Bologna

Vajon hol helyezkednek el a friss diplomásaink? Miként követik a diplomások pályaútját Európában? Milyen célok és gyakorlatok jelennek meg a különböző diplomás pályakövetési rendszerekben? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ a Tempus Közalapítvány legfrissebb kutatása.

Diplomás Pályakövetési Rendszerek összehasonlítása Európában

Az Európai Felsőoktatási Térség reformjának támogatása című projekt keretében megvalósuló kutatás 12 európai ország (Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Finnország, Norvégia, Svédország, Észtország, Románia) diplomás pályakövetési rendszerét mutatja be. Az összehasonlító elemzés rámutat arra, hogy az egyes országok pályakövetési gyakorlata igen eltérő, nem csupán a módszertant, hanem a főbb fókuszokat, célcsoportokat illetően is. Ezek a különbségek sokszor regionális, földrajzi eltérésekben is megmutatkoznak, melynek elsősorban történelmi és társadalmi okai vannak.

Az észak- és nyugat-európai országok gyakorlata hosszabb múltra tekint vissza, melynek során gyakran megjelenik a szakképzésben végzettek pályakövetése is, vagyis több esetben az oktatás különböző szintjeiről egyidejűleg gyűjtenek összehasonlítható információkat. Szintén nem egységes a kutatások fókuszára vonatkozó európai gyakorlat sem. Vannak országok, ahol az egyetem és a munka világa közti átmenetet, eltelt időszakot, a munkába állás nehézségeit (például Hollandia, Norvégia, Észtország), vannak, ahol a munkába állással kapcsolatos első tapasztalatokat, az egyetemen megszerzett tudás hasznosíthatóságát (például Finnország), és vannak, amelyek a fiatal diplomások pályára állását, karrierútját helyezik a középpontba. Egyes országokban – ahol többféle vizsgálat egymás mellett létezik – igen vegyes a kép e tekintetben (például Egyesült Királyság, Franciaország, Németország). A módszereket illetően is változatos a vizsgált országok gyakorlata: a survey jellegű, esetenként panel-adatfelvételeken alapuló kutatások (például Franciaország, Németország) éppúgy helyt kapnak, mint az adminisztratív adatbázisokon, statisztikai adatfelvételeken alapulók (például Norvégia, Svédország). Természetesen vannak olyan országok – elsősorban a nagyobbak között –, ahol többféle rendszer is működik egyszerre, összességében azonban a kérdőíves adatfelvételen alapuló adatgyűjtés az elterjedtebb a vizsgált európai országokban.

A nemzetközi együttműködésben megvalósult követéses vizsgálatok (CHEERS és REFLEX) fontos támpontul szolgálnak a diplomás pályakövetési rendszerek Európán belüli összevetésére, mely vizsgálatok eredményeiből is egyértelműen kirajzolódik, hogy egységes európai pályakövetés jelenleg nem létezik. Ezek a nemzetközi összehasonlító kutatások a munkaerő-piaci sikeresség többdimenziós jellegét vették alapul, de hangsúlyos elemük volt a szaktudáson kívüli képzettségek, kompetenciák feltárása is.

A kutatás három Európán kívüli régió, Kanada, Dél-Afrika és Délkelet-Ázsia országainak gyakorlatát is feltérképezte. A kanadai rendszer tekint vissza a legnagyobb múltra és a legkifinomultabb módszertanra. A több évtizedre visszanyúló országos vizsgálatok erőteljes módszertani megalapozottsága mellett fontos kiemelni az egyes alrendszerek/ágazatok egymásra épülését, vagyis Kanadában nem csupán a felsőoktatásból kilépők további útját vizsgálják, hanem minden más képzésből kilépőkét is. További lényeges elem, hogy a folyamatok vizsgálatára törekszenek, azaz nem egy adott pillanatot elemeznek, hanem longitudinális vizsgálatok révén egy-egy célcsoport jellemzőinek időbeni változását. Sőt, az eredményesség és a pályaút összekötésére is kísérletet tesznek: az első, 2000. évi PISA-vizsgálat mintája átfed a pályakövetési vizsgálatok mintájával, így elemezhetővé válnak a három kompetenciaterületen (matematika, természettudomány, szövegértés) mért eredmények és a munkaerő-piaci sikeresség közötti összefüggések is. Dél-Afrikában és Indonéziában kevésbé intézmény-alapú a pályakövetés, egy-egy régióban élő, de különböző intézményekben végzettek elhelyezkedési jellemzőiről adnak képet a vizsgálatok. A friss diplomások megkérdezésével párhuzamosan munkáltatói mérések is zajlanak, amelyek a pályakezdőket leginkább foglalkoztató cégekre irányulnak. Emellett arra is akad példa, hogy képzési területek szerint folynak kutatások, több országban kiemelt a műszaki terület.

A magyarországi pályakövetési rendszer

A nemzetközi gyakorlatok szempontrendszerét figyelembe véve mutatja be a kutatás a magyarországi pályakövetési rendszert. Magyarországon rendszeres felsőoktatási pályakövetés 2007 óta zajlik a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) keretein belül. A hazai program legfontosabb szerkezeti jellegzetessége a duális felépítés, mely egyrészt jelenti a kéttípusú adattartalom (survey és adminisztratív adatforrások) bevonását, másfelől az országos és intézményi szintek összefonódását. A központi rendszer célja egyfelől az intézményi pályakövetési programok támogatása, másfelől a szakpolitika, a közvélemény és az érintett csoportok informálása. A DPR duális jellegének megfelelően az intézményi pályakövetési modul mellett a rendszer az adminisztratív adatbázisok pályakövetési célú integrációját is magába foglalta.

Az intézményi modul sajátosságaként több elem is kiemelhető, mint például a 90 százalék körüli célcsoport lefedettség (amely relatíve alacsony, 15–20 százalék körüli átlagos válaszadási rátával párosul), az intézményi igényekhez adaptálható módszertan, az alkalmazott online eszközök és az ehhez központilag biztosított informatikai háttérszolgáltatások, vagy a program elkötelezettsége a visszacsatolás, fejlesztés, hozzáférés és nyilvánosság irányaiba. Az adatintegrációs modul szintén számos sajátossággal bír, melyek közül kiemelendő, hogy az adatgyűjtési szisztéma a célcsoport teljes lefedettségét tudja biztosítani a már meglévő állami adatvagyon bevonásával. Az adatintegrációs modul által lefedett tartalmakban elsősorban a rendelkezésre álló adatbázisok sajátosságai dominálnak, melynek megfelelően a Felsőoktatási Információs Rendszer (FIR) révén gazdag adatok állnak rendelkezésre a végzettek felsőoktatási életútjáról. Ehhez kapcsolódnak a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) munkanélküliségi adatai, a Magyar Államkincstár (MÁK) családi helyzetre vonatkozó adatai, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) biztosítási, alkalmazási adatai, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkáltatóra és jövedelemre vonatkozó információi.

A duális rendszer fő erőssége, hogy egyesíti a survey jellegű és adminisztratív alapú adatgyűjtés előnyeit és kompenzálja ezek gyengeségeit. A rendszer további erőssége a rendszeresség, a ciklikusság, a vizsgált végzettek nagyságrendje és az eredmények ennek révén megvalósuló összevethetősége. A disszeminációs, kommunikációs funkciók mellett a DPR az intézményfejlesztésben és a szakpolitikai döntéshozásban egyaránt hasznosul, emellett pedig jelentős kutatási kimenettel is bír. A rendszer gyengeségei között említhető a finanszírozás és szervezeti keretrendszer jelenlegi kiszámíthatatlansága. Ez a gyengeség visszavezethető a stratégia hiányára, vagyis arra, hogy jelenleg nincs átfogó koncepció a pályakövetési rendszer további céljára, funkciójára és szervezeti kereteire vonatkozóan.

A kutatás eredményeinek fényében számos fejlesztési javaslat is megfogalmazható a hazai pályakövetési rendszerre vonatkozóan:

  • a pályakövetési rendszer szabályozási környezetének megteremtése;
  • a rendszer hosszú távú finanszírozásának biztosítása;
  • a szervezeti háttér fejlesztése és fenntartásának biztosítása;
  • az intézményi bevonódás biztosítása;
  • az adatfelhasználás feltételeinek pontosítása;
  • a központi adatfelvételek beemelése;
  • az adatintegrációs modul ciklikusságának biztosítása;
  • a tájékoztatási, pályaorientációs funkció erősítése;
  • a szakpolitikai adatközlés tartalmi és formai kereteinek kidolgozása.

A Diplomás Pályakövetési Rendszerek összehasonlítása Európában című kiadvány elérhető és letölthető a Tempus Közalapítvány online könyvtárában: www.tka.hu/konyvtar.

Utolsó módosítás: 2016.10.24.