.

Mik a fő trendek a latin-amerikai felsőoktatás terén? Európához képest milyen hasonlóságokat és különbségeket lát?

Európához képest mindenféleképpen különbség, hogy a nemzetközi vérkeringésbe való aktívabb bekapcsolódás csak a közelmúltban kezdődött. A mindennapi működés tekintetében is vannak ugyan különbségek, például az egyetemi tanulmányokat jellemzően 16-17 éves koruk körül kezdik meg a hallgatók, éppen ezért az oktatás módszertana olykor eltér a magyarétól. Az oktatás alapvetően az angolszász hagyományokra épülő gyakorlatorientált utat próbálja meg követni, elsősorban az alapképzés esetében. A kreditrendszer hasonlóan működik, mint Európában, de a kreditszámban van némi eltérés. Ennek harmonizációja egy-egy együttműködés kapcsán nem jelent olyan nagy kihívást.
A fő oktatási és kutatási területek hasonlóak, mint Európában, de a kolumbiai egyetemeken dolgozó ismerőseim elmondása szerint jelenleg kissé elszigetelve érzik magukat az európai lehetőségektől. Például az Universidad CES esetében a víruskutatásban és betegségek elleni gyógyszerek fejlesztésében jelentős tapasztalattal rendelkeznek, és megvan a megfelelő kapacitásuk is az együttműködésre, de Európából jobbára csak spanyol és svájci partnereik vannak jelenleg. Ezt a hálózatot szeretnék bővíteni, és az ország biodiverzitása kiváló lehetőséget nyújt nemcsak trópusi betegségek elleni védőoltások kifejlesztésében, de egyéb általános betegségek kutatására is.

A Miskolci Egyetemen mikor és hogyan jöttek létre intézményesített kapcsolatok a latin-amerikai térséggel?

A Miskolci Egyetemnek a kubai „Marta Abreu” de Las Villas Egyetemmel több évre visszanyúló együttműködése van a Gépészmérnöki és Informatikai Kar Logisztikai Intézete révén,  több konferencián is részt vettek közösen a magyar és kubai kutatók, oktatók Magyarországon, Kubában és Németországban is. Emellett az Erasmus+ nemzetközi kreditmobilitási pályázat 2015-ös fordulójában pályáztuk meg a Kolumbiával való együttműködést: a Gazdaságtudományi Kar az Universidad Pontificia Bolivariana (UPB) egyetemmel és medellini magánegyetemekkel épített ki kapcsolatot. Az eddigi tapasztalataink alapján elmondható, hogy gördülékeny, zökkenőmentes a kooperáció. Két kolumbiai oktatót fogadtunk már a 2015/2016-os tanév tavaszi félévében.
A kolumbiai kapcsolatokkal való együttműködést a továbbiakban is folytatni tudjuk, aminek eredményeképpen a 2016/2017-es tanév tavaszi félévében egy magyar hallgatót küldünk az UPB-re, és egy kolumbiai hallgatót fogadunk Miskolcon.

Mit javasolna azoknak az intézményeknek és oktatóknak, akik latin-amerikai partnerekkel szeretnének együttműködni?

A spanyol nyelv minimális ismerete ajánlott, mert sokkal szívesebben kommunikálnak a helyiek az anyanyelvükön. Ez nem jelenti azt, hogy senki nem beszél angolul, de kétségtelen, hogy a spanyol nyelvtudás helyzeti előnyt jelent.
Arra érdemes felkészülni, hogy a latin-amerikaiak néha kissé pontatlanok, és a koordináció kicsit több erőfeszítést igényel magyar részről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé érdeklődnének az adott projekt iránt, de a másfajta munkatempóval érdemes tisztában lenni. Azt mindenféleképpen értékelik, ha akár Erasmus+, akár egyéb EU-s projektről általánosságban is elmondják nekik a legfőbb célokat, és hogy hogyan tudnak ebben részt venni, mert ugyan névleg hallottak sokféle projektről, de a pályázás és megvalósítás tekintetében segítséget várnak az európai féltől. Amennyiben világosan elmagyarázzuk nekik az elvárásainkat az együttműködés kapcsán, hasznos és aktív partnerek lehetnek.
Az is pozitív tapasztalat, hogy a felsőoktatási infrastruktúra igen fejlett, ebbe sokat invesztáltak az elmúlt években, így minden körülmény adott az oktatási és kutatási együttműködésre. Továbbá megkönnyíti a kapcsolatok ápolását, hogy ez a régió nem áll annyira távol az európai kultúrától, mint adott esetben az ázsiai vagy arab világ kultúrája.

Hogyan látja a jövőbeli felsőoktatási együttműködési lehetőségeket Magyarország és a térség országai között?

Véleményem szerint a latin-amerikai és európai együttműködésekben rengeteg lehetőség rejlik. Az Erasmus+ nyújtotta lehetőségeket olyan értelemben érdemes integrált módon szemlélni, hogy a nemzetközi kreditmobilitás keretein belül megvalósuló mobilitások nem a tömegszerűségről szólnak, és ezt a latin-amerikai partnerek is belátják már. Megértették, hogy a partnerhálózat bővítése lehet a cél. A nemzetközi kreditmobilitás abból a szempontból is kiváló lehetőség, hogy ebben a fázisban jobban megismerhető a partnerek munkakultúrája, és a nyelvi kompetenciáik terén is tudnak fejlődni. Az együttműködés következő lépcsőfokai a kapacitásépítési projektek lehetnek, illetve az EU-LAC Alapítvány által nyújtott lehetőségek. Ezek Magyarországról is elérhetőek, és a kutatási kapacitás és hálózat bővítésére kitűnő terepet nyújt a latin-amerikai régió. Az infrastrukturális fejlesztések, az orvostudomány területén kutatási projektek, illetve a társadalmi feszültségek feloldásában nyújtott segítség mind-mind olyan területek, ahol a magyar felsőoktatási intézmények számára is lehetőség nyílik az együttműködésre.

Mik a Miskolci Egyetem jövőbeli tervei?

A Miskolci Egyetem jövőbeli elképzelései között is az szerepel, hogy fokozatosan bővítsük a hálózat tagjainak létszámát és az együttműködések tartalmát. Ez már nemcsak az egyetemet érinti abban az értelemben, hogy jómagam egyre több latin-amerikai egyetemmel kerülök kapcsolatba, és célom a magyar felsőoktatási intézmények együttműködési szándékának segítése a térségben. Örömmel segítek mindenkinek, akinek a térségben oktatási vagy gazdasági céljai vannak.

 Az interjút készítette:

Fekete Zsófia, Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási egység

A cikk a Pályázati Pavilon/őszi számának 30-31. oldalán olvasható

Utolsó módosítás: 2017.05.02.