Újdonság a felsőoktatás nemzetközesítésében: a nemzetköziesítési tanúsítási eljárások

Tíz magyar felsőoktatási intézményben zajlott le a nemzetköziesítési tanúsítási eljárás első fázisa a Tempus Közalapítvány közreműködésével a Campus Hungary program keretében. A többlépcsős folyamat végére az intézmények hazai és nemzetközi szakértők segítségével átfogó képet alkothatnak arról, hogy a nemzetköziesedés terén milyen eredményeket értek el, illetve hogy milyen lépésekre van szükségük ahhoz a jövőben, hogy tovább fejlődhessenek ezen a területen.

Magyarországon eddig még nem volt példa ilyen összetett, kifejezetten a nemzetköziesedésre irányuló tanúsítási eljárásra. A hazai és külföldi felsőoktatási szakértők bevonásával előkészített és kidolgozott folyamat olyan nemzetközi auditok tapasztalatait is felhasználja, mint például az ACA (Academic Cooperation Association) és az OECD közreműködésével megvalósított IQRP (Internationalisation Quality Review Process).

A Campus Hungary program keretében végzett korábbi kutatások arra világítottak rá, hogy bár a magyar felsőoktatási intézmények mára a nemzetköziesítést alaptevékenységük meghatározó részének tekintik, a vezetői elköteleződés, valamint az átfogó stratégiai megközelítés hiánya miatt nem tudják a kívánt eredményeket felmutatni. Annak ellenére sem, hogy a nemzetközivé váló felsőoktatási környezet számos előnnyel jár: a kreditmobilitásban részt vevő hallgatók karrieresélyei sokkal jobbak, de a bejövő külföldi hallgatók révén az itthon maradók is értékes interkulturális tapasztalatokhoz juthatnak.

A nemzetközi tanúsítási eljárás lépései

A nemzetköziesítési tanúsítási eljárás előnyei a részt vevő intézmények szerint:

  • belső párbeszédeket indít el az intézmény különböző szintjei között, közös gondolkodásra ösztönöz,
  • gyakorlati, tényleg fontos dolgokra koncentrál,
  • személyre szabott tanácsokat kap az intézmény,
  • nemcsak helyzetképet, de motivációt is ad.

A többlépcsős auditálási folyamat első állomása az intézményi önértékelés elkészítése volt. A résztvevők az előre megadott dimenziók alapján felvázolták intézményük jelenlegi nemzetköziesítési stratégiáját, illetve az e téren végzett tevékenységeket. Az önértékelés kitért a jövőre vonatkozó tervekre is.

A következő lépés az auditáló bizottság látogatása volt az intézményben. A háromtagú bizottságban a két hazai szakértő mellett az ACA, az egyik legtekintélyesebb felsőoktatási nemzetközi szervezet delegáltja volt jelen. A kétnapos látogatás során az auditoroknak lehetőségük nyílt arra, hogy személyesen is találkozhassanak az adott intézmény nemzetközi törekvéseiért felelős munkatársaival, valamint felmérhették azokat a területeket vagy tényezőket is, amelyekre az önértékelés esetleg nem tért ki.

A látogatás után az auditorok elkészítették a jelentésüket a vizsgált intézményről, az önértékelés és a látogatás alapján összegezték tapasztalataikat, és további ajánlásokat fogalmaztak meg annak érdekében, hogy a jövőben az adott intézmény még hatékonyabb nemzetköziesítési tevékenységet folytathasson.  Az intézmények erre válaszként fogják elkészíteni azt az intézkedési tervet, amely alapján három év múlva, egy újabb eljárást követően elnyerhetik a nemzetköziesedés adott szintjét igazoló tanúsítást is.

Tanulságok

A lezajlott auditok tanulsága szerint az egyik legnagyobb nehézség a nemzetköziesítés terén az idegen nyelven történő oktatás volt. Az intézmények zöme sajnos nem rendelkezik olyan hosszú távú stratégiával, amely lehetővé tenné, hogy idővel teljes képzési programok idegen nyelvűvé válhassanak. Az oktatói idegennyelv-tanulás motiválására és támogatására azonban számos jó példát találtak a szakértők.

A másik problématerületnek még mindig a külföldön megszerzett kreditek beszámítása bizonyult, bár ez a vizsgált intézmények mindegyike számára elsődleges fontosságú. A külföldön teljesített kreditekkel szembeni bizalmatlanság mellett gondot okoz sokszor az is, hogy az itthoni tantárgystruktúra miatt az egyes tárgyak a külföldieknél sokkal alacsonyabb kreditértékkel bírnak. Ez utóbbi főleg az idelátogató külföldi hallgatók számára jelent problémát.

Részt vett intézmények:

  • Budapesti Gazdasági Főiskola
  • Debreceni Egyetem
  • Eszterházy Károly Főiskola
  • Miskolci Egyetem
  • Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem
  • Pécsi Tudományegyetem
  • Semmelweis Egyetem
  • Szegedi Tudományegyetem
  • Szent István Egyetem

A célországok, partnerországok kiválasztásában is a stratégiai megközelítés hiányát látták általában problémásnak az auditorok. Számos intézmény szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, de ezek az együttműködések gyakran az esetlegesen szerveződnek. Több auditori jelentés kitért arra, hogy a prioritások és fókuszok földrajzi, gazdasági és szakmai meghatározásával az adott intézmény sokkal hatékonyabbá tehetné a külföldi kapcsolatépítést. Emellett felhívták a figyelmet arra is, hogy a feladatok jobb elosztása a karok között, valamint a tapasztalatok megosztása szintén elősegítenék a nemzetközi munka eredményességét.

A nemzetköziesítés révén a mobilitásban részt nem vevő hazai hallgatók is interkulturális tapasztalatokra tehetnek szert a külföldi diákokkal együtt elvégzett órák és egyéb szabadidős programok során. Sok intézménynél jellemző volt azonban, hogy a nemzetközi diákok az itthoniaktól elkülönült tömböt alkotnak, és így nem is igazán tudnak találkozni egymás kultúrájával. A látogató bizottság viszont azt is megállapította, hogy a legtöbb intézmény komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a különböző kultúrájú diákcsoportok nyitottabbá váljanak egymás felé.

A hallgatók bevonása a konkrét nemzetköziesítési tevékenységbe szintén előremutató. Az Erasmus Student Network vagy a hallgatói önkormányzatok külügyi bizottságainak saját szervezésű programjai szerves részeivé váltak a nemzetközi tevékenységnek. Ha a hallgatók és nemzetközi ügyekért felelős vezetés között valódi kollegiális partneri kapcsolat alakul ki, az a jövőben még eredményesebbé teheti a közös munkát.

 

Szerző: Csordás Kata, Tempus Közalapítvány

A cikk Kovács István Vilmos: Nemzetköziesítési tanúsítási eljárások c. összefoglalója alapján készült
(in Felsőoktatási nemzetköziesítési törekvések, Tempus Közalapítvány, 2015. 13-20. o.)

Utolsó módosítás: 2016.03.02.