Irányt adni egy elveszett generációnak
2018.02.09.
Projekttükör | Nonprofit szervezet
Az első világháború idején Hemingway alkotta a kifejezést, amely a jelenben ismét aktuális. Az elveszett generáció az oktatás-képzés, és munka világán kívül rekedt fiatalok csoportja, akik elsősorban a gazdasági világválság következményeit viselik. De hogyan lehetne segíteni nekik? Ehhez kínál eszközt az Edunet Alapítvány külföldi partnerekkel együtt kidolgozott, 16-24 éves fiataloknak szóló programja.
|
Intézmény: Edunet Alapítvány |
AzEdunet 2014-2017 között zajló Erasmus+ projektje alapvetően izgalmas témát feszeget: miképpen lehet megfelelő készségekhez hozzásegíteni az úgynevezett NEET fiatalokat (Not in Education, Employment or Training), akiknél a képzettség vagy a munkahely hiánya mellett a jövőkép nélküliség és a motiválatlanság is komoly gondot jelent. A kérdést még inkább érdekessé teszi, hogy több − teljesen eltérő gazdasági helyzetben lévő − európai ország közös problémájára próbál megoldást találni.
„Lengyel, skót, illetve német partnereinkkel egy előző projekten is együtt dolgoztunk, és szívesen léptünk tovább egy következő közös munka felé. Az Erasmus+ pályázat a nemzetközisége miatt is megfelelt számunkra: éppen akkor adott lehetőséget, amikor tele voltunk lendülettel, ötlettel, kíváncsisággal. A közös munka örömforrás is volt: nagyon jó érzés felismerni, hogy összekötnek minket a hasonló problémák és az azonos értékrend is” – mondja Gönczöl Enikő, az Edunet munkatársa, a projekt menedzsere.
Különbségek a végzettségben
Bár a négy részt vevő ország társadalmi, gazdasági helyzete teljesen más, az együttműködés gördülékenyen ment, hiszen előre tisztázták a speciális sajátosságokat országonként. A tréning megtervezését megelőző alapozó tanulmányban például kitértek arra: hogyan oszlik meg végzettség szerint a NEET-fiatalok aránya.
Ahogy a szakértő mondja: a statisztikák szerint a lengyeleknél nem az alacsonyan képzettek körében van a legtöbb érintett. Ezért ők a középiskola utolsó évfolyamába vitték be a kidolgozott tréningprogramot. A skótoknál egy nagyon specifikus kör, az úgynevezett „karácsonyi iskolaelhagyók” (Christmas leavers) adták a kipróbálók első célcsoportját, akik a 16 éves kort karácsony előtt érik el, és ezért tanév közben elhagyhatják az iskolát. Az ő esetükben szintén a megelőzésre törekedett a program. Németországban nyilvántartják azokat a fiatalokat, akik alapképzés után nem tanulnak tovább és nem is lépnek be a munka világába. Így a német partnerek ezt a 15-18 éves célcsoportot kívánták megtalálni.
„Itthon szintén sajátos helyzettel találtuk magunkat szemben. Bár a magyar NEET-fiatalok között viszonylag magas a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, a legnagyobb kihívással a hátrányos helyzetű, alulképzett fiatalok néznek szembe. Őket, amikor már semmilyen szervezethez nem tartoztak, nagyon nehéz volt elérni. Ezért a megelőzés érdekében részben mi is az intézményi keretek között elérhető veszélyeztetett fiatalok felé fordultunk. Legjelentősebb partnerünk a HÍD programokat is működtető Gyulai Szakképzési Centrum volt” – jegyzi meg Gönczöl Enikő.
Hasonlóságok a belső jegyekben
A különbségek mellett persze számos hasonlóság is azonosítható volt a négy ország NEET-fiataljainak körében. Általános jellemzőnek tűnt a tanulási motiváció gyengesége, a hátrányos helyzet, az önértékelési problémák megléte, illetve a jövőkép hiánya. A 12 hetes tréninget a négy ország szakemberei folyamatos egyeztetéssel dolgozták ki: bár a részfeladatokat elosztották egymás között, az összes munkatárs találkozott minden felmerülő részlettel, illetve kérdéssel.A vállalkozói kompetencia egészén belül célzottan fejleszteni kívánt részterületek a következők voltak: a hajlandóság a tanulásra, a személyközi készségek, a kezdeményező készség, a problémamegoldás, a felelősségvállalás, a tervezés-szervezés, a döntéshozás, az alkalmazkodás és rugalmasság, a kockázatvállalás, valamint az üzleti gondolkodás képessége.
„A célcsoportban gyakran iskolai kudarcok kísérték végig a fiatalok tanulási pályáját. Bizonyára ennek tulajdonítható az az egységes tapasztalatunk, hogy a résztvevők sokszor elutasították a hagyományos iskolai tevékenységeket. Nem szerették például az írásbeli, sok gondolkodást, kitartást igénylő feladatokat. A program egészét ezért sokkal inkább a tevékenységközpontú, játékos, személyes bevonódást igénylő gyakorlatok jellemzik – amelyek azonban szorosan kapcsolódnak a munkaerőpiacon elvárt legfontosabb készségekhez” – meséli a projektmenedzser.
„A tréningfoglalkozásokat mindenhol a meglévő kompetenciáknak a fenti 10 részterülethez kapcsolódó felmérése előzte meg. Szubjektív formában a fiatalok által kitöltött önértékelő kérdőívek segítségével. Valamivel objektívabb módon pedig külső értékelők által megfigyelt és pontozott tevékenységek révén. A két forrásból származó eredmények összevetése képet adott a résztvevők önértékeléséről, a felméréshez kapcsolódó beszélgetés elősegítette a meglévő erősségek és a fejlesztési feladatok tudatosulását, s a trénerek számára alapul szolgált a tanulási folyamat megtervezéséhez” – avat be a részletekbe Gönczöl Enikő.
A jövő: megelőzés vagy második esély
Ahogy a projektmenedzser mondja: számos gyakorlat alapötlete a német kollégáktól került be a tréningbe, akik már mintegy húsz éve dolgoznak hasonló módszerekkel saját intézményükben. A többek között szituációs játékokat, csoportban megoldandó logikai feladványokat, önreflektív feladatokat tartalmazó program végére sok résztvevőnél volt érzékelhető a fejlődés. A záró felmérés tanúsága szerint akadt olyan fiatal, aki az induláskor mért 40 százalékos szinthez képest 70-100%-os eredményt mutatott fel egyes területeken.
Az együttes statisztikákból kiderült: a német, a magyar, illetve a skót fiatalok nagy része szakmai képzésbe vagy állásba került a tréning után, míg a lengyeleknél mára – a középiskolai célcsoport miatt – a fiatalok nagy része oktatásban vesz részt, vagy egyszerre tanul és dolgozik. Csupán a tesztcsoportok résztvevőinek 5%-a tűnt el a foglalkozásokat követő év folyamán az utókövetést végző trénerek látóteréből úgy, hogy nem lehet tudni, miként alakult a tanulással, illetve a munkával való kapcsolatuk.
„Az utóbbiak abból a körből kerültek ki, akik a tréning idején valódi NEET-fiatalok voltak, és semmilyen szervezett intézményi kerethez nem tartoztak. Ez a tapasztalat is megerősíti, hogy valószínűleg érdemes lenne elsősorban a program preventív funkciójára építve, azokra a veszélyeztetett fiatalokra fókuszálni, akik az iskolai oktatás utolsó szakaszában vagy második esélyt kínáló intézményes keretek között érhetők el” – véli a szakember.
Komoly sikernek tekinthető, hogy a partnerországok mindegyikében van olyan kipróbáló szervezet, amely folytatja a programot, s olyan is, amelyik új együttműködőként kezdi el használni azt. Magyarországon ilyen a Gyulai Szakképzési Centrum, amely a Híd-programokba építve viszi tovább, illetve a pécsi MIOK Alapítvány, amely tanodai és a hátrányos helyzetű fiatalokat segítő egyéb programjaiba integrálja a tréning gyakorlatait. Az alapítvány új partnereként kapcsolódik a programhoz a Piarista Rend Magyar Tartománya, amely a jövőben induló Kilátó központjában szán helyet az RLG programnak.
„Bízunk benne, hogy idővel egyre messzebbre ér majd el a program hatása, miközben a felhasználói tapasztalatok is sokasodnak majd. Tudjuk, hogy néhány év bizonyára kell hozzá, amíg valóban sok helyre beépül a tréning, de reményeim szerint, már akár egy év múlva is nagy előrelépésről számolhatunk be” – mondja Gönczöl Enikő.
Széles-Horváth Anna
Utolsó módosítás: 2018.02.26.
