---

2017. június 13-án az Erasmus program 30 éves jubileumi ünnepségén volt szerencsém részt venni Strasbourgban, az Európai Parlamentben. Az EU tagállamainak Nemzeti Irodáitól, közép- és általános iskoláiból, szakképzési rendszeréből, önkéntes szolgálatából érkeztek a különböző nemzetiségű küldöttek, hogy részesei legyenek egy olyan sikertörténet megünneplésének, mely 9 millió ember szakmai, tanulmányi életét, illetve munkavállalási lehetőségeit befolyásolta az elmúlt 30 évben.

Ez a program az EU legsikeresebb „terméke”, mely sosem várt eredményessége a személyes inspirációból indulva, majd a közvetlen környezetet befolyásolva nemzeti és nemzetközi kapcsolatrendszereket is építve lett mindenki számára elérhető. Kortól, nemtől, generációtól, földrajzi és anyagi helyzettől függetlenül nyújt lehetőséget arra, hogy résztvevője a mobilitáson keresztül kiteljesítse saját motivációját és ezen keresztül megtapasztalja az európaiság alapértékeit is. Szimbolikus értelemben tehát ez az esemény a szociális befogadó készség, a nyitottság, a tolerancia, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ünnepe volt.

Nekem ez az út, mint korábbi Erasmus utam is, az európaiság alapélményét jelentette. Minden utazás aktív részvételt kíván az utazótól kulturálisan, nyelvileg, technikailag (IT). Először is remek érzés volt megélni a saját koromat, azaz azt a világot, amiben a mobiltelefon és applikációi minden utazással kapcsolatos részletet leegyszerűsítenek és papírok nélkülivé tesznek. (Minden utazónak ajánlom az offline használható maps.me applikációt, mellyel kiválóan lehet közlekedni.) Késő éjjel érkeztünk meg Anitával (Tempus Közalapítvány), ő Brüsszelből én Budapestről. A meseszép gótikus katedrálist útba ejtettem a csöndes folyóparttal együtt. 

Programunk egy fotózással kezdődött az aulában. A 30-as, jubileumi kétjegyű számot formáztuk meg közösen. Itt találkoztam Szó Gellérttel, aki Magyarország egyik legsikeresebb cukrászaként a szakképzési rendszer egykori Erasmus diákjaként képviselte hazánkat.
Az Erasmus + Interaktív Kiállítással folytatódott a programsorozat, melyet Petra Kammerevert német EU parlamenti képviselő és Navracsics Tibor az EU Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa nyitott meg. A kiállítás tényekkel, adatokkal, infógrafikonokkal számszerűsítette az elmúlt 30 évet és videotechnikai eszközökkel tette élővé a személyes élettörténeteket.

A kiállítást egy új mobil applikációs eszköz bemutatása követte, mellyel leginkább a mobiltelefonon szocializálódott, számítógéppel már nehezen elérhető, egyetemista generációt szeretnék újra bevonni az Erasmus pályázati lehetőségekbe.

12 órától az Erasmus+ 30 jubileumi díjátadó ünnepsége kezdődött, melyet az EU Parlament elnöke A. Tajani, az EU Bizottság elnöke, JC Junker és Navracsics Tibor nyitott meg a nagy tanácsteremben. A díjakat három különböző Erasmus generációt képviselői vehetett át (a jelenlegi portugál miniszterelnök, egy háromnyelvű irodalmár, és egy német egyetemista).
Rövid beszédükben kihangsúlyozták a nyelvismeret, és az európai identitás fontosságát, illetve szót emeltek a szegregáció, a nacionalista, populista és a radikalizálódó európai közélet ellen.

Délután 13-15 óra között párhuzamos szekciókban két tárgyalásra került sor. Az, amelyen én is részt vettem, a diákokat, fiatalokat, iskolákat, szakképzéseket és felnőtt oktatást megszólító vita volt. Témája: Az Erasmus + generációjának jövőképe a lehetséges programokról.
A másik szekció a Nemzeti Irodákat, egyetemeket, sport szervezeteket szólította meg, az ő jövőképüket, javaslataikat meghallgatva. A saját szekcióm legnagyobb élménye a sokszínű, minden nemzetiséget megszólító és meghallgató tárgyalás volt. A jövő felvázolása, az új igények és célok felsorakoztatása szisztematikus rendben zajlott.
Sophia E. tájékoztatott minket arról, hogy 2017 végére elkészül az elmúlt 30 év tényeivel kapcsolatos reflektív tanulmány.
Klaus F. kiemelte az Erasmus + integrációs sikereit, de felhívta a figyelmet arra, hogy az intézmények, melyek kiszolgálják a sikeres diákokat, mindig hátra maradnak, pedig ezek támogatása is fontos lenne. Szót emelt az öregedő és egyre színesedő társadalom felnőttképzései mellett. Hiszen a legnagyobb kihívás a felnőtt generációt érinti, akik az egyre gyorsabban váltózó és egyre komplexebb munka világában próbálják megállni a helyüket. Szerinte fontos megtartani a life long learning koncepciót, elvet az Erasmusban.

A cseh tanár az Erasmussal járó adminisztrációs terheket csökkentené, mert ez egyre bürokratikusabb lett az évek folyamán, pedig az eTwinning  egyre szélesebb körű kihasználásával az átláthatóság egyértelműsödött.
A német parlamenti képviselő aggodalmát fejezte ki a populista, radikalizálódó rétegek miatt, akiket integrálni kellene a programba, mert tapasztalat nélkül nem érzik meg az EU lényegét, nem válnak nyitottá, befogadóvá. Ő határozottan szót emelt az Erasmus + költségvetésének megkétszerezése mellett.
A nemzeti irodák képviselői is szót emeltek a blended learning, a sportesemények, az egyéni pályáztatás és a sokkal inkluzívabb szemlélet mellett.

Mint angoltanár, nekem ez a szekció adta a legtöbbet. Hiszen minden gyakorló nyelvtanár tudja, hogy mennyire leegyszerűsödik évtizedek alatt a tanári nyelvhasználat az osztálytermi nyelvhasználatra. Öröm volt hallgatni azt a tárgyalást, melyben vélemények, mentalitások és kultúrák igényei fonódtak össze pár óra alatt. A két párhuzamos szekció délután 4 órától újra összeült és a kijelölt személyek összesítették az elhangzottakat.
Nagy öröm volt ott lenni a mindenkit megszólító demokrácia termeiben, belelátni a döntéshozatal kifinomult folyamatába, feltöltődni azokkal az európai értékekkel, amellyel többnyire csak absztrakt fogalmakon keresztül, távolról szoktam találkozni.

Bízom abban, hogy tanítványaim majd egyszer hasonlóképp képviselik mindezt.

Szerző: Vályi Éva

Utolsó módosítás: 2017.06.29.