A Bolognai folyamatról hallgatóknak

A bolognai folyamat feltehetően a felsőoktatás szerkezeti reformjáról híres leginkább. A több képzési ciklusból álló felsőoktatás megteremtésének célja, hogy a korábban túl szerteágazó európai felsőoktatási struktúrákat egy, a nemzetközi rendszerhez igazodó szerkezetté formálja. A három fő ciklusból (alap-, mester- és doktori képzés) álló Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszerét 2005-ben fogadták el a miniszterek, és megállapodtak, hogy a nemzeti képesítési keretrendszereknek ezzel kompatibilisnek kell lenniük.

A képesítési keretrendszerek leírják egy ország oktatási rendszerét, és azt, hogy az abban megszerezhető végzettségek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Tartalmazzák, hogy a tanulónak az adott képesítés birtokában mit kell tudnia, mit kell megértenie, és mire lehet képes. Ezen túlmenően leírják azt is, hogy egy képesítés milyen további képesítések megszerzésére jogosítja fel a birtokosát. A nemzeti képesítési keretrendszereknek meg kell határozniuk, hogy az adott nemzeti képesítés/végzettség az átfogó Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszerében minek felel meg.

A fentieknek megfelelően az EHEA-ban az alapképzés (bachelor) legalább 180 ECTS-nyi felsőoktatási tanulmányokat jelent, jellemezően 180–240 ECTS kredit között mozog. Az alapfokú oklevél birtokában a hallgató mesterképzésen (90 –120 ECTS kredit) folytathatja tanulmányait, bár az alapfokú diplomának az európai munkaerőpiacon is alkalmazhatónak kell lennie. Az országok jelenleg a három ciklus képesítései megszerzése során elsajátítandó tanulási eredményeket határozzák meg.

„A tanulási eredmények olyan állítások,amelyek arról szólnak, hogy a hallgatóknak mit kell tudniuk, mit kell átlátniuk és/vagy mit kell tudniuk elvégezni egy sikeres tanulási szakasz teljesítése után” (Kennedy, 2007). Ez a munka talán a legjelentősebb alkotóeleme a hallgatóközpontú tanulás és oktatás megteremtésének.

Utolsó módosítás: .