Minőségbiztosítási rendszerek

 

 

Rendszertípusok

Noha a szervezett, tudatos külső minőségbiztosítás kezdetei a felsőoktatásban régebbről eredeztethetők , mint a gazdaság egyes ágazataiban, a felsőoktatási intézmények belső minőségbiztosítási rendszereik kialakításakor mégis az iparban, s más ágazatokban a XX. század második felében elterjedt rendszereket is alkalmaztak. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem voltak speciálisan a felsőoktatásra kidolgozott belső minőségbiztosítási rendszerek, s így egyszerűbb volt egy már jól ismert ipari rendszert átvenni, adaptálni. Ez persze korántsem volt általános a felsőoktatási intézmények körében. A szervezett belső minőségbiztosítás intézményi kialakítását egyrészt a nemzeti szabályozások ilyen irányú változásai (elszámoltathatóság ), a minőségbiztosítási ügynökségek elvárásai (akkreditáció ), s a nemzetközi hatások, fejlemények (pl. ESG, mint kifejezetten felsőoktatási rendszer, lásd alább), másrészt pedig a felsőoktatás tömegesedésével együtt járó piacosodás, az ezzel járó verseny, gazdasági hatások és marketing törekvések ösztönözték. Az alábbiakban három, a felsőoktatásban is előforduló ipari jellegű rendszer mellett a vonatkozó ESG sztenderdeket tekintjük röviden át.

 

ISO 9001-es szabvány

Az International Organisation for Standardisation (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) által kiadott szabvány egy tetszőleges szervezet minőségmenedzsment (jelen oldalak fogalom használatában: minőségbiztosítási) rendszerére vonatkozó általános előírásokat tartalmazza. A szabványt időről-időre felülvizsgálják és fejlesztik. A legfrissebb változat az ISO 9001:2015. Ennek hét alapelve a következő: vevőközpontúság, megfelelő vezetés (célmeghatározás és feltételek biztosítása), a munkatársak bevonása, folyamatszemlélet, folyamatos fejlesztés, tényalapú döntéshozatal, kapcsolatok menedzselése. A szabvány előírásainak megfelelő minőségbiztosítási rendszer központjában az adott szervezet által azonosított lényegi működési folyamatok állnak. Az ISO szabvány szerinti minőségbiztosítási rendszer erre feljogosított minősítő szervezet által tanúsíttatható (certification), a tanúsítást – fenntartása érdekében – 3 évente kell megújítani. (Az ISO 9000-es szabványcsaládról bővebben itt.)

A szabvány általános, bármilyen gazdasági ágazatban, bármilyen profilú szervezetre alkalmazható. Sokan éppen e jellemzője, a specifikusság hiánya miatt tartják jobbára formálisnak és kevéssé alkalmasnak a felsőoktatási intézmények, s azon belül is kivált az oktatás-tanulás belső minőségbiztosítása számára. Hasznos lehet azonban az egyes intézményi szolgáltatások, pl. tanulmányi adminisztráció, műszaki feltételek biztosítása vonatkozásában.

 

Total Quality Management (TQM)

A teljes körű minőségirányítás nem szabvány, hanem egy általános szemléletmód, vezetési és szervezet működtetési filozófia és gyakorlat. Középpontjában nem (csak) az adott szervezet által lényegesként azonosított folyamatok, hanem a szervezet teljes működése, minden egyes tevékenysége áll. A legfontosabb cél persze itt is a vevői elégedettség elérése és fenntartása, az eszközök is az ISO rendszerekhez hasonlók, a munkatársak elkötelezettsége, a működés folyamatos javítása, ám itt nagyobb a hangsúly az erős vezetői irányításon. A TQM rendszer továbbá az ISO-nál kevésbé kötött, itt nincs előírás, szabvány. Külső tanúsítás sincs, a rendszeres értékelés belső, a vezetés által, illetve annak felelőssége alatt megvalósított önértékelés. A külső elismerést különböző minőségi díjak jelenthetik a szervezet számára. A TQM alapelvei a vevőközpontúság, a folyamatok javítása, és a teljes elkötelezettség, melyekhez kiegészítő elemek társulnak (vezetők szerepe, oktatás és képzés, támogató struktúrák, kommunikáció, jutalmazás és elismerés, mérés).

A TQM-nek nincs az ISO-hoz (vagy az EFQM-hez, lásd alább) hasonló nemzetközi szervezeti gazdája, ez a megközelítés minőségügyi szakemberek munkássága révén alakult ki. Egyik alapművének Tenner és DeToro azonos című munkáját tekintik.

 

EFQM kiválósági modell

Ezt az üzleti szervezetekre kialakított kiválósági modellt az 1989-ben alakult European Foundation for Quality Management égisze alatt dolgozták ki. Általános ön- és külső értékelési modell, melyre 1992-től odaítélt minőségi díjat is alapítottak (EFQM Excellence Modell). A modell két fő csoportba sorolva 5 adottság- (vezetés, emberi erőforrások, stratégia, partnerkapcsolatok, folyamatok) és 4 eredmény (dolgozói-, vevői-, társadalmi- és kulcsfontosságú eredmények) elemet tartalmaz. Ezek – további bontások, alkategóriák segítségével – a szervezeti felmérés és értékelés során külön-külön pontozhatók, s az összpontszám alapján, ha a meghatározott ponthatárt a külső értékelés során eléri, az adott szervezet az EFQM három elismerési kategóriájának egyikébe kerülhet. A legmagasabb kategória maga a kiválósági díj (EFQM Excellence Award, lásd recognition).

 

ESG, alapelvek

A felsőoktatási minőségbiztosítás európai sztenderdjeit és irányelveit (ESG) e honlap több cikkében is érintettük (lásd pl. a minőségbiztosítási eljárásokat bemutató cikket). Az ESG első változatát 2005-ben, az átdolgozott változatot 2015-ben fogadták el az EHEA (Európai Felsőoktatási Térség) miniszterei. (Az ESG történetéről lásd Szántó 2016.) Most az ESG első részét, mint speciálisan a felsőoktatási intézmények belső minőségbiztosítására alkalmazható rendszert mutatjuk röviden be. Megjegyzendő, hogy az ESG fókuszában a tanulás-tanítás áll, a kutatás csak érintőlegesen szerepel, míg a társadalmi funkció közelebbről nem tárgya az ESG-nek.

Az ESG négy fő alapelve a következő:

  • tevékenységük minőségéért és minőségbiztosításáért elsősorban maguk a felsőoktatási intézmények felelősek,
  • a minőségbiztosítás figyelembe veszi a felsőoktatási rendszerek, intézmények, a képzési programok és a hallgatók sokszínűségét,
  • a minőségbiztosítás támogatja a minőségkultúra fejlődését,
  • a minőségbiztosítás figyelembe veszi a hallgatók, a többi érintett és a társadalom igényeit és elvárásait.

Az intézményi belső minőségbiztosítás kialakítása szempontjából az első két alapelv, az elsődleges intézményi felelősség, valamint a képzések és a hallgatók sokszínűségéhez, s az adott intézmény sajátosságaihoz szabott rendszer különösen fontos. A „választott modell feleljen meg az intézmény, a programok és a hallgatók sokféleségéből fakadó egyedi intézményi szükségletnek (a minőségkultúra eltérő szintjein álló szervezetek más és más célokat igényelnek, különböző a feladat a komplex szervezetek és a szakintézmények esetében”. (Hervainé 2016, 65.o) „Az ESG azzal, hogy stratégia-központúan és szervezetre szabottan kéri a minőségirányítási rendszer meglétét, szakít a nivellálással. A modell kellően rugalmassá vált, hogy művészeti, sport vagy üzleti, akadémiai jellegű kis intézmények is megfelelően használhassák.” (u.o.70.o.)

 

ESG, első rész

Az ESG első része a felsőoktatási intézmények belső minőségbiztosítására vonatkozó sztenderdeket és irányelveket tartalmazza. A sztenderdek (címszavakban, részletezés nélkül) a következőkre vonatkoznak:

  1. Intézményi minőségbiztosítási politika.
  2. Képzési programok kialakítása és jóváhagyása .
  3. Hallgatóközpontú tanulás, tanítás és értékelés.
  4. A hallgatók felvétele, előrehaladása, tanulmányaik elismerése és a képesítés odaítélése.
  5. Oktatók minősége.
  6. Tanulástámogatás és hallgatói szolgáltatások.
  7. Belső információkezelés.
  8. Nyilvános információk.
  9. A képzési programok folyamatos figyelemmel kísérése és rendszeres értékelése.
  10. Rendszeres külső minőségbiztosítás.

Hozzá kell tegyük, hogy az ESG első fejezetének sztenderdjei mindeddig sokkal inkább a minőségbiztosítási ügynökségek vonatkozó elvárásai révén érvényesültek a felsőoktatási intézményekben, s kevésbé az intézmények saját kezdeményezése folytán. A fenti ESG sztenderdeknek való intézményi megfelelés aktuális nemzetközi állását az Európai Egyetemi Szövetség, az EUA mérte fel. (Gover, Loukkola, Sursock 2015)

 

Jó gyakorlat

A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a felsőoktatási intézmények legszívesebben saját céljaiknak és tevékenységüknek (profiljuknak) megfelelő egyedi (nem szabványszerű) minőségbiztosítási rendszereket dolgoznak ki és működtetnek. Ezek lényegi elemei a tudatos minőségügyi tevékenység (stratégia és célok kitűzése, állapotvizsgálat, javító beavatkozás, értékelés, visszacsatolás), az ezek koordinálására létrehozott felelős szervezet, s a tevékenység megfelelő dokumentálása. Ezt a fitness for purpose minőségfogalmon alapuló megközelítést alkalmazza és ajánlja tagszervezeteinek az EUA is. Mindezt figyelembe véve, az intézmények belső minőségbiztosítási rendszerének kialakítása tárgyában a következő jó gyakorlati elemekre hívhatjuk fel a figyelmet:

  • átfogó jelleg, az intézmény teljes tevékenységére kiterjed (oktatás-tanulás, kutatás, társadalmi szerep és szolgáltatások),
  • kontextus függő, egyedi (intézményi misszió, stratégia, célok, sajátosságok),
  • minőségpolitika, világos minőségcélok, jól megragadható minőségmutatók,
  • pontos, de nem túlburjánzó dokumentáció,
  • az intézményi vezetés elkötelezettsége,
  • a minőségbiztosítás koordinálásáért felelős személy, szervezeti egység,
  • minden munkatárs bevonása, tulajdonosi érzés és felelősség (formális részvétel testületekben, bizottságokban, párbeszéd, nem túlzott adminisztráció),
  • rendszeres visszacsatolás és korrektív intézkedések,
  • PDCA elv CA (Check-ellenőrzés, és Act-intézkedés) elemeinek (is) érvényesítése, azaz a visszajelzéseket megfelelő korrektív intézkedések és kommunikáció kövessék, legyen „bezárva” a minőségkör (closing the quality loop, intézményi döntéshozatal),
  • rendszeres belső értékelés,
  • rendszeres külső értékelés vállalása, illetve megrendelése,
  • a belső minőségbiztosítás(i rendszer) szervezeti és tartalmi átláthatósága, érthetősége-követhetősége.

 

Ügynökségek belső minőségbiztosítása

Belső minőségbiztosításra nemcsak a felsőoktatási intézményeknek, de a külső értékeléseket végző ügynökségeknek is szüksége van. Annál is inkább, mert az ESG harmadik része kifejezetten erre vonatkozó sztenderdeket és irányelveket tartalmaz. Ezeknek kell megfeleljen egy ügynökség ahhoz, hogy az ENQA teljes jogú tagja legyen, s ahhoz is, hogy az EQAR listára felkerüljön. S noha az ügynökségek között is van, amelyik tanúsíttatott ISO minőségbiztosítási rendszert is működtet (AQU Catalunya), ez kivételnek számít. Az európai ügynökségek mindegyike az ESG harmadik fejezetét tekinti alapvető viszonyítási keretnek a belső minőségbiztosításához. (Bővebben lásd Blackstock et al. 2010, valamint 2013, továbbá Comet et al. 2008.)

 

Készítette: Szántó Tibor

 

Linkgyűjtemény:

ISO szervezet: http://www.iso.org/iso/home.html
ISO hét alapelv: http://www.iso.org/iso/pub100080.pdf
ISO certification: http://www.iso.org/iso/home/standards/certification.htm
ISO bővebben: http://www.iso.org/iso/home/standards/management-standards/iso_9000.htm
Tenner és DeToro: http://www.informit.com/authors/bio/81cce484-58c7-4f0e-8bfa-ac49e8808880
EFQM: http://www.efqm.org/
EFQM Excellence Model: http://www.efqm.org/sites/default/files/overview_efqm_2013_v1.1.pdf
EFQM recognition: http://www.efqm.org/what-we-do/recognition
ESG: http://www.enqa.eu/index.php/home/esg/ (lásd még alább, Irodalom)
EUA (3x): http://eua.be/
ENQA: http://www.enqa.eu/
EQAR: http://eqar.eu/
AQU Catalunya ISO: http://www.aqu.cat/aqu/politica_qualitat/iso_en.html
EHEA: www.ehea.info

 

Felhasznált irodalom:

Blackstock, D. et al. (2010), Internal Quality Assurance – Facing Common Challenges. Helsinki: ENQA, 48 p. http://www.enqa.eu/indirme/papers-and-reports/workshop-and-seminar/ENQA_wr_13.pdf
Blackstock, D. et al. (2013), Internal Quality Assurance Assessing Impact: Using External Reviews and Evaluations in Internal Quality Assurance. Brussels: ENQA, 22 p. http://www.enqa.eu/indirme/papers-and-reports/workshop-and-seminar/wr_22_v03.pdf
Comet S.N. et al. (2008), Internal Quality Assurance and the European Standards and Guidelines. Helsinki: ENQA, 51 p. http://www.enqa.eu/indirme/papers-and-reports/workshop-and-seminar/ENQA_wr7_IQA.pdf
Derényi A. szerk. (2016), A felsőoktatás minőségbiztosítási horizontja. A megújított európai standardok és irányelvek működése, alkalmazása. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 128 p. http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/esg_kotet.pdf
Gover, A., Loukkola, T. (2015), Eureqa Moments! Top Tips for Internal Quality Assurance. Brussels: European University Association, 49 p. http://eua.be/Libraries/publications-homepage-list/eua_eureqa_moments_web_highq.pdf?sfvrsn=4
Gover, A., Loukkola, T., Sursock, A. (2015), ESG Part 1: Are universities Ready? Brussels: European University Association, 30 p. http://eua.be/Libraries/publications-homepage-list/eua_occ_papers_esg_web.pdf?sfvrsn=4
Hervainé Szabó Gy. (2016), Az ESG és az intézményi minőségirányítási folyamatok. In: Derényi A. (szerk.), A felsőoktatás minőségbiztosítási horizontja. A megújított európai standardok és irányelvek működése, alkalmazása. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, pp. 63-72. http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/esg_kotet.pdf
OFI (2012), Felsőoktatási minőségfejlesztési kézikönyv. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 265 p. http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/felsooktatasi_minosegfejlesztesi_kezikonyv_1.pdf
Standards and Guidelines of Quality Assurance in the European Higher Education Area (ESG, 2015). Brussels, 27 p. http://www.enqa.eu/index.php/home/esg/. Magyarul lásd ugyanott, valamint: http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/esg_kotet_4fej.pdf
Szántó T. (2016), Az ESG kialakulása és megújulása.  In: Derényi A. (szerk.), A felsőoktatás minőségbiztosítási horizontja. A megújított európai standardok és irányelvek működése, alkalmazása. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, pp. 15-25.http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/esg_kotet.pdf
Tenner, A.R., DeToro, I.J., (1992), Teljes körű minőségmenedzsment. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1996.  236 p.
Topár J. (2008), „Felsőoktatási intézmények minőségbiztosítása” Educatio XVII. évf. 1. szám, pp. 76-93. www.edu-online.eu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/522

 

Utolsó módosítás: 2016.11.07.