A legjobb francia cukrászoktól tanultam

2017.09.26.

Erasmus 30 | Köznevelés, Felsőoktatás, Szakképzés, Felnőtt tanulás, Ifjúság, EU, Nonprofit szervezet, Önkormányzatok

Vajon mi kell ahhoz, hogy egy fiatal cukrász két egymás utáni évben megnyerje az ország tortája versenyt, a harmadikban pedig már a zsűri tagjaként vehessen részt a sütemények értékelésében? Interjú Szó Gellérttel.

Kreativitás? Elkötelezettség? A legjobb minőségű alapanyagok? Megkérdeztük Szó Gellértet, aki a 30 éves Erasmus+ program egyik hivatalos európai arca. Gellért és testvére közösen építették fel vállalkozásukat, a G&D Kézműves Cukrászat és Pékséget, amelyet Salgótarjánban és Egerben üzemeltetnek. Az európai sztenderdeknek megfelelően működő cukrászüzem folyamatos fejlesztése mellett a társadalmi felelősségvállalás is kulcsfontosságú szerepet kap a mindennapjaikban.

Miért választottad a cukrász szakmát, hogyan indultál el ezen az úton?

4-5 éve a testvéremmel elkezdtünk komolyabban érdeklődni az ételek iránt, sokat jártunk éttermekbe, kávékat kóstoltunk, és egyszer csak kitaláltuk, hogy közösen nyitunk egy kávézót, ahol fagylaltot is készítünk. Akkoriban cukrászdáról még szó sem volt. Miután elhatároztuk, hogy belevágunk, egyik éjjel a fagylaltról álmodtam, másnap reggel pedig eldöntöttem, hogy elmegyek és megtanulom, hogyan kell készíteni. Elkezdtem egy budapesti iskolát, de nem tetszett, ezért végül kimentem Olaszországba egy fagylaltegyetemre, ott kezdődött ez az egész szerelem.

Közben a testvérem elkezdett a kenyér iránt érdeklődni, sokkal komolyabban, mint ahogy az egy átlagos pékségnél szükséges. Mindketten belemerültünk a szakmába, megtanultuk, melyek a legjobb alapanyagok, és hogyan érhetjük el a tökéletes egyensúlyt. Valójában azóta is folyamatosan tanulunk, még most is.

Mi motivált titeket, hogy belevágjatok egy saját vállalkozásba és ne alkalmazottként helyezkedjetek el?

A szüleink vállalkozók, gyermekkorunk óta ezt a szemléletet tanultuk tőlük. Nagyon sokat jelentett, hogy támaszkodhattunk rájuk, sok erőt és bátorságot merítettünk belőlük. A pénzügyi, stratégiai ügyekben anyunk a mai napig sokat segít. Mi elköltenénk a teljes bevételt új gépekre, folyamatosan fejleszteni szeretnénk, ő viszont kordában tart minket.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy merjünk újat álmodni, és meg is valósítsuk ezeket az álmokat, mert ez viszi előre az embert. Minket ez a szakma érdekel, ez az életünk, megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőle.

A cukrászat Facebook oldalán szebbnél szebb desszertek képeit posztoljátok, amelyek között rendszeresen megjelennek újdonságok is. A folyamatos megújulás a stratégiátok része?

Az újdonságokkal kapcsolatban mindig a folyó példáját hozom: a folyó víz az egyetlen, ami képes megújulni, az állóvíz egy idő után pocsolyává válik. Szerintem, ha nem újulunk meg folyamatosan az élet bármely területén, nem tudunk kreatívak lenni. Amikor kitalálunk és megalkotunk egy új sütit, az boldoggá tesz minket, és azokat is, akik elfogyasztják. Ez számunkra nagyon fontos, hiszen visszatükrözi, hogy valami jót tettünk.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Bővültök további cukrászdákkal?

Igen, hamarosan nyitunk egy új cukrászdát Gyöngyösön. Addig szeretnénk bővülni, amíg a minőség rovására nem megy, illetve amíg marad szabadidőm a saját fejlődésemre. Lehet folyamatosan fejleszteni egy céget, de ha magunkra nem jut időnk mellette, akkor nem érdemes.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Mostanában horgászni vagy meditálni járok. Olyan dolgokat csinálok, ami segítenek befelé figyelni. Most jutottam el arra a szintre, hogy ugyanannyi időt kell magammal foglalkozni, mint amennyit a munkával töltök. Kell, hogy valami kizökkentsen, nem lehet folyamatosan csak egyetlen egy dolgot hajtani. A magánéletemben is arra az egyensúlyra törekszem, amit Olaszországban tanultam a fagyiról, mindig ahhoz térek vissza.

Kétszer is volt rá lehetőséged, hogy az Erasmus+ program segítségével Franciaországba utazz és az ottani cukrász üzemek működéséről tanulj. Honnan jött az ötlet, hogy belevágj?

Alapvetően nyitott és kíváncsi ember vagyok, szerintem mindenhol lehet valamit tanulni, ez pedig nagyon jó lehetőségnek tűnt. Annak köszönhetően, hogy a legjobb francia cukrászoktól tanultam a legmodernebb üzemekben, ma egész más technológiával dolgozok, mint a magyar cukrászok többsége. Az én üzemem pontosan úgy épül fel, mint amit kint láttam – ugyanolyan ütemben díszítünk, tésztázunk, mindent annak a mintájára csinálunk. Egy speciális fagyasztásos technológia segítségével garantálni tudjuk, hogy minden nap kiváló minőségű, friss süteményeket kapnak a vendégeink.

A legfontosabb, amit Franciaországban tanultam, hogy a tervezés a jövő, ez a kulcsa mindennek. Ahogy az üzem működésébe, úgy a magánéletembe is elkezdtem rendszert vinni, és ez nagyon jó hatással van rám, azóta például pontos vagyok.

Mi motivál, mi jelenti számodra a sikert?

A francia cukrászat, ahol jártam, tagja a nemzetközi Relais Desserts társaságnak. Most az motivál, hogy bekerülhessek, szeretnék én lenni az első közép-európai tag. Ez egy óriási kihívás, tökéletesen meg kell tanulnom hozzá franciául. Emellett persze az is célom, hogy mindig a legjobb minőséget nyújtsam a vendégeimnek.

Többször elhangzott már, hogy nagyon fontos számodra a magas minőség. Ez mit jelent a gyakorlatban?

Leegyszerűsítve annyit jelent, hogy ha én jót akarok enni, akkor másoknak is jót adjak. Mindenki szereti a minőséget, csak nem mindegy, hogy enni, vagy adni – ez óriási különbség. Szerintem azt kell adnunk, amit mi magunk is szívesen elfogyasztunk. Ezért keresem meg a legjobb minőségű tejet például, amit ismerek, és tudom, hogy a környék legelőin élő tehenek adják. Most épp málnát ültetek, szeretnék egy gyümölcsöst, ahol saját magam termesztem meg az alapanyagokat.

Mi a kedvenc sütid?

Most épp az Eszterházy - újragondoltam, és így nagyon ízlik.

Édesszájú vagy?

Annyira nem, de nem bírnék ki egy hetet édesség nélkül.

Nemrég megjelent egy cikk a sajtóban arról, hogy a maradék pékárut minden este odaadjátok a rászorulóknak, ami egy jelentős társadalmi felelősségvállalás. A jövőben is terveztek lépéseket ilyen irányban?

Igen, most van egy komoly tervem. Kitaláltam egy sütit, amit az a kezdeményezés ihletett, hogy plüssmacikat gyűjtöttek a mentőautókba a gyerekeknek, akiket szállítanak. A projekt szervezői felhívtak, hogy egy rendezvényre vennének tőlem tortát beteg gyerekek számára, és megkértek, hogy menjek el és én vágjam fel. Nem engedtem, hogy fizessenek a tortáért, szerettem volna ezzel megtámogatni a rendezvényt. Ott a helyszínen kezdett el körvonalazódni a macidesszert ötlete, amire rögtön felkapták a fejüket. Az alapötlet, hogy készítek egy maci alakú desszertet, aminek az árából bizonyos százalékot a beteg gyerekek kapnak minden csatlakozó cukrászdából. Több hónapja tervezem már, a süti kész is van, a következő lépés, hogy megtanítom az elkészítését a cukrászoknak, akik csatlakoznak a projekthez.

Mit üzensz a 30 éves Erasmus+ programnak, illetve azoknak a fiataloknak, akik még nem próbálták ki magukat külföldön?

Nagyon köszönöm az Erasmusnak! Ezáltal boldogabb ember lettem és a környezetemben élők is boldogabbak, akik a desszertjeimet fogyasztják. A fiataloknak pedig azt üzenem, hogy ha van rá lehetőségük, mindenképpen menjenek Erasmusra. Fogják fel úgy, hogy ez egy új lehetőség, legyenek nyitottak és nagy szívvel vágjanak bele.

 

Az interjút készítette:
Balogh Eszter, Tempus Közalapítvány, kommunikációs egység

A cikket elolvashatja a Pályázati Pavilon 2017/tavaszi számának 10.oldalán.

Utolsó módosítás: 2017.10.30.