József Attila, Abigél és az angol tesztek – tableten

2011 | Köznevelés | IKT | Békés | Orosházi Táncsics Mihály Tehetséggondozó Gimnázium, Szakközépiskola, Általános Iskola És Kollégium Vörösmarty Mihály Tagintézménye

Érintett tantárgy(ak): angol,földrajz,magyar nyelv és irodalom

Ha a kályhától akarnánk kezdeni a történetet, akkor azt mondhatnánk, hogy egy konferencián az ebédnél jó helyre, azaz egymás mellé ült két ember. Nevezetesen egy ír és egy magyar tanár, akiknek ugyanaz járt a fejükben: valahogy behozni a 21. századot a tanterembe. Ebből született meg egy közös projekt ötlete, és ennek eredménye ma az, hogy az orosházi iskola diákjai lelkesen várják a „tabletes órákat”, és még a házi feladatokat is!

A magyar iskola a projektbe kísérletképpen egy ének-zene tagozatos humán osztályt vont be, velük próbálták ki, hogy mit lehet kezdeni tabletekkel az órákon. Hirtelen más lett a földrajz, a fizika, a történelem, a magyar és az idegennyelv óra, valósággá vált a virtuális tér az osztályban, más értelmet nyert a csapatmunka, ami már nem csak a fizikai valóságban létezett. A kísérlet három hónapját egy komoly kutatás foglalta keretbe. Egy kérdőív és teszt segítségével felmérték a diákok családi hátterét, attitűdvizsgálatot, matematikai kompetenciamérést és logikai tesztet végeztek. Ugyanezeket vizsgálták a kísérleti program végeztével is, aminek az lett az eredménye, hogy a kísérletbe bevont tantárgyak iránt, ezek közül is főleg azok iránt, ahol a tablettel együtt új módszert is alkalmaztak a tanórákon, a gyerekek érdeklődése jelentősen megnőtt, attitűdjük megváltozott. Igazi örömmel jártak az órákra, élveztek minden feladatot, még az angol teszteket is múlhatatlan lelkesedéssel töltötték ki, akár 100-at is egy órán.

Orosházán bebizonyították azt is, hogy a tablet az irodalomórán sem csizma az asztalon. Nagyon is van létjogosultsága, ráadásul több legyet is ütünk vele egy csapásra: amíg a gyerekek irodalmi

témában önállóan vagy (virtuális) csoportban dolgoznak fel új anyagokat, keresnek információkat, önállóan vagy közösen írnak vázlatokat, teszteket oldanak meg közösen, digitális kompetenciáik is „láthatatlan módon” fejlődnek, valamint megtanulják okosan, tudatosan, célorientáltan használni az internetet. Ez utóbbi a 21. században ugyanolyan fontos, mint az újabbnál újabb technikai kütyük használatának ismerete.

Mit kezdjünk József Attilával web2-n? A 4 –5 fős gyerekcsapatok három hetet kaptak arra, hogy feldolgozzák a költő néhány versét (a csoportok egy-egy témát kaptak: istenes, hazafias, forradalmi, mama és szerelmes versek). Az elemzéshez az információkat maguk keresték az interneten, majd a három hét végzetével bemutatták elemzéseiket társaiknak. Fontos tudni, hogy ezeknek a csoportoknak a gyerekeken kívül a tanáruk is tagja volt, aki kiadta a feladatot, folyamatosan némán felügyelte a munka előrehaladását, és csak akkor lépett közbe, ha egy-egy csoport kicsit „elkényelmesedett”, és túl lassan haladt, vagy túlontúl tudományos elemzést készített, ami vélhetően nem az ő önálló munkájuk volt. A tanár, ha szükségesnek látta, kérdéseket tett föl a csapatoknak, de nem értékelt. Értékelni a gyerekek értékelték egymást, valamint saját munkájukat a csapaton belül, így a csoport közös eredménye mellett az egyéni teljesítmény is ugyanolyan hangsúlyt kapott.

És mi történt Abigéllel? Az, ami minden más regénnyel irodalomórán, persze egy kis csavarral a tabletek miatt. Aki esetleg nem olvasta a regényt, annak dióhéjban csak annyit, hogy van benne egy jelenet, amiben az egész osztály, csupa lány, meglátogatják iskolájuk volt diákját, egy köztiszteletben álló hölgyet, aki uzsonnával és különböző játékokkal várja őket. Olyan játékokkal, amiben az egész osztály részt vehet. Amikor a regény feldolgozásában ehhez a részhez értek, azt a házi feladatot kapták az orosházi diákok, hogy csoportokban találjanak ki egy-egy játékot, alkossák meg a szabályait, amit az ő osztályuk is eljátszhat. Ezt a feladatot egyik napról a másikra, délutáni háziként oldották meg úgy, hogy csak a virtuális térben tudtak kommunikálni, így kellett együttműködniük. Természetesen ezt is örömmel és rengeteg kreativitással, humorral tették. A kitalált játékokat el is játszották a szabadban, hogy még teljesebb legyen az élmény.

A „tabletes órák” a tanártól is egész másfajta felkészülést igényelnek, az első alkalmakkor valószínűleg sokkal tovább is tart, de megéri. A fenti kutatás eredményei is ezt támasztják alá. Mi történik, ha nincs elég eszköz egy egész osztály számára? Alapesetben két diák használt egy tabletet, de lehetőség volt arra is, hogy ki-ki a saját okostelefonját használja. Ettől még izgalmasabbak lettek az órák, hiszen ott nem szabad telefonálni, de ha a földrajztanár kéri, hogy keressünk nevezetes vulkánokat az interneten, akkor megengedett.

Bár ez a cikk a megvalósult nemzetközi projekt csak egy szeletét mutatja be, abból is csak egy, a magyar iskola által végzett kísérletet, valójában ennél sokkal több minden történt. És sokkal több is maradt, hiszen a partnerek partnerek maradtak egy következő, ezúttal már csak iskolákat összefogó együttműködésben is, több másik országgal kiegészülve.