Az Európai Unió két totalitariánus ideológia, a fasizmus és a kommunizmus ellenében született. Az európai integrációban részt vevő országok elkötelezték magukat a pluralizmus, az emberi és polgári jogok, a demokrácia és a jogállamiság tisztelete mellett. Az első néhány évtizedben a közösség polgárai és vezetői egyaránt értékelték az integráció által megteremetett békét és jólétet, amely a két világháború szörnyű pusztítását követte. Ellenérzések csupán a szélsőségek körében voltak jellemzőek.

Az euroszkepticizmusról

Az európai integrációval kapcsolatos szkepticizmus az 1990-es évektől kezdett teret nyerni. A Maastrichti Szerződés elfogadásának nehézségei jelezték, hogy a recesszió idején mélyülő integráció sokakban félelmet kelt. Az euró bevezetése és a poszt-szocialista országok felvétele a közösségbe a 2000-es évek elején tovább erősítette ezeket a félelmeket. Míg az előbbi jelentős költségvetési megszorításokkal járt, utóbbi a munkahelyek elvesztésével fenyegetett és felerősítette a bevándorlással kapcsolatos ellenérzéseket. Az európai alkotmány elutasítása 2005-ben komoly jelzés volt a mélyülő integrációval szembeni ellenállásról. A 2010-es években az egymást követő válságok – pénzügyi válság, migrációs válság, Brexit – az európai politika főáramába is beemelték az euroszkepticizmust.

Az euroszkepticizmus tág fogalom, mást jelent a jobb- és a baloldalon. A korai definíciók megkülönböztetnek kemény és puha euroszkepticizmust – míg az előbbi az európai integráció gondolatát utasítja el, utóbbi csupán a működésével elégedetlen, és nem kérdőjelezi meg magát az integrációt. A kemény euroszkepticizmus elsősorban a jobboldali és a szélsőjobboldali pártokra jellemző, amelyek a nemzeti szuverenitás és a kulturális hagyományok elvesztése miatti félelem okán utasítják el a mélyebb integrációt. A brit kilépés melletti kampány ezt a típusú euroszkepticizmust képviselte. A baloldalon a fő félelmet a jóléti állam leépítése, illetve a gazdaság további liberalizációjából fakadó erőteljesebb verseny jelenti. A dánok a Maastrichti Szerződés elutasítása idején a jóléti államot féltették, míg a pénzügyi válságkezelés során a görögök az állam által nyújtott védelem leépítését nehezményezték a gazdaság különböző szektoraiban.

Az euroszkepticizmushoz a 2000-es évek elejétől jelentősen hozzájárultak az európai integráció problémái is. Sokak számára az EU egy hatalmas bürokratikus apparátus, amibe a polgároknak csekély beleszólása van. Nehézkes működése olyankor sem ad lehetőséget gyors beavatkozásra, amikor erre nagy szükség lenne – ezt láthattuk a pénzügyi válság idején. Más esetekben a felhatalmazás hiányzik a közös cselekvésre – mint például a migrációs válság során. A nemzeti szintű politikai harcokban mindez ideális bűnbakká teszi, és számos tagállamban kialakult egy olyan helyzet, amikor a jó eredményekért a nemzeti kormányt illeti a dicséret, a kudarcokért pedig az EU a felelős. Ez a politikai stratégia jelentősen gyengíti az integrációs intézményekbe vetett bizalmat, és teret nyújt az euroszkepticizmus terjedésére.

Az euroszkepticizmus fokozatos térnyerése jelentősen megnehezíti az Európai Unió működését. Az uniós intézményrendszer egy sajátos kompromisszumot jelent a nemzetek feletti és a kormányközi működési modell között. Annak érdekében, hogy egyetlen szereplő se juthasson túlzottan nagy hatalomhoz a rendszerben, rengeteg féket és ellensúlyt építettek be a döntéshozatalba. A Bizottság, a Tanács és a Parlament csak közösen tud döntést hozni. Számos területen, mint például a költségvetés elfogadása vagy a bővítés, teljes egyetértés szükséges a Tanácsban. A rendszer számos ellensúlya azt jelenti, hogy könnyen létrejöhet egy blokkoló kisebbség, ami ellehetetleníti a konszenzuson alapuló működést. Az euroszkepticizmus kiváltó okai elleni fellépés az EU működőképességének fenntartását hivatott biztosítani.

Az európai integrációs folyamat megerősítéséhez politikai akaratra van szükség, ami egyre inkább feltételezi a közös identitást. Az EU alapítói számára a világháborús pusztítás és a totalitárius ideológiák fenyegetése olyan tapasztalatot jelentett, aminek tükrében teljes egyetértés volt abban, hogy jólétet és békét kell teremteni. Hetven évvel később, amikor már csak kevesen élnek azok közül, akik megtapasztalták a háború borzalmait, és az EU teljesítette eredeti célját, kérdésessé vált, mi köti össze a közösséget.

A múlttal kapcsolatos közös emlékezet egy közös jövőre ad lehetőséget. A napi küzdelmek és egymást követő válságok idején könnyű elfelejteni azt, hogy milyen konfliktusok sújtották Európát az integráció előtt. Az Európa a polgárokért program éppen ezért igyekszik hozzájárulni egy európai történelmi emlékezet kialakításához, például a jelentős történelmi fordulópontok feldolgozása segítségével. A totalitárius rendszerek következményeire és az európai integráció mérföldköveire való közös reflektálás különösen fontos annak tükrében, hogy a történelem oktatása elsősorban a tagállamok feladata.

Az Európa a polgárokért program egyik kiemelt prioritása az Európa jövőjéről és az euroszkepticizmus kihívásairól folytatott eszmecsere. A téma révén arra próbálják ösztönözni a pályázókat, hogy projektjeikben folytassanak a történelmi tanulságokon és az Európai Unió konkrét vívmányain alapuló párbeszédet Európa jövőjéről.

Az Európa a polgárokért program másik fontos pillére a demokratikus szerepvállalás elősegítése és a civil társadalom megerősítése. Ezeknek a céloknak az érdekében támogatja az állampolgárok részvételét az európai szakpolitikákról szóló döntéshozatali folyamatokban, illetve hálózatok létrehozását – például a testvérvárosi találkozók és a városok hálózatai projektek révén – a fenntartható együttműködés elősegítése érdekében. Az Európa jövőjéről folyó vitákban való aktív részvétel tudatosítja a polgárokban, hogy nem egy elnyomó bürokratikus szervezetről, hanem szabad társulásról szól az integráció, és ennek mindannyian részesei vagyunk.

Egy 512 milliós közösségben megkerülhetetlen szerepe van a sokszínűség elfogadásának a közös értékek mentén. Az Európa a polgárokért program fontos prioritása a különböző nemzeti kultúrák közötti párbeszéd támogatása és a kisebbségek iránti tolerancia növelése. A kirekesztés és a társadalmi polarizáció a szélsőséges gondolatok melegágya, és ellehetetlenítik egy közös jövő kialakítását.

A mai polgárok tapasztalata az integrációról jelentősen eltér nem csupán a háború utáni generációk tapasztalataitól, hanem azoktól a várakozásoktól is, amelyek a rendszerváltás idején fogalmazódtak meg a volt szocialista blokk országaiban. Az Unió nyújtotta előnyöket könnyű magától értetődőnek tekinteni, míg a nehézségekért a bürokráciát okolni. Az euroszkepticizmus széleskörű térnyerése komoly fenyegetést jelent az európai integráció fennmaradására. A kiváló okok elleni küzdelem az Unió megerősítését szolgálja. Az Európa a polgárokért program célja a szervezet láthatóságának növelése, a közelmúlt meghatározó európai történelmi események feldolgozása és a polgárokkal való szorosabb együttműködés. Az, hogy milyen Unió lesz a jövőben, jelentős részben a polgárain múlik, és ebben a munkában fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a béke, jólét és szabadság nem magától értetődő ma sem.

GYŐRFFY DÓRA

Utolsó módosítás: 2018.10.29.