Az Erasmus generáció tartja a lelket Európában

2017.06.27.

Magazin | Köznevelés, Felsőoktatás, Szakképzés, Felnőtt tanulás, Ifjúság, EU, Civil szervezet, Önkormányzatok

Navracsics Tibor uniós biztos egyik legfontosabb célkitűzése, hogy az idén 30 éves Erasmus+ programot minél nyitottabbá tegye a hátrányos helyzetűek számára is.

Az Európai Bizottság oktatási, ifjúságügyi, kulturális és sport tevékenységekért felelős biztosa szerint ugyanis a nemzetközi tapasztalatszerzés számos előnye mellett, a programban résztvevők közvetlenül tapasztalhatják meg, hogy mit jelent európainak lenni.

A 2017-es év több szempontból is kiemelkedő az Európai Unió számára: idén ünnepeljük a Római Szerződés 60. és az Erasmus+ program 30. születésnapját. Az Ön számára melyek a legfontosabb üzenetei ezeknek az évfordulóknak?

A Római Szerződés aláírása óta, az elmúlt hatvan évben tartós békét teremtettünk, a kontinensen húzódó ideológiai és földrajzi megosztottságokat felszámoltuk. Létrehoztuk a biztonságot, a demokráciát, a békét adó Európai Uniót.  Összehoztuk az embereket is, akik mára szabadon mozoghatnak az Unió területén, tanulhatnak vagy dolgozhatnak más országban.
Mindennek meghatározó része az Erasmus+ program, amelynek résztvevői Európa-szerte barátságokat köthetnek, közvetlenül tapasztalhatják meg az integrációt – és az érzést, hogy mit jelent európainak lenni. Az Erasmuslétrehozása óta eltelt 30 év alatt 9 millió európai fiatal élvezte már az oktatási, szakképzési és szakmai cserékre lehetőséget biztosító program előnyeit. Fontos kiemelni, hogy az Erasmus a fizikailag és ideológiailag szétválasztott Európát újra összekötötte. Ami 30 évvel ezelőtt elképzelhetetlen, álomszerű volt egy, a vasfüggöny mögött Kelet-Európában tanuló diáknak, mára bevett normává vált. Ma az „erasmusozás” sok fiatal számára fordulópontot jelent az életben.

Magyarországról 1998-ban utazhattak ki az első Erasmus hallgatók. Hogy látja, milyen változásokat hozott ez a magyar oktatás, illetve a programban résztvevők életébe?

Magyarország az első tíz évben, hasonlóan sok más kelet-, közép-kelet-európai országhoz, jellemzően küldő országnak számított, több mint kétszer annyi kimenő Erasmus hallgató volt, mint bejövő. Az évek során a hazai felsőoktatási intézmények egyre több idegen nyelvű képzést indítottak, így vonzóbbá is váltunk az Erasmus hallgatók számára. 2012 után következett be, hogy több külföldi hallgató érkezett hozzánk, mint ahány magyar hallgató ment külföldre.
A külföldi tapasztalatszerzés lehetősége hozzájárul ahhoz, hogy a magyar fiatalok is megszerezhessék a jelenleg és a jövőben szükséges munkaerőpiaci készségeket.  Az is egyértelművé vált, hogy a mobilitásban részt vevő hallgatók – nemcsak a magyarok – kétszer akkora valószínűséggel helyezkednek el a tanulmányaik végét követő éven belül, mint a mobilitással nem élők.

Mi magyarok hol helyezkedünk el jelenleg a programban részt vevő országok népszerűségi listáján?

Magyarország nagyjából középen helyezkedik el a népszerűségi listán. Persze nehéz versenyezni azokkal az országokkal, ahol erősebb az angol, német vagy a francia nyelv, vagyis a nagyobb nyugat-európai nyelvek hatása. Ugyanakkor a 2007/8-as tanév 2150 beutazójáról 5 évvel később 4764 főre emelkedett a Magyarországra látogató hallgatók száma, tehát gyakorlatilag megduplázódott – és ez a szám azóta is növekszik. Mostanra évente több mint 5000 külföldi Erasmus hallgató érkezik Magyarországra felsőoktatási intézményekbe, vagy szakmai gyakorlatra.
A legtöbb külföldi az ELTE-t, a Corvinust, a BME-t, vagy a Szegedi Tudományegyetemet választja, és a legtöbb fiatal Franciaországból, Németországból, Törökországból, Spanyolországból vagy Romániából érkezik hozzánk.

Most tartunk a 2014-ben indult programszakasz felénél. Hogy értékelné az Erasmus+ program eddig elért eredményeit az induláskor megfogalmazott célok tekintetében?

2015-ben a program 678 ezer európainak tette lehetővé, hogy külföldön folytasson tanulmányokat, vegyen részt képzésben, illetve végezzen fizetett vagy önkéntes munkát. Ez minden korábbi év eredményét felülmúlja. Ugyanebben az évben az EU 2,1 milliárd eurót ruházott be több mint 19 600 projektbe, melyekben összesen 69 ezer szervezet vett részt.
Az Erasmus+hét korábbi programnak lépett a helyébe, és a programcsomag az első évek tapasztalatai, eredményei alapján úgy tűnik jó úton halad afelé, hogy teljesítse kitűzött célját, nevezetesen azt, hogy 2014 és 2020 között 4 millió embernek nyújtson támogatást. A legtöbb országban a felsőoktatási és szakképzési mobilitásra jelentkezők száma továbbra is meghaladja a rendelkezésre álló ösztöndíjak számát. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy az elődprogramokhoz képest az Erasmus+ a hátrányos társadalmi helyzetű emberek előtt is nagyobb mértékben nyitva áll.

Egyre többet hallani arról, hogy az Európai Unió válságba került. A fiatalok körében, az ún. Erasmus generáció tagjai között is jelen van a szkepticizmus?

Szerencsére nincs, sőt éppen ezek a fiatalok tartják leginkább a „lelket” Európában. Azt az identitásválságot, amit a brit népszavazás kapcsán is tapasztalhattunk és napjainkban is érezhetünk, ez az ún. Erasmus generáció segít feloldani.
Sokan úgy vélik, hogy a létező identitások ellentétben állnak egymással. Hogy az európai identitás veszélyezteti a nemzetit, a regionálist, a helyit, a kulturálist, az etnikait vagy a vallásit – és ennek következtében elvetik az európai identitást, mint történt például az EU-tagságról szóló brit népszavazáson. Nekem meggyőződésem, hogy a sok különféle identitás gazdagítja a létezésünket.
Összességében az a 9 millió európai polgár, aki az utóbbi 30 év során az Erasmus programnak köszönhetően életre szóló tapasztalatokat szerzett külföldön, valószínűleg el sem tud képzelni egy olyan Európát, amelyben nem utazhatnak az emberek az országok között szabadon. Az Erasmus+ generáció tagjainak azonosságtudatát nemcsak a hazájukhoz, illetve a szülővárosukhoz vagy lakóhelyükhöz való tartozás adja, hanem az Európához tartozás is.

Hogyan ünnepli az EU az Erasmus+ program 30. születésnapját, milyen európai szintű események várhatók?

Idén januárban indítottuk el Brüsszelben az Erasmus+ egész éves kampányát, amelynek során mind európai, mind helyi szinten többek között konferenciák, fórumok, vitaestek, ünnepségek és kiállítások várják az érdeklődőket. Az év során a 33 programországban 227 program, 291 505 résztvevővel kerül megrendezésre.
Ráadásul minden egykori erasmusosnak lehetősége van megosztania saját történetét, hogy hogyan járult hozza a karrierjéhez, tanulmányaihoz vagy akár a magánéletéhez egy másik külföldi városban eltöltött néhány hónapos időszak.

Ön szerint milyen lesz a program 15 év múlva?

Szeretném sokkal nyitottabbá tenni a programot a lehető legkülönbözőbb hátterű fiatalok számára is. A közös értékeinkre és a befogadásra fókuszáló projektek kiemelt helyen kell, hogy szerepeljenek. Ez nagyon fontos Európa jövőjének építése szempontjából – ebben az építkezésben szeretném a fiatalokat a középpontba helyezni, hogy ők legyenek a változás motorjai, az Erasmus+ program pedig egy kiváló lehetőség és eszköz erre.
Azt kívánjuk elérni, hogy a hallgatói mobilitás aránya átlagosan legalább 20% legyen. Jelenleg az EU-országok hallgatóinak körülbelül 10%-a folytat külföldön tanulmányokat, vagy vesz részt külföldi képzésben köz- vagy magánforrásokból nyújtott támogatással. Szeretnénk, hogy ne legyen anyagi akadálya a programban való részvételnek.

Mit kívánna az Erasmus+ program 30. születésnapjára?

Hogy éljen még meg sokszor ennyit és minél többen vegyenek részt benne, használják ki ezt a programot.

Az interjút készítette:
Győrpál Zsuzsanna,Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

A cikket elolvashatja a Pályázati Pavilon 2017/tavaszi számának 5-6.oldalán. 

 

Utolsó módosítás: 2017.06.29.