A Tempus Közalapítvány javaslata nyomán tartottam egy előadást annak a nemzetközi részvétellel szervezett horvát projektnek a zárórendezvényén, amelynek központi témája a felsőoktatási intézmények külföldi együttműködése, pontosabban az együttműködéseket akadályozó tényezők feltárása, azok elhárításának lehetősége volt.
Részvétel a horvátországi „Removing Obstacles for Cross-border Cooperation” konferencián
A Tempus Közalapítvány javaslata nyomán tartottam egy előadást annak a nemzetközi részvétellel szervezett horvát projektnek a zárórendezvényén, amelynek központi témája a felsőoktatási intézmények külföldi együttműködése, pontosabban az együttműködéseket akadályozó tényezők feltárása, azok elhárításának lehetősége volt.
A konferencia egy horvátországi Erasmus+ támogatású projekt („Removing Obstacles for Cross-border Cooperation”) zárórendezvénye volt azzal a céllal, hogy a résztvevők bemutassák és megbeszéljék a korábbi konzultációk és adatgyűjtések eredményeit a határon átnyúló közös képzések kialakításával kapcsolatban. A projekt végső célja a közös képzések kezdeményezésére, akkreditációjára és elindítására történő ajánlások kialakítása volt. Ehhez külföldi előadókat is hívtak a környező országokból a jó gyakorlatok megismertetése céljából.
A projekt legfőbb indoka az volt, hogy Horvátországban csak a Zágrábi Egyetemnek van mindössze egyetlen határon átnyúló együttműködése. (Összehasonlításképpen: Magyarország felsőoktatási intézményeiben 15 közös mesterképzés és 3 doktori program működik nemzetközi együttműködésben, amiben nincs benne a környező országok magyar nyelvű felsőoktatásában történő együttműködés.)
Egyetemi elfoglaltságaim miatt a konferencián csak a második napon, 2016. március 18-án tudtam részt venni. Az első nap plenáris ülései és szekciómegbeszélései főleg az Európai Felsőoktatási Térség gyakorlatáról és lehetőségeiről, valamint a közös képzések elindításának problémáiról szóltak. Bemutatásra került egy gráci vezetésű közös képzés, valamint az egyetlen ilyen horvátországi képzés, amelyben a Zágrábi Egyetem vesz részt.
Ennek folytatásaként tartottam én másnap a mellékelt előadásomat a magyar gyakorlatról, amelyben egy rövid bevezető után bemutattam a magyar részvételt a közös képzésekben, valamint külön az ELTE közös képzéseit is, kitérve a szervezés és az akkreditáció nehézségeire.
Az ezt követő egyik szekcióülés – amelyen én is részt vettem – a „Challenges to policy developments – joint degrees and internationalisation” (a felsőoktatáspolitika feladatai a közös képzések és a nemzetköziesítés terén) címet viselte. Itt először ismertették a horvátországi terveket a határon átnyúló közös képzések új törvényi szabályozásáról, majd ezt vita követte, amely elsősorban ugyancsak a felmerülő problémákkal foglalkozott.
A tervek egy része a horvátországi képzések külföldi ügynökség általi akkreditációjára vonatkozott. Ezt a magyar törvényhez hasonlónak tervezik: EQUAR regisztrált, az ESG-hez igazodó, valamint a nemzeti jogszabályi előírásokat figyelembe vevő ügynökség akkreditálhat majd horvát felsőoktatási intézményeket is. A tervek másik része arra vonatkozott, milyen következményei lehetnek a horvát akkreditációs bizottság (ASHE) külföldi tevékenységének. A javaslatban fontos szerepet játszik az is, hogy bármely külföldi képzés diplomáját automatikusan elismerik Horvátországban, ha a képzést az ASHE (is) akkreditálta.
A nehézségek között felmerült a külföldi ügynökségek eljárásának magas díja. Erre vonatkozóan még nem született javaslat, mert a jelenlegi helyzetben a horvát állami intézmények nem fizetnek az ASHE akkreditációs eljárásáért; azt az állam kifizeti. A külföldi ügynökség magasabb díjait viszont esetleg csak részben fogja.
Itt fogalmaztuk meg közösen azt a lehetőséget, hogy a poszt-szovjet régió országai egymás akkreditációs ügynökségeit részesítsék előnyben. Ezek egyrészt hasonló díjazást kérnek, másrészt ismerik a régió speciális problémáit. Az EQUAR jelenlévő igazgatója szerint a kritériumokat óvatosan kell megfogalmazni, nehogy a többi ügynökség diszkriminatívnak értelmezze azt. Véleményem szerint ebben a kérdésben érdemes lenne magyar egyeztetést kezdeményezni a Visegrádi Négyek és a Balkán országaival.
A konferencia egy plenáris üléssel végződött, ahol a szekcióülések vezetői összefoglalták a szekcióülések eredményét, és ígérték, hogy a konferencia weboldalán megjelennek az előadások, valamint a végső ajánlások is. Ez azonban a jelen beszámoló közzétételéig még nem történt meg. Egyelőre csak egy horvát nyelvű minisztériumi weboldal érhető el a
http://public.mzos.hr/Default.aspx?art=14349 webcímen.
A helyszínről is érdemes néhány szót ejteni. Varasd – illetve horvát nevén Varaždin – nagy múltra visszatekintő horvát vallási- és kulturális központ. A városhoz szorosan kapcsolódik a Zrínyi, a Draskovics és az Erdődy család neve. 1756 és 1776 között Horvátország fővárosa is volt. Mint a Drávamenti Horvát Térség központja és a Varasdi Megye (Zsupánság) székhelye, sok évszázadon át virágzó város volt, és ma is az. Sok temploma és kolostora, valamint az Erdődy-vár ma is bizonyítja a gazdag hagyományokat. A volt ferences kolostor ad ma otthont a Zágrábi Egyetem kihelyezett Informatikai Karának.
Szerző: Keszei Ernő egyetemi tanár, a Nemzeti Bologna Bizottság elnöke,
Magyarország képviselője a Nemzetközi Bologna Csoportban (BFUG)
http://keszei.chem.elte.hu/
Utolsó módosítás: 2016.11.04.
