Az Egész életen át tartó tanulás program hatásai Magyarországon

 

A program hatásait nem könnyű mérni, tekintettel az átfogó célrendszer kínálta rendkívül szerteágazó tevékenységi lehetőségekre, valamint az elérendő célcsoport nagyságára. Ennek ellenére mind európai, mind hazai szinten több olyan elemzés is született, mely bizonyos szempontokra kitérve igyekezett megragadni a legfontosabb eredményeket és a hosszú távú hatásokat is. Talán az egyik legmeggyőzőbb ezek közül az a 2014 őszén publikált Eurobarométer jelentés , mely nem csak azt állapítja meg, hogy általánosságban véve nőtt az EU pozitív megítélése és az intézményrendszerbe vetett bizalom a magyarok részéről (mely már korábban is az uniós átlag fölött volt), hanem azt is, hogy a magyarok az EU harmadik legfontosabb eredményének – a négy szabadság elvének teljesülése és a béke mellett – a diákcsere programokon való részvételi lehetőséget tekintik. A többi tagállam állampolgáraihoz képest ezt 11%-kal többen említik (HU: 31%, EU: 20%) és a magyar megítélés felette van a régiós átlagnak is.

A Nemzeti Iroda több elemzést is készíttetett az egyes pályázati programok kimutatható hatásairól, így az alábbiakban azok eredményeit foglaljuk össze.

Néhány általános szintű megállapítás megegyezik az európai szinten is azonosított tényekkel. Az alágazatok közötti együttműködés hiánya hasonlóan jellemző itthon is, így az oktatási és képzési szektor nyitása külső partnerek felé még várat magára (szakképzés és felnőtt tanulás terén e tekintetben azért jelentős eredmények is születtek).

Szakpolitikai szinten jelentős hatás a Leonardo program innováció transzfer pályázattípusában részt vevő projektek esetében volna kimutatható, mivel ez a pályázattípus lehetővé teszi nemzetközi innovatív gyakorlatok, tananyagok és módszerek adaptálását a szakképző intézmény által nyújtott képzésbe. A finanszírozott projektekben ugyan csak kismértékben jelentek meg az olyan szakpolitikai témák, mint az EKKR vagy a validáció, ugyanakkor a tudásközponti tevékenységekhez kapcsolódó centralizált projekteken keresztül maga a közalapítvány kétség kívül nem elhanyagolható mértékű hatást gyakorol a hazai oktatáspolitika gondolkodásra és folyamatokra. Csakúgy, mint a szakértői tanulmányutak tapasztalatai, melyek nagymértékben elősegítették az uniós törekvések és jó gyakorlatok megismertetését és rendszerszintű beépülését, különösen a program utolsó éveiben, amikor jelentősen nőtt a külföldi tapasztalatcserére jelentkező köztisztviselők száma.

Jóval kedvezőbb a kép, ha az egyéni szintű hatásokat vizsgáljuk. A munkaerő-piaci esélyek javulását, a munkatapasztalat-szerzés, új technológiák és nemzetközi vállalati kultúrák megismerése által pályázóink egyértelműen visszajelzik, csakúgy, mint az együttműködési és kommunikációs készségeik fejlődését, az önállóságot és a tudatosabb karriertervezést. Fontos kiemelni, hogy a Tempus Közalapítvány, esélyegyenlőségi stratégiáját megvalósítva, az európai átlagnál jóval magasabb szinten biztosította a hátrányos helyzetű célcsoportok részvételét a programban. Ez kiemelten igaz a Leonardo szakmai gyakorlat esetében, ahol a részt vevő tanulók 40%-a hátrányos helyzetű volt, ők magasabb megélhetési támogatást igényelhettek. Az Erasmus alprogramban pedig 288 tartósan beteg és/vagy fogyatékkal élő kiutazó; 279 hallgató és 9 oktató részesült kiegészítő támogatásban a hét év alatt.

Az intézményi szintű hatások tekintetében rendelkezünk a legtöbb információval, mivel a külső értékelések nagy része erre vonatkozott. Általánosságban elmondható, hogy az oktatás, képzés nemzetköziesítési folyamatában az LLP program kiemelt jelentőséggel bír, a hét év alatt egy folyamatosan bővülő intézményi kört sikerült bevonni, miközben kialakult az intézményeknek egy igen aktív köre is, akik mind a mobilitási, mind a partnerségi projektekben rendszeresen pályáztak, és tevékenységeiket az évek során építkező jelleggel, tudatosan tervezték. Az ő esetükben jellemző volt a stabil nemzetközi partnerségi kör kialakulása, a különböző tevékenységek összekapcsolása, a projekteredmények beépülése a képzési programba, helyenként nemzetköziesítést szolgáló intézményfejlesztési stratégia megléte.

A program teljes időszakára vonatkozóan a költségvetés mintegy 7 milliárd euró volt. A források több mint 80%-át decentralizált módon használták fel. Magyarországon a program kifejezetten sikeres utat járt be, 2007-2013-ig a magyar pályázók rendelkezésére álló keret felhasználása 95-98 %-os volt – ez összesen 142 millió eurót, mai árfolyamon mintegy 43 milliárd forintot jelent.

A támogatott pályázatok száma a források a hét év során kiegyenlítettnek mondható, miközben a pályázati igények növekedése lényegesen meghaladta a források növekedését. A pályázás eltérő jellege miatt alágazatonként nagy volt az eltérés: míg az Erasmus alprogramon belül a támogatási arány 90% fölött volt, addig a beadott Grundtvig pályázatoknak csak 40%-os, a program utolsó évében pedig már csak 19%-os támogatási arányát biztosította a rendelkezésre álló keret. A kiválasztásnál ezért a minőségi megközelítés dominált. Ennek megoszlása 2007-2013 között:

 

Részletesebben:

Comenius (közoktatás - eredmények és hatások 

Leonardo da Vinci (szakképzés) - eredmények és hatások

Erasmus (felsőoktatás) - eredmények és hatások

Grundtvig (felnőttkori tanulás) - eredmények és hatások

Szakértői tanulmányutak - eredmények és hatások

Felhasználási mutatók az Egész életen át tartó tanulás programban

 

 

A 2014. november 26-i "Nemzetköziesítés az oktatásban és a képzésben - 7 év tükrében" konferencián elhangzott előadás:
 Az Egész életen át tartó tanulás program eredményei: trendek, összefüggések, kulcstémák

 

Infografikák (nagyításért katt a képekre):

 

          

 

     

 

 

 

Utolsó módosítás: 2016.07.21.