Broméliák, békák, Brazília

2017.04.18.

Magazin | Felsőoktatás

Vörös Judit a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, 2015-ben három hónapot töltött Dél-Amerikában, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjjal. Munkájáról és tapasztalatairól kérdeztük.

Hogyan találkozott az ösztöndíjjal?

A kiírást online formában fedeztem fel, és először Új-Zélandra jutottam ki. A mostani a harmadik ösztöndíjas időszakom, így bátran üzenhetem mindenkinek, hogy ne adják fel a pályázást, érdemes bele energiát fektetni és egy jó támogatói levelet szerezni.

Miért éppen Brazíliát választotta következő úti céljának?

Kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozom, és mindig az volt a nagy álmom, hogy eljussak a brazil esőerdőbe. 
A három ösztöndíjam így össze is kapcsolódik, mert mindegyik esetében levelibékák kutatásával foglalkoztam, és mostanra értek be a szakmai kapcsolataim arra, hogy egy meghívásnak eleget téve az ösztöndíj segítségével eljuthassak Dél-Amerikába. Itt még sok leíratlan faj található, köszönhetően az atlanti esőerdők heterogén felépítésének, így számomra külön öröm volt, hogy rögtön egy ilyen, élőhelyi szempontból sokszínű területre jutottam ki.

Hogyan készült az ösztöndíjas időszakra?

Mindenekelőtt elkezdtem portugálul tanulni. Ennek később is nagy hasznát vettem, sok esetben jól jött, hogy közvetlenebbül tudtam kommunikálni, és mivel megtetszett, azóta is tanulom a nyelvet. Ezen túlmenően szakirodalmat gyűjtöttem, de mivel az általam vizsgált fajok kizárólag ott élnek, ezért az időm jelentős részében feszülten vártam, hogy végre kiutazhassak, mivel Európában nincs olyan intézmény, ahol ezeket a békákat vizsgálni tudtam volna. Nagyon támogató környezetbe csöppentem bele, azonnal befogadtak és mind szakmailag, mind például szálláskeresésben is rögtön a segítségemre voltak a kollégák. Interkulturális szempontból is érdekes volt megtapasztalni a brazil munkastílust, hiszen rengeteg pályázatot nyernek, nagyon színvonalas kutatásokban vesznek részt.

Hogyan zajlott a terepi felmérés?

Bahía régió Ilhéus nevű városában volt az egyetem, aminek eleve volt egy erdőterülete a campuson, ahol vizsgálódhattunk. Ugyanakkor kényelmes volt, hogy egyórányi utazással el lehetett érni az esőerdőt, így könnyű volt eljutni a vizsgált területekre. Persze előfordult, hogy eltévedtünk a sötétben, mivel a békák éjszaka aktívak, így a terepmunkánkat főként ilyenkor végeztük. Emellett a megfelelő védelmet nyújtó ruházat is lényeges volt. Az én kutatásom olyan kétéltűekről, békákról szól, amik a broméliák szárában élnek, itt töltik egész életüket. Ezért fontos volt, hogy jó lámpákkal szereljük fel magunkat, amelyekkel meg tudjuk találni a békákat a növények kelyhei által összegyűjtött vízben. Mivel rendkívüli szárazság volt, sajnos a békák nagy része nem mutatott túlzott aktivitást, így a hívóhangjuk hiányában inkább az élőhelyüket, a broméliákat kerestük. Mindegyik faj különböző típusú broméliákat választ, így a bromélia jellegéből következtetni lehetett az adott békafaj jelenlétére.

Két fajnak a leírásban vett részt az ösztöndíjas időszak alatt. Ez pontosan milyen munkát jelentett?

Először is az ottani gyűjteményben meg kellett vizsgálni az eddig feltárt fajokat, hogy legyen elég ismeretem az összehasonlításhoz. A terepmunka alatt igyekeztünk rögzíteni a hím békák énekét, majd pedig további vizsgálatokhoz gyűjtöttünk egyedeket. Laboratóriumi körülmények között is megvizsgáltuk, lemértük őket: a lábukon elhelyezkedő tapadókorongoktól elkezdve a hasi szemölcsökig és a bőrszínig bezárólag mindent feljegyeztünk róluk, majd szövetmintát vettünk, és DNS-vizsgálatot végeztünk rajtuk. A típuspéldányról és típussorozatról képeket készítettünk, majd alkoholban konzerváltuk és a helyi Kétéltű- és Hüllőgyűjteményben helyeztük el őket. A típussorozat két példánya a Magyar Természettudományi Múzeumba fog kerülni, ezek remélhetőleg hamarosan meg is érkeznek Magyarországra.

Az új békafajok elnevezésében részt vehetett?

Mikor megnyertem az ösztöndíjat, akkor tudtam meg, hogy ebben a városban élt és alkotott Jorge Amado, az egyik legfontosabb brazil író, akinek legjelentősebb, Gabriela című műve is itt született. Jorge Amado mellesleg nagyon szerette a békákat, ezért is adta magát, hogy az egyik fajt róla nevezzem el. A másik faj hímegyedei pedig kasztanyettához hasonló hangot adnak ki, így ők a hangszerről kapják a nevüket.

Mit és hogyan profitált az ösztöndíjas időszakból?

Személyes karrier szempontjából azt emelném ki, hogy már az ösztöndíjas időszak alatt meghívott előadóként részt vehettem egy olyan 700 fős konferencián, ahol Dél-Amerika legnagyobb szaktekintélyeivel találkozhattam. Azóta is tartom a brazil kollégákkal a kapcsolatot, most fog megjelenni a cikkünk a két faj leírásáról, amelynek köszönhetően már kaptam is felkérést egy előadásra, valamint a kinti egyetem is megbízott egy doktori dolgozat bírálatával. Intézményi szempontból pedig azt emelném ki, hogy sikerült olyan kétoldalú megállapodásokat kötni, amelyek segítségével a brazil fogadóintézetem és itthoni munkahelyem, a Magyar Természettudományi Múzeum, fontos példányokhoz juthat hozzá. Március elején szerveztünk egy konferenciát, ahol meghívásomra két brazil kolléga tartotta a plenáris előadásokat, és számolt be a kutatásáról.

A jövőben milyen lehetőségeket lát az ösztöndíjnak köszönhetően?

A dél-amerikai partnerekkel szeretnénk hosszú, akár több éves kutatási projekteket is kialakítani. Izgalmas területnek tűnik ebben az, hogy drónokkal valósítsunk meg DNS-mintavételt a fákon, az emberek számára nehezen elérhető, magasan élő broméliák által összefogott vízből. Ez több egyetem összefogásával tudna majd elindulni. A múzeum is partner az ilyen kutatásokban, nagyon megértő és támogató intézmény. Bízom benne, hogy az ösztöndíjnak köszönhetően tovább tudom kamatoztatni az ezen a kutatási területen elért eredményeket és a született kapcsolatokat.

 

Az interjút készítették: Gáll Benedek Bence, Komáromi-Garai Gréta, Hernádi Anna
Tempus Közalapítány

Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj a hazai tudományos, gazdasági és kulturális élet legtehetségesebb fiatal szakembereinek külföldi résztovábbképzését, illetve kutatóhelyeken, alkotóműhelyekben kutatói, művészeti munkában való részvételét teszi lehetővé.

Az ösztöndíjat kutatói és alkotói tevékenység végzésére lehet fordítani valamennyi tudományterületen – az agrár- és bölcsészettudományoktól a műszaki tudományokon át az orvos- és a társadalomtudományig – és művészeti ágban, beleértve a műfordítást is.

Az ösztöndíjra 40 évesnél nem idősebb, felsőoktatási intézményben mesterfokú (MA, MSc) vagy azzal egyenértékű diplomát szerzett magyar állampolgárok jelentkezhetnek, akik szakterületükön már bizonyították tehetségüket, s ezt a pályázatuk során publikációs listával, részletes szakmai portfólióval tudják alátámasztani. A pályázatokat két kategóriában bírálják el (predoktori és posztdoktori).

Az ösztöndíj időtartama 3-8 hónap. Az ösztöndíj indokolt esetben többször is megpályázható.

Utolsó módosítás: 2017.04.18.