Hogyan indítsak angolos játszócsoportot az oviban? 5 gyakorlati tipp, ami segít az elindulásban…

Kávéházi beszélgetés Horváth Hajnalkával, a Kisgyermekkori nyelvoktatás képzésünk egyik korábbi résztvevőjével

Beszélgetőtársam angoltanári gyakorlattal a háta mögött, saját gyerekei születése után kezdett el érdeklődni a kisgyermekkori angol nyelvi nevelés iránt, és már igen korán, az első gyereke után eldöntötte, hogy az ő gyerekei bizony fognak tudni beszélni idegen nyelven, mert ez nagy előnyt jelent majd nekik a világ más pontjairól származó emberek megismerésében, és a saját gondolataik, érzéseik kommunikációjában. Néhány Helen Doron foglalkozás megtapasztalása után rájött, hogy „ilyet vagy még ilyenebbet ő is tud csinálni”, majd amikor a játszótéri anyukák és a Helen Doronos szülők megkérték, hogy inkább ő tartsa meg a foglalkozásokat, elindította az első játszócsoportját. Interjú Horváth Hajnalkával a Kisgyermekkori angolnyelv-oktatás képzés társoktatójával.

Hogyan lett fontos számodra a kisgyermekkori idegen nyelvi nevelés, miért érezted azt, hogy ez az a terület, amibe te szívesen teszed bele az energiáidat?

Angoltanárként felnőttekkel is dolgozom, vannak huszonéves magántanítványaim, de a szívemhez igazán a kisgyermekekkel való foglalkozás áll közel. Született tanár alkat vagyok, már gyerekkoromban is tanítani akartam, a tanítás nekem így kézenfekvő volt, a kisgyermekekkel való közös munkát pedig az élet hozta, a játszótéri szülők és a Helen Doronos csoportban megismert anyukák kértek meg rá, hogy a saját gyerekem mellett az ő gyerekeikkel is foglalkozzak. Sok energiát ad nekem a velük való közös munka, olyan ragaszkodás, szeretet van bennük, meg olyan sikerélményt okoz látni a fejlődésüket, azt, hogy egy év alatt mire képesek, hogy ez nagyon motivál.

Amikor azt mondod, hogy egy év alatt rengeteget fejlődnek a gyerekek, akkor mire gondoljunk? Mit látsz, egy év alatt meddig lehet eljutni?

Azt tapasztalom, hogy 5-6 éves korban a gyerekek gyakran be tudnak zárulni, ilyenkor már elkezdenek dolgozni bennük a tanult félelmek. Előtte jó elkapni őket, hogy megéljék, hogy nemcsak a szavakból tudjuk megérteni egymást, hanem annyi minden másból, gesztusokból, hanglejtésből, arcjátékból is. Ennek a tapasztalatnak nemcsak az a következménye, hogy ösztönösen részt tudnak venni a játékokban, tevékenységekben és reagálni tudnak arra, amit mondok nekik angolul, de kialakul bennük egy alapvető nyitottság és bátorság is. A kisgyerekek nem az idegen nyelvre figyelnek, amikor együtt vagyunk, ők valójában csak játszani akarnak, de az a jó, hogy „a közös játék közben” észrevétlenül felcsipegetik a nyelvet is.

A környezetedben lévő kisgyerekes anyukáktól kaptad tehát az első felkérést arra, hogy játszócsoportot indíts. Hogyan építetted magad tovább? Melyek voltak a következő lépéseid?

Az első játszócsoportos foglalkozásom után megszületett a második gyerekem, így rövid szünet következett, majd miután folyamatosan kaptam a visszajelzéseket szülőktől az utcán, mindenhol, hiszen a gyerekeimmel én gyakran angolul beszéltem a hétköznapokban is, így végül vettem a bátorságot és a lányom óvodájában megkérdeztem néhány szülőt, hogy mit szólnának hozzá, ha én az oviban angolos foglalkozásokat tartanék a gyerekeknek. A szülők rendkívül nyitottan reagáltak, utána pedig az óvodavezető is támogatta az ötletet, így belevágtam a foglalkozásokba. Gyakorlatilag tehát a szülők felől indítottam, aztán ezt az igényt tolmácsoltuk az intézményvezető felé is, aki nem állt ellen a kérésnek. Az oviban már megvolt a rendje az alap óvodai foglalkozásokon kívüli plusz szolgáltatásoknak, volt egy szabott ár, amelyet a szülők fizettek a plusz foglalkozásokért, ezzel mindenki tisztában volt, így én csak ebbe a rendszerbe illeszkedtem bele. Ez volt tehát az első lépésem a kis szünet után, azaz egyszerűen visszamentem a lányom ovijába foglalkozásokat tartani. Utána pedig valahogy jött a többi. Az anyukák megbeszélték egymással a foglalkozáson történteket, eljutott a híre más ovikba is, úgyhogy kaptam a megkereséseket. Ismerősökön keresztül terjedt a hír, úgyhogy mostmár nemcsak ovikban, de otthon is van gyerekcsoportom.

Mit lehet tudni a csoportjaidról? Milyen korosztállyal, hány csoporttal, hány gyerekkel dolgozol?

Összesen 5 nagyobb létszámú óvodás csoportom van, ahol 10 és 20 fő között vannak gyerekek, otthon pedig két 7 fős csoportot viszek. A gyerekek nagy többsége 4 és 6 éves közötti. Az ovisok mellett kisiskolásokat is tanítok, akik inkább párban szeretnek jönni, meg néhány felnőtt tanítványom is van. Kevés a délután, az a baj… ;)

Mit lehet tudni a foglalkozásaidról? Hogyan illeszkedsz be az óvoda rendjébe?

A foglalkozásaim átlagban 45 percesek, persze rugalmasnak kell lenni. Van, amikor nem tartjuk meg a teljes 45 percet, mert aznap olyan hangulatban vannak a gyerekek, másra van szükségük, de van olyan is, hogy nem akarnak a foglalkozás végén visszamenni a közös csoportszobába, mert még folytatnák az angolos játékot. Ezzel együtt azt mondanám, hogy az ilyen kicsi gyerekek egy 45 perces foglalkozás alatt elfáradnak, így mindig figyelni kell őket, hogy nekik aznapra mikor volt elég. Meg azt is látni kell, hogy délután van a foglalkozás, a nap végén, amikor anya meg apa már várja őket, úgyhogy reálisan inkább olyan 30 és 45 perc között szoktak lenni a közös angolozások. Az óvoda rendjéhez természetesen illeszkedni kell, fél négykor tudunk kezdeni az egyik csoporttal, negyed ötkor a másikkal, a szülők pedig várják őket 5-kor, hogy haza tudják őket vinni. A szülők szeretik, ha nem kell várni a gyerekekre, ezért van, hogy picit előbb be kell fejezni.

Ilyen kicsi gyerekeket azért nem mindig egyszerű egy irányba terelni. Hogyan oldod meg azokat a helyzeteket, amikor nem minden gyereket tudsz lekötni és látod, hogy mondjuk egy-két gyerek futkos, bújócskázik, mással foglalkozik, közben pedig a többiekkel klasszul együtt dolgoznátok?

Igen, azt hiszem, hogy ez a legnehezebb része, hogy olyan dolgot csináljunk, ami mindenkit leköt.Nyilván megpróbálok olyan dolgot kitalálni, ami mindenki számára közös játék lehet, de mindig van olyan gyerek, akinek mást kell kitalálni. Az a helyzet, hogy nem szoktam hagyni őket futkosni, vagy asztal alatt mászkálni, mert ha hagyok közülük egy-kettőt önálló pályán mozogni, akkor egy idő után a többiek is kedvet kapnak. Ezért inkább azt szoktam csinálni, hogy mindig viszek plusz papírt, színeseket, dobókockát, amivel tudok nekik adni valami plusz feladatot, amivel lekötik magukat, de mégis ott maradnak köztünk. És hát mindent fel lehet vágni, össze lehet ragasztani, ki lehet színezni, így hát, eddig legalábbis, ez a megoldás szokott működni.

Mi az a legfiatalabb korosztály, akikkel dolgozol? Milyen különbségeket észlelsz a 3-6 éves korcsoporton belül?

Voltak már 3 éveseim, ők kifejezetten nagyon nyitottak, ők az a korosztály, akiknek még teljesen mindegy, hogy milyen nyelven szólal meg az ember, ők még nem fognak megrettenni, de náluk még előfordulhat az, hogy érzelmileg és pszichésen még az oviba való beszokással vannak elfoglalva, másrészt pedig társas szempontból sem mindig érettek arra, hogy tudjanak egymással együtt dolgozni. Igazából akikkel az eddigi tapasztalataim alapján nagyon jó együttdolgozni, mert már jön tőlük a visszacsatolás, az már inkább a 4-5 éves korcsoport. Számomra talán velük a legkönnyebb a közös munka. Aztán érdekes, de egy kicsivel később, 5-6 éves korban, ahogy azt már említettem, sokaknál már bejönnek a tanult gátlások, azaz, hogy idő kell nekik mire kilépnek abból, hogy ők nem értik a szavakat, ők nem beszélnek angolul, és mernek a kontextusra, a gesztusokra, az arcjátékra hagyatkozni és úgy bekapcsolódni. Persze gyereke válogatja, de minél idősebb egy gyerek, annál inkább bejátszhatnak nála a tanult gátlások.

Játszócsoport vezetőként nagyon fontos az is, hogy a szülőkkel hogyan tudsz kommunikálni. A saját tapasztalatom alapján úgy sejtem, hogy a szülők közül sokan nagy elvárásokkal érkeznek hozzád, és arra számítanak, hogy a gyerekük heti egyszeri óvodai angolozással, egy év után már folyékonyan beszélni fog angolul. Ez nem tudom, hogy mennyire reális elvárás. Hogyan előzöd meg az ilyen kölcsönösen kellemetlen helyzeteket és hogyan készíted fel a szülőket arra, hogy ebben az életkorban mi az a reális eredmény, amire számítani lehet?

Vannak ilyen elvárások, ez kétségtelen. Folyamatosan igyekszem tartani a kapcsolatot a szülőkkel, ez nagyon fontos. Ami nekem működik, az az, hogy 2-3 foglalkozásonként összegyűjtöm a foglalkozásokon használt daloknak a linkjét, megkeresem őket a youtube-on, illetve leírom a mondókák szövegét, és átküldöm a szülőknek e-mailben, hogy ők is lássák, hogy mi az, ami a foglalkozásokon történik. És év vége felé, miután rendszeresen kapnak információt, valahogy elolvadnak az irreális elvárások a szülők részéről, mert tisztában vannak azzal, hogy mi történik, tudják, hogy mi az, amit várhatnak a gyereküktől és onnantól kezdve nem várnak többet vagy mást. Azokkal a szülőkkel pedig, akik az otthoni csoportomba hozzák a gyerekeiket, azokkal nagyon sokat beszélgetek.

A szülőkkel való rendszeres kommunikáció, a foglalkozásokon történtekről való információadás tehát kulcsfontosságú. Azt mondod, hogy elsősorban e-mailben tartod a kapcsolatot. Személyesen szoktál-e az óvodai szülőkkel találkozni? Előfordul-e például olyan, hogy bemész egy szülői értekezletre, ahol beszélgethetnek veled, kérdezhetnek tőled?

Volt már olyan, hogy bementem szülői értekezletre, de érdekes módon, amíg az óvodavezetés nagyon támogató azzal kapcsolatban, hogy bemenjek és személyesen találkozzak a szülőkkel, addig vannak olyan óvodapedagógusok, akiknek a szemében, a viselkedésükön látom, hogy szerintük nem sok keresnivalóm van ott ebben az óvodában, úgyhogy ott inkább nem is próbálkozom. Korábban még volt bennem egyfajta idealizmus ezzel kapcsolatban és mindenkivel lelkesen beszélgettem erről a témáról, még azokkal is, akik kevéssé nyitottak a kisgyermekkori idegen nyelvi nevelés témájával kapcsolatban, de bevallom őszintén, ma már nem szeretnék senkit sem „meggyőzni”, nem akarok senkinek rossz érzéseket okozni. Elfogadom azt is, ha valaki nem ért ezzel egyet és örülök annak, ha valaki nyitott arra, hogy a kisgyerekek más nyelvvel is találkozzanak az anyanyelven kívül. De a szülőkkel az e-mailes kommunikáció nagyon jól működik, tényleg értékelik, a többi foglalkozásról gyakran szinte semmilyen információt nem kapnak. Emellett pedig havonta egyszer úgyis mindenképpen találkozom velük, amikor az oviba jönnek és kifizetik az alkalmakat. Ilyenkor van lehetőség személyes beszélgetésre is.

A szavaidból azt érzékelem, hogy a munkádhoz több körrel kell szövetséget építened: egyrészt a gyerekekkel, másrészt a szülőkkel, aztán az óvodavezetéssel és ezzel párhuzamosan a többi, ott dolgozó pedagógustárssal. Elég sok kör felé, sok szinten kell tehát jó kapcsolatot ápolnod és a munkád túlmutat azon, hogy nyelvileg vagy pedagógiailag mennyire vagy felkészült.

Igen, a munkám során egyértelműen több körrel kommunikálok. Érdekes módon az én esetemben a többi óvodapedagógus jelentette eddig a legnagyobb kihívást. Eleinte csak az volt a stratégiám, hogy nagyon kedvesen, udvariasan, a munkájuk értékeit elismerve, alázattal beszéltem velük, hogy véletlenül se érezzenek semmilyen agressziót tőlem semmilyen téren, aztán ennek következményeképpen talán azt kezdtem érezni, hogy kezdtek elfogadni. Emellett az is sokat segített, hogy a hónapok folyamán érzékelték, hogy a gyerekek szeretnek járni a foglalkozásokra, alig-alig esnek ki még a nagyobb csoportokból is, holott senki nem erre számított. Ők arra számítottak, hogy félév végére már nem lesz senki az angolos csoportban… Ez viszont nem így lett, a 30 fős csoportból 3-an morzsolódtak le év végére, a többiek mind velünk maradtak. Így tehát azt hiszem mind emberileg, mind pedig szakmailag szépen lassan elfogadtak-kezdenek elfogadni, bár ez még mindig egy folyamatosan alakuló folyamat, amin dolgozni kell.

Ha valaki arról álmodozik, hogy ő is szívesen indítana angolos, vagy bármilyen más témájú játszócsoportot, de még nem igazán tudja, hogy miként fogjon neki, akkor milyen tanácsot adnál neki?

Nekem kellett egy másfél év, mire otthon beindult a dolog, nagyon nagy segítség az elején, ha valakinek van ovis korú gyermeke és sok olyan szülőt ismer, akinek ovis korú gyermeke van, mert a szülők gyakran a legnyitottabbak. Én emiatt valószínűleg a szülőket keresném meg, nekik vetném fel az ötletet, illetve nálunk még az is segített, hogy miután én a lányommal angolul beszéltem, így sokan hallottak bennünket egymással angolul kommunikálni a játszótéren, az utcán. Így gyakorlatilag a lányom volt mintegy „a cégünk reklámja”, az első játszócsoportom is így alakult, hogy a vele való beszélgetéseket hallva más anyukák megkértek, hogy az ő gyerekeikkel is foglalkozzak. Ami érdekes módon nekem nem működött, az a hirdetgetés - sem papíralapon, az utcán, sem Facebook-on. Nem szabad elfelejteni, hogy ezen foglalkozások esetében kicsi gyerekekről van szó, és minden szülő szeretné olyan helyen tudni a gyerekét, ahol biztonságban van. Ha az utcán olvas valaki egy hirdetést vagy belefut egy felhívásba a Facebook-on, akkor nem biztos, hogy tud olyan bizalmat adni, mintha egy óvodai, családi ismerős ajánl neki egy játszócsoportot. A módszer, ami nekem eddig bevált, az az, hogy a foglalkozások hírét szájról-szájra adják, egymás között megbeszélik az anyukák, azaz ők ajánlanak tovább engem egymásnak. Azt hiszem, hogy ez az a korosztály, ahol a szülők felé személyes ajánlás működik a legjobban. Egy biztos, az óriási ismeretségi kör ebben a kisgyermekes korcsoportban elképesztően sokat számít az induláskor és utána is.

Hol vagy elérhető? Hogyan lehet hozzád jelentkezni?

Budapesten, a 13. kerületben lakom, Angyalföldön, egy nyugodt, családi házas részen, ami nagyon jó, mert a gyerekeket ki tudom vinni a kertbe, a környékre, ahol szabadabban tudnak mozogni és valós élethelyzeteket tudnak megtapasztalni angolul. Például elmegyünk egy zöldségeshez, ahol azt játsszuk, hogy mindenki vesz egy gyümölcsöt, zöldséget, vagy elmegyünk a boltba, a parkba stb. Az otthoni foglalkozások keretei tehát nagyon rugalmasak, a benti külön tanulóhelyiség mellett ott a kert, ahol szintén tudunk játszani, illetve ahogy említettem, gyakran kijárunk a környékre is. Az interneten emellett a Nyelvpalánta honlapján keresztül vagyok elérhető vagy közvetlenül az e-mailcímemen lehet hozzám fordulni, akár tanácsért fordulna hozzám valaki, akár a gyerekének keres játszócsoportot.

Merre vezet az utad? Mik a szakmai álmaid?

Az az igazság, hogy én alapvetően elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, igazából valahogy ezt tartanám szinten, amit most csinálok. Továbbra is játszócsoportokat, nyári nyelvi táborokat szeretnék tartani, döntően kicsikkel dolgoznék együtt, ahogy eddig. Emellett persze nagyon fontos az, hogy rendszeresen képezzem magam szakmailag, módszertanilag, amire vannak lehetőségek, pl. pedagógus továbbképzéseken, műhelymunkákon. Az ilyen helyekről, pl. a Tempus Közalapítvány pedagógus továbbképzéséről maradt meg nekem a mai napig néhány ember, akikkel tartom a kapcsolatot, ha bármi megbeszélni valóm van, elakadok valamiben, akkor telefonon vagy e-mailben beszélünk egymással, ami sokat jelent. Azt tapasztaltam, hogy a szakmai önfejlesztés nagyon sokat segített azon, hogy a bennem lévő előítéleteket, gátakat át tudjam lépni és sokkal nyitottabb, kreatívabb, bátrabb legyek tanárként. A fent említett képzés kapcsán tapasztaltam meg például azt, hogy a mese mennyire jól használható, színes módszer a tanulás során, és hogy mennyire sok rétege van, egyáltalán nem csak egy már létező mese gépies elmeséléséről szól, hanem a személyes történeteink feldolgozásáról vagy mások történeteinek kreatív átdolgozásáról, színes felhasználásáról. Korábban azt is elképzelhetetlennek, kivitelezhetetlennek tartottam, hogy mondjuk 20 gyereknek foglalkozást tartsak, velük kreatívkodjak, el sem tudtam képzelni, hogy ez hogyan megvalósítható, pl. honnan tudok előteremteni ennyi ollót, színest, alapanyagot. Be kell, hogy lássam, hogy korábban sok olyan gát volt a gondolkodásomban, amelyek miatt alapból kizártam lehetőségeket és rögtön készen voltak a kifogások a fejemben, hogy miért nem tudok valamit megcsinálni. Mostmár nem azon gondolkodom, hogy mit miért nem tudok megvalósítani, hanem azon, hogy mit hogyan tudok megvalósítani, azaz gyökeresen megváltozott a hozzáállásom, sokkal nyitottabb, kreatívabb, bátrabb lettem. Ezt szeretném folytatni a jövőben is, és ehhez tudom, hogy még továbbra is tanulnom, képeznem kell magam.

5 GYAKORLATI TIPP IDEGEN NYELVŰ JÁTSZÓCSOPORT INDÍTÁSHOZ:
  • Képezd magad szakmailag: mind módszertani téren, mind pedig nyelvileg! A kisgyerekekkel máshogy kell foglalkozni, mint a kamaszokkal vagy a felnőttekkel, mások a tanulási igényeik, az életkori sajátosságaik! Legyen olyan tudásod, amivel értéket tudsz vinni egy óvodába, általános iskolába!
  • Beszélgess a szülőkkel! Ha a részükről észlelsz nyitottságot, az óvodavezetés felé is érdemes próbálkozni és feléjük javaslatot tenni.
  • A legtöbb óvodában már kialakult rendje van a pluszfoglalkozásoknak, illetve ezek térítésének, érdemes erről tájékozódni, és megkérdezni, hogy te ebbe hogyan tudsz beilleszkedni!
  • Adj tiszteletet az óvodapedagógus társaknak, ők vannak otthon, ők foglalkoznak nap mint nap a gyerekekkel, te az ő munkájukat segíted! Amint azt érzik, hogy elismered a munkájukat és látják, hogy szakmailag felkészült vagy, a gyerekek szeretnek veled dolgozni, akkor nagy esély van rá, hogy el fognak fogadni.
  • Ne felejtsd el, az idegen nyelvű játszócsoport vezetéshez nem elég egy adott nyelvből jónak lenni és a kisgyerekek tanulási igényeivel, életkori sajátosságaival tisztában lenni. A munkáddal egy óvodai, iskolai közösség részesévé válsz, a gyerekek mellett több körrel, így a szülőkkel, a többi pedagógustárssal és az óvodavezetéssel is célszerű jó kapcsolatot ápolni.

Az interjút készítette: Kéthelyi Eszter, képzési koordinátor, a Tempus Közalapítvány munkatársa

 

Kérdése van? Kíváncsi a részletekre?

Kérdéseivel forduljon bátran munkatársunkhoz az alábbi elérhetőségeken:

kepzes{kukac}tpf.hu

06-1-237-1300 

VÁRJUK JELENTKEZÉSÉT!

Kapcsolódó tartalmak:

Kisgyermekkori angolnyelv-oktatás pedagógus továbbképzés

Nyelvpalánta közösség

Utolsó módosítás: 2017.07.17.