Mika Saarinennel, a finn Nemzetközi Mobilitási Központ (CIMO) osztályvezetőjével is beszélgettünk a stratégiaalkotásról. A témával évek óta aktívan foglalkozó kutató és szakértő nagyon jó eredményekről számolt be hazájából, ahol a folyamat már több mint 20 éve elkezdődött.

INTERJÚ A STRATÉGIAALKOTÁSRÓL ÉS A FINN TAPASZTALATOKRÓL MIKA SAARINENNEL

Miért jó az intézményeknek, ha nemzetközesítési stratégiával rendelkeznek?

A nemzetközi tevékenységek stratégiai tervezése segít abban, hogy a nemzetközi együttműködések kapcsolódhassanak az intézményben zajló egyéb tevékenységekhez és fejlesztésekhez. Ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy ezek az együttműködések az alaptevékenységek szerves részévé váljanak az iskolában. A diákok és munkatársak számára egyértelművé teszi például, hogy egy tanulói mobilitás vagy egy nemzetközi fejlesztési projekt milyen jelentőséggel bír az intézmény szempontjából. Átgondolttá válik tehát a nemzetközi tevékenységek menedzsmentje, az ehhez használt erőforrások használata és a napi munka. A nemzetközi együttműködések szervezése többé nem egy tanár vagy a vezető felelőssége és privilégiuma lesz, hanem az egész intézmény közös ügye – számtalan lehetőséggel!

A tanárok az iskolában gyakran hezitálnak részt venni a nemzetközi együttműködésekben. Hogyan motiválná őket?

A nemzetközi tevékenységek valódi lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tanári munkát új jelentéssel és izgalommal töltsék meg. A karrierfejlesztés egy átlagos iskolai környezetben sok esetben nehezen valósulhat meg, a nemzetközi együttműködésekbe való bekapcsolódás azonban teljesen új dimenziót jelenthet a pedagógusok számára. Lehetővé teszi különböző módszertanok összehasonlítását, egy adott oktatási terület vagy szektor új nézőpontba helyezését, vagy más országok tanítási, oktatási gyakorlatának megismerését, akár a munka világának ottani jellegzetességei által.

Mit tanácsolna egy olyan intézménynek, amely néhány sikeres nemzetközi projektet megvalósított és több együttműködésben részt vett, de ezek korábban esetlegesen alakultak (megkeresések, egy-egy motivált kolléga segítségével)? Hogyan kellene elkezdeniük a nemzetközi stratégia tervezésének folyamatát?

Az első lépés világos képet szerezni arról, hogy a saját intézményükben milyen nemzetközi tevékenységek zajlottak korábban, és valamilyen módon értékelni is kell ezeket – melyek voltak sikeresek és melyek nem? Egy másik nagyon fontos dolog tájékozódni az európai, hazai és regionális – vagy ha már van – saját intézményi stratégiákról, trendekről is, hiszen ezek befolyásolhatják a nemzetköziesítési stratégiánkkal kapcsolatos terveinket, választásainkat. Harmadik lépés az intézménnyel kapcsolatban álló célcsoportok igényeinek (pl. tanulók, munkatársak, gyakorlati helyek vezetői stb.) figyelembevétele. A legjobb megoldás ezek összegyűjtésére a közös munka az érintettek bevonásával. Ezek után a nemzetközi tevékenységek vonatkozásában már meghatározhatóak az intézmény átfogó, stratégiai céljai (hol szeretnénk lenni 3-5 év múlva). Végül kijelölhetjük azokat a lépéseket, melyek a stratégiai célok eléréséhez és az éves akcióterv elkészítéséhez szükségesek.

A stratégiai tervezésnek, ezen belül a nemzetköziesítési stratégia szerinti működésnek nagy hagyományai vannak Finnországban. Milyen eredményeket tudnak felmutatni azok az intézmények, melyek évek óta így működnek? Milyen sikerekről tudnak beszámolni?

A stratégiai tervezés jól megalapozott a finn szakképző intézmények életében, és ez nem csak a nemzetköziesítés, hanem valamennyi tervezési és fejlesztési munka esetében is így van. Ezért természetes volt, hogy a nemzetközivé válással kapcsolatos stratégiák is kialakultak az évek során. A szakképzésben nemzeti stratégiákat is alkottak, melyek mentén az iskolák saját döntéseiket és irányaikat is meghatározhatták a nemzetköziesítés terén. Ez a folyamat már a kilencvenes évek elején elindult, de amikor 2007-2008-ban az intézményi stratégiák első országos szintű vizsgálata lezajlott, még sok helyen felmerült a gyakorlati megvalósítás hiánya.

Bár ezek a fejlesztési tervek hatással voltak a nemzetközi tevékenységek eredményeire, a kapcsolódásnak erősebbnek és világosabbnak kellett volna lennie. 2015-2016-ban, a stratégiák második átfogó vizsgálatakor már egyértelmű fejlődés volt kimutatható, és a hatékony stratégiák minősége és mennyisége is növekedett. Természetesen még mindig vannak további fejlesztendő területek, mint például a tanárok még alaposabb bevonása a nemzetköziesítésbe, valamint a tananyag még célzottabb illesztése a nemzetköziesítési célokhoz.

De összességében elmondhatjuk, hogy a nemzetközi együttműködések stratégiai tervezése új belső erőforrásokat is eredményezett (pl. nemzetközi menedzserek vagy koordinátorok megjelenése, saját források a mobilitások támogatására), emellett világosabbá tette a fejlesztési projektek pályázásával kapcsolatos folyamatokat, fejlesztette a diák és tanári mobilitások menedzsmentjét, a külföldi intézményekkel való kapcsolatot, és végeredményként segítette elérni a finn szakképzésben tanuló diákok külföldi mobilitásának kiugróan magas (10-ből 8 tanuló) szintjét is.

Az interjú a Pályázati Pavilon 2016. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2018.08.30.