Hazai jó gyakorlatok

2017.04.05.

Magazin | Köznevelés

Két jó gyakorlat a tanári közösség összekovácsolására az iskola jobbá tétele érdekében.

TANULÓKÖZÖSSÉGEK HÁLÓZATA

Pollack Mihály Általános Iskola, Kazincbarcika
www.pollackiskola.hu
Intézményvezető: Fürjes Gáborné Csépányi Ágnes

A Pollack Mihály Általános Iskola Kazincbarcikán, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működik.

2007-ben és 2012-ben a tanügy-igazgatási összevonások következményeként mára az iskolakomplexum összesen 5 tagintézményt számlál.

“Óriási előny, hogy nagyobb számú, azonos célért küzdő ember tud összejönni és a problémáját megbeszélni. Egyáltalán az, hogy van kivel konzultálnia, van kivel összejönnie, van kivel az azonos érdeklődési körről véleményt cserélni, az egy óriási lehetőség, és nyilván ezt a nagy intézményi rendszer adja. Addig, amíg vidéken egyedül van egy matematika szakos, addig nálunk 10-12 ember össze tud gyűlni és egymással konzultálni, belelátni egymás munkájába, tapasztalatait megosztani, tehát ez adja a sikert.”

Az iskolák összeolvadása következtében különbség mutatkozott az elvárásrendszerben, a nevelési módszerekben és a tantestület szellemiségében, ami abból fakadt, hogy más hagyományokkal és más vezetői útmutatás alapján működtek az egyes iskolák.  Annak érdekében, hogy az iskolák különböző kultúráit közelebb tudják hozni egymáshoz és a tanárok megismerkedjenek a másik iskola tanítási gyakorlatával, olyan közös elvárásrendszert alakítottak ki, amelynek fontos eleme volt a tagintézmények közötti kötelező hospitálás, bizonyos esetekben más iskolákban megvalósuló áttanítás. Létrejöttek az iskolák között tanári munkaközösségek, a tanári tanulóközösségek hálózata.

Egy ilyen közösség tagjának lenni jó lehetőség arra, hogy a tanárok megismerjék a másik iskola tantestületét és a tanítási gyakorlatát, új oktatási módszereket tanuljanak egymástól, együttműködési lehetőségeket találjanak, és ezáltal egyéni szakmai motivációjuk is kibontakozhasson. Az átfogó cél az, hogy a tagiskolákban kiegyensúlyozott legyen a tanulói teljesítmény.

Az intézményközi tanári közösségek tantárgyközi jelleggel működnek, összesen 9 területen, fő céljuk a jó gyakorlatok, oktatási módszerek, egyéni továbbképzési tapasztalatok megosztása, iskolai ünnepségek, egyéb rendezvények, versenyek szervezése, közös értékelési rendszerek tervezése és összehangolása, problémás esetek és egyéb oktatási kérdések megvitatása, kapcsolattartás szülői szervezetekkel, a folyamatok és gyakorlatok hatékonyságának ellenőrzése stb.

Nemcsak a tanárok, hanem a tagiskola-vezetők is összeülnek hetente, így ez a tevékenység is tekinthető egyfajta intézményközi tanulóközösségnek. Ha az egyik munkaközösségnek van valami problémája, a vezetők felé tudják közvetíteni, akik azt biztosan megvitatják. A jó információáramlásnak köszönhetően, a vezetői értekezleten született döntések, javaslatok visszajutnak a munkaközösségekhez.  

EREDMÉNY

A tanulóközösségek egyik legnagyobb eredménye, hogy jó és rendszeres információáramlás, és aktív szakmai tudásmegosztás alakult ki a tagintézmények tanárai között.

Az az általános tapasztalat, hogy a tanulóközösségekben részt vevő tanárok több munkát végeznek, mint akik nem tagok, de ezt nem érzik tehernek, mert látható számukra, hogy ezáltal a munkájuk változatosabb, színesebb lesz, és képesek mind a diákoknak, mind a szülőknek a lehetőségek szélesebb tárházát biztosítani. Így a sok új feladat új perspektívákat is nyitott.  A tanulóközösségek gyakran kapnak felkéréseket az iskolán kívülről, pl. az önkormányzattól, amit érdekes, inspiráló kihívásként élnek meg.

Az egymástól tanulás, a kollaboráció a tanárok egyéni motivációjára is pozitívan hat, mert így a tanárok belső késztetést éreznek arra, hogy megmutassák, hogy ők is képesek nagyszerű eredményeket elérni. Úgy érzik, hogy mindig csúcsformában kell lenniük, ezért motiváltak a folyamatos tanulásra, a megújulásra.

A diákokra gyakorolt hatást tekintve megállapíthatjuk, hogy a tanári tanulóközösségek tevékenysége pozitív hatással van rájuk is, mert a tanárok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legjobbat hozzák ki a tanulókból.

Csernovitz Adél esettanulmánya alapján az összefoglalót készítette:
Albrecthné Garai Katalin, Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport

 

ISKOLAFEJLESZTŐ ÉS KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ TANÁRI SZAKMAI MŰHELY

Pécs-Somogyi Általános Iskola, a Budai-Városkapu Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tagintézménye
www.budaivaroskapu.hu/somogyisk
Főigazgató:Csovcsics Erika

„Nagyon fontos, hogy ne csak a gyerekről önmagában gondolkodjunk, mert amikor egy gyerek iskolába megy, akkor nemcsak ő jár oda, hanem „vele együtt” a család is. Vannak olyan problémák, amelyek a család megkeresése, elérése, bevonása nélkül soha nem lesznek megoldhatók. Ezért is elengedhetetlen az együttműködés. Fontos, hogy a diákok itt jól érezzék magukat, megtapasztalják, hogy a tanulás és az iskolába járás jó is lehet, illetve azt, hogy a tanulás „vezethet valahová”.

A tanári szakmai műhely az iskola működését meghatározó, és a mindennapi tanítást, tanulást átszövő problémákra, kihívásokra keresi a válaszokat egy pedagógiai kísérlet részeként. Az iskola a város egyik peremkerületében, szociálisan hátrányos helyzetű családok lakta városrészben található, és az elmúlt évek során – a szabad iskolaválasztás következményeként megfigyelhető elvándorlás miatt – gyakorlatilag szegregálódott. Az iskolavezetés ezért különösen fontosnak tartja, hogy megtalálja a módját annak, hogy miként lehet az innen érkező gyerekeket hozzásegíteni ahhoz, hogy tanulmányaikban sikeresebbek, eredményesebbek legyenek. Az iskolavezetés által elindított, a tantestület tagjait bevonó műhelymunka arra irányul, hogy megismerjék az alternatív és reformpedagógiai módszereket és programokat annak érdekében, hogy az iskola számára leginkább megfelelő elemekből megalkossák a gyerekeket támogató, és az iskola működését biztosító saját szakmai programjukat.  A műhely keretében többféle oktatási módszert is tanulmányoznak, képzéseken vesznek részt. A szakmai program – mely épít az intézmény pedagógiai gyakorlatába már beépült Lépésről lépésre program elemeire és eredményeire is – folyamatosan alakul, köszönhetően a tantestület műhelymunkájának. Az erőforrásokat az iskola döntően civil szervezetek és intézményi partnerek közreműködésével bővíti.

Az iskolában többféle együttműködés zajlik. A tanári szakmai műhely, mely az iskola működésébe heti szinten beágyazott gyakorlat, a tanárok közötti kollaboratív tanulás egyik szemléletes példája lehet. A rendszeres alkalmak célja a tanórán kívüli tevékenységek összehangolása, a tanárok módszertani eszköztárának bővítése, tapasztalatcsere civil partnerekkel, vendégelőadó bevonása máshol fellelhető jó gyakorlatok megosztása céljából, konferenciák, szakmai műhelyeken, külsős képzéseken szerzett élmények megosztása; hátránykompenzáció kezelése, a méltányos oktatás megvalósulása az iskolában, valamilyen pedagógiai irány vagy módszer elméleti hátterének megismerése.

Az iskolai közösségfejlesztéshez hozzátartozik az is, hogy olyan napokat is szerveznek, amikor valamilyen szabadidős tevékenységet választanak, például túráznak, és közben beszélgetnek, tervezgetnek, tapasztalatot cserélnek.

A tanárok a páros órák alkalmazásával egymás munkáját is figyelemmel kísérik és támogatják. Ezek rendszerét beépítették a tanárok kötelező óraszámába (24 óra/hét), ami rendkívül hasznos, viszont máshol nem általános gyakorlat. Az osztályban a tanár mellé beosztott kolléga vagy magát a tanítást, az osztálytermi munkát, a differenciálást segíti, vagy egyéni fejlesztésre visz ki egy-egy gyereket.

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK EREDMÉNYEI

A kézzelfogható eredmények mérését még nem dolgozták ki, a tanulmányi eredmények esetleges változása ily módon még nem kimutatható, de az eredmények tetten érhetők a tanárok szemléletváltásában, valamint az iskolai atmoszféra változásában: a hangulat pozitívan hat a tanulásra, tanításra, szorosabb a tanár és a gyerek közötti kapcsolat.
Az együttműködés attitűd- és magatartásbeli változásokat is generál – bizonyos kezdeményezések bevezetése pozitív hatással van a taníthatóságra, a mindennapi magatartásproblémák kezelésére, hiszen addig nem beszélhetünk valódi tanításról, tanulásról, amíg az osztályteremben megjelenő konfliktus nem rendeződik. Az iskola mindennapjaiban megjelenő kezdeményezések főleg a tanári szakmai műhely révén születnek.

B. Tier Noémi esettanulmánya alapján az összefoglalót készítette:
Albrecthné Garai Katalin, Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport

Az esettanulmányok a Pályázati Pavilon/őszi számának 15-16. oldalán olvashatóak.

Utolsó módosítás: 2017.05.02.