Magyarországon összesen 38 egyetem és 29 főiskola működik jelenleg. Az egyetemek nagy része (27) állami, a többi magán, illetve egyházi tulajdonban van. Az egyetemek és főiskolák közötti különbség elsősorban méretbeli: az egyetemeken nagyobb az oktatók, hallgatók és a nem-oktató szakszemélyzet létszáma, a főiskolák viszonylag kisméretűek, kevés oktatóval, hallgatóval.

A felsőoktatás rendszere Magyarországon

A felsőoktatási intézményrendszer

Magyarországon összesen 38 egyetem és 29 főiskola működik jelenleg. Az egyetemek nagy része (27) állami, a többi magán, illetve egyházi tulajdonban van. Az egyetemek és főiskolák közötti különbség elsősorban méretbeli: az egyetemeken nagyobb az oktatók, hallgatók és a nem-oktató szakszemélyzet létszáma, a főiskolák viszonylag kisméretűek, kevés oktatóval, hallgatóval. A főiskolák többsége kicsi magán-, illetve egyházi intézmény, jórészük különböző egyházak és felekezetek teológiai képzését végzi. (Egyetlen állami főiskola a bajai Eötvös József Főiskola.)

 Az intézményrendszer állandó változásban van: az előző évtizedben számos magán- és egyházi intézmény jött létre, az állami intézmények pedig megnőttek, és sok kisebb képzési bázist nyitottak más városokban (a budapestiek vidéken, a vidékiek Budapesten; illetve a határon túli magyar területeken). A csökkenő hallgatólétszám miatt azonban mára több magánintézmény bezárta kapuit, egyesek pedig a túlélés reményében összeolvadtak. Az utóbbi másfél évtizedben az állami intézményeket a kormányzatok fokozatosan integrálták; így jöttek létre a debreceni, szegedi és pécsi nagy városi egyetemek. Néhány éve kisebb városokban közösségi felsőoktatási képzési központok kezdtek működni.   

 

egyetem

alkalmazott tudományok egyeteme

főiskola

(közösségi felsőoktatási képzési központ)

összesen

állami

22

5

1

(4)

28

egyházi

2

2

7

 

11

magán

5

 

21

 

26

összesen

29

7

29

 

65

  Az intézmények teljes listája elérhető itt.  

Intézményi profilok 

Míg a nagyobb intézmények sokféle szakterületen kínálnak tanulási lehetőséget, a kisebbek általában egy vagy néhány szakterületen. (Nagykőrösön alsófokú pedagógusképzés, Baján alsófokú pedagógusképzés és gazdasági képzés, Szarvason alsófokú pedagógusképzés és agrárképzés, Kaposváron alsófokú tanítóképzés, közgazdasági, agrár és művészeti képzés érhető el.) A Budapesten működő intézményekre jellemző még a szakterület szerinti elkülönülés: a Műegyetem fő profilja a műszaki képzés (bár kínál természettudományi szakokat is), a Budapesti Corvinus Egyetem fő profilja a közgazdasági képzés (bár működtet társadalomtudományi és informatikai szakokat is), a művészeti egyetemek pedig művészeti áganként külön-külön képzéseket kínálnak. 

Felsőoktatási létszámok

Az alábbi táblázat a magyar felsőoktatásban a 2016/17 tanévben tanuló hallgatók létszámait mutatja.

összes hallgató

nappali tagozatos hallgató

külföldi hallgató

külföldön tanuló magyar

280 000

190 000

33 000

10 000

  A hallgatók száma több okból folyamatosan csökken. Többségük állami egyetemeken, nappali tagozaton tanul. Egyes becslések szerint a nappalis hallgatók 30 %-a dolgozik több-kevesebb rendszerességgel tanulmányai mellett. 

Forrás: Oktatási Hivatal 2017

Egyre növekszik a külföldi hallgatók aránya. Közel 160 országból érkeznek, a legtöbben Németországból, Szerbiából és Kínából, de jelentős, ezren felüli számban jöttek Szlovákiából, Iránból, Romániából és Norvégiából is. A legtöbben az orvosi képzéseken tanulnak.

A magyar felsőoktatásban jelenleg összesen 22 500 oktató, és 1700 fő elsősorban tudományos munkát végző kutató dolgozik. A működtetést végző, menedzsment feladatokat és szolgáltatásokat nyújtó szakszemélyzet létszáma 33 ezer fő. 

A felsőoktatás kapcsolódásai más szektorokhoz

A felsőoktatási intézmények az oktatási és kutatási épületeiken túl számos más kapcsolódó funkciót is működtetnek. A képzés során a hallgatók szakmai gyakorlatainak végzésére például gyakorló általános és középiskolákat, tanműhelyeket, stúdiókat és műtermeket, tangazdaságokat, tanszállodákat és tanéttermeket, klinikákat, kórházakat. A nagyobb egyetemek – sokszor nagyobb vállalatokkal és a Magyar Tudományos Akadémiával
közösen – tudásközpontokat, kutatóbázisokat is fenntartanak, ahol tudományos kutatások, kísérletek folynak. Számos egyetem támogatja szakértelmével az önkormányzatokat, a helyi közösségeket, és nyújt szolgáltatásokat a környezetében élők számára (pl. nyugdíjasok akadémiája, esti és hétvégi programok). Az egyetemek így sokszor nemcsak az adott régió legnagyobb intézményei (a legtöbb alkalmazottat foglalkoztatják), hanem sok szálon kötődnek a helyi gazdasághoz és társadalomhoz is. 

 A felsőoktatási intézményrendszer irányítása

A magyar felsőoktatás rendszerének átfogó szabályozását és felügyeletét a felsőoktatásért felelős minisztérium (most: Emberi Erőforrások Minisztériuma) látja el. A minisztérium végzi az egyes állami intézmények fenntartásával kapcsolatos feladatokat is. A magánintézmények esetén a működtető alapítvány kuratóriuma vagy a cég vezetése, egyházi intézmények esetében a fenntartó egyház vezetői végzik a működés törvényességi felügyeletét, a stratégiai irányok kijelölését és a működés finanszírozását. 

A minisztérium mellett számos más hatóság, testület, szervezet vesz részt az intézmények működésének felügyeletében, támogatásában, így az Oktatási Hivatal, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, az Országos Doktori Tanács, a Felsőoktatási Tervezési Testület, a Duális Képzési Tanács. A Magyar Rektori Konferencia a felsőoktatási intézmények, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Doktoranduszok Országos Szövetsége a hallgatók érdekeit, szempontjait jelenítik meg és képviselik. 

Az egyes felsőoktatási intézmények vezetése és szervezete

Az egyetemek általában tagolt, sokszínű intézmények. Legfőbb vezetőjük a rektor. Mellette a működtetés, a gazdálkodás vezetője a kancellár. A nagy egyetemek általában karokra (fakultásokra) tagolódnak, amelyek élén a dékán áll. A karok intézetekre, tanszékekre tagolódnak tovább. A karok általában nagyfokú önállósággal rendelkeznek az egyetemen belül. (A kisebb főiskolákon nincsenek karok, csak intézetek vagy tanszékek.) Általában a tanszékek a legkisebb szervezeti egységek, amelyek egy-egy tudományterület jól körülhatárolható részét képviselik, művelik (pl.szerves kémia tanszék, ókortörténeti tanszék, szervezet- és vezetéselmélet tanszék, áramlástan tanszék stb.). A tanszékek élén a tanszékvezető áll, általában egyetemi tanári (professzori) rangban. A hallgatók a tanulmányi adminisztratív ügyeiket intéző tanulmányi osztály/hivatal (questura) mellett tanulmányaik során leginkább a tanszékek vezetőivel és tagjaival (az oktatókkal) tartanak kapcsolatot. 

Az egyetem legfelsőbb döntéshozó testülete a szenátus, amelyben a különböző szervezeti egységek és különböző rendű és rangú oktatói és nem-oktatói csoportok képviselői is jelen vannak. A szenátus választja meg a rektort. Több helyen működik professzori tanács, illetve tekintélyes szakemberekből álló stratégiai tanácsadó testület. 

A felsőoktatási intézményekben az oktatók – tudományos eredményeik szerint, ami általában életkori szakaszokat is jelent – különböző tudományos beosztásban dolgoznak. A kezdő oktatók általában a tanársegédek. A doktori fokozat megszerzése után lépnek előre és kerülnek adjunktusi besorolásba. Komolyabb teljesítmény (általában néhány jelentős nemzetközi tanulmány és tudományos könyv megírása után) docens lesz belőlük. A legfelső beosztás, ahová már nem mindenki jut el, az egyetemi tanár (vagy hagyományos nevén: professzor). Professzor az lehet, aki jelentős nemzetközileg is jegyzett tudományos teljesítményt ér el. Magyarországon a professzori címet hosszas értékelő procedúrát követően a köztársasági elnök adományozza, és az 70 éves korig viselhető. A különböző beosztásokhoz eltérő jellegű munkakövetelmény kapcsolódik: a tanársegédek, adjunktusok általában többet tanítanak, míg a docensek és főként a professzorok már kevesebbet tanítanak, és több kutatómunkát végeznek. 

A felsőoktatási intézmények a középkori egyetemi hagyományokig visszamenően különböző címek adományozásával tisztelik meg a legkiválóbb tudományos eredményeket elérőket. A nyugdíjba vonuló egyetemi tanárok legjobbjainak professor emeritus címet, nagyhatású külföldi és hazai személyiségeknek (nemcsak tudományos kutatóknak, hanem művészeknek, politikusoknak is) díszdoktori (doctor honoris causa) címet adományoznak ünnepélyes ceremóniák keretében. A diplomák, doktori fokozatok átadása is különféle külsőséges – sokszor az egyetemek évszázados hagyományait követő – ceremóniák keretében történik.

 Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=iDKL_zTs3UY

Készítette: Derényi András

  

pl. Eszterházy Károly Egyetem, Eger; Neumann János Egyetem, Kecskemét; Dunaújvárosi Egyetem

Eötvös József Főiskola, Baja

Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, Közép-európai Egyetem (CEU)

Budapesti Metropolitan Egyetem, Zsigmond Király Egyetem

pl. Budapest Kortárstánc Főiskola, Gábor Dénes Főiskola, Kodolányi János Főiskola

pl. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Károli Gáspár Református Egyetem

pl. Adventista Teológiai Főiskola, Győri Hittudományi Főiskola, Wesley János Lelkészképző Főiskola

 

Utolsó módosítás: 2019.01.07.