Ijesztő bátornak lenni, de érdemes - erőszak az iskolában

2015 | Szakképzés | aktív állampolgárság, IKT, interkulturális tapasztalat, művészet, nívódíjas projekt, nyelvtudás, szociális kompetenciák | Budapest | Európa 2000 Középiskola

Érintett tantárgy(ak): Médiaismeretek, kommunikáció, angol
Címkék: Vizuális készségek, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Kreatív gondolkodás, Kritikai gondolkodás, Érvelés, Személyes és társas készségek, Önálló munkaszervezés, Projektszerű megvalósítás

A bullying szónak több magyar megfelelője van: megfélemlítés, erőszakoskodás, zaklatás, bántalmazás, mégis nagyon gyakran az angol változatot használjuk a jelenség megnevezésére. A kifejezés a bull (bika) szóból ered, amely itt arra a személyre utal, aki egy másikra erőszakosan rászáll, ismétlődően zaklatja, piszkálja. A bullying ölthet érzelmi, szóbeli és fizikai formát is, sőt külön fogalom utal az internetes zaklatásra, amelyet cyber bullying-nak neveznek. Terjedhet a kiközösítéstől, megalázástól, az érzelmi zsarolástól, a diáktárs holmijának rongálásától a fizikai erőszakig.

Miért a bullying lett a projekt témája?

Média tagozatos intézmény vagyunk, a turisztika mellett ez a szakirány jelenti a legnagyobb vonzerőt az iskolánkban. Az alapötlet az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a zaklatás jelenségére, mert úgy látjuk, hogy a bullying jelen van a társadalomban és az iskolákban, annak ellenére, hogy Magyarországon még mindig tabunak számít a téma, nehezen veszünk róla tudomást. Halász Sándor kollégámmal együtt ezért a média eszközeit hívtuk segítségül, hogy a gyerekekhez közel álló módszerekkel tegyük életszerűbbé a tevékenységeket.

A diákok saját maguk forgattak kisfilmeket, nagyon valóságosnak tűnő iskolai konfliktushelyzetekről, az áldozat és a zaklató szemszögéből egyaránt. A történeteket is a gyerekek találták ki?

A projektben részt vevő minden iskola a saját diákjaival írt egy-­egy bullying forgatókönyvet, majd a nemzetközi találkozókon a filmet a különböző országokból származó diákok közösen vették fel az előre megírt forgatókönyv alapján. A kisfilmekhez óratervek és egy jól használható oktatási segédanyag is készült, amit a honlapunkról letölthetnek az érdeklődők. A 13. osztályos Ofner Gergő filmje például egy fiú hétköznapját mutatja be, a zaklató nézőpontjából. „Hungarian bullying movie” címen lehet megtekinteni a youtube­-on. A saját filmeken kívül a témában készült egyéb filmes adaptációkat is megnéztünk és feldolgoztunk órai és szakköri keretek között.

Úgy tudom, a drámapedagógia is nagy szerepet kapott az együttműködésben.

A projekt során szakköri foglalkozás vagy osztályfőnöki óra keretében, pszichológus és vezető tanár felügyelete mellett több alkalommal is drámapedagógiai foglalkozásokat tartottunk. A foglalkozások során a gyerekek a saját maguk által írt bántalmazási szituációkat játszották el, majd a pszichológus útmutatásával próbálták a helyzeteket elemezni, a lelki folyamatokat megérteni. Belehelyezkedtek a zaklató és az áldozat, valamint a szemtanúk helyzetébe, utána pedig megbeszéltük, hogy mi miért történt, ki mit érzett és mit tenne az adott személy helyében. Minden esetben központi elem volt a toleranciára nevelés és a kirekesztettség megszüntetése. Mindig hangsúlyoztuk, hogy nem a büntetés a cél, hanem a közös helyzetmegoldás.

Mit tart a legfontosabb dolognak, amit meg kell tanítani a gyerekeknek a bullying kapcsán?

A szemlélők aktív szerepét, azt, hogy mennyire fontos valamit tenni. Hogy ne fordítsák el a fejüket, hanem járjanak nyitott szemmel, jelezzék, ha ilyen helyzetet látnak. Minél többen szólnak, annál könnyebb fellépni és megoldást találni. Ritka az olyan helyzet, amikor csak az áldozat és a zaklató vannak jelen, legtöbbször ott vannak a társak, a nézők, akik nem csinálnak, nem szólnak semmit, és ezzel is biztatják a zaklatót. Abban, hogy ehhez bátorságot, tudást merítsenek, nagyon sokat segítettek a drámapedagógiai foglalkozások, a kisfilmek megbeszélése és az egész iskolát érintő „Anti­Bullying day”, ahol a diákok kampányoltak az iskolai zaklatás ellen. Előadásokat tartottak a társaiknak, filmeket vetítettek, aláírást gyűjtöttek, aszfaltrajzot, plakátokat és pólót készítettek.

Milyen szituációk mozgatták meg őket leginkább?

Leginkább azok a helyzetek, amelyekbe nem szívesen helyezkednek bele. Amikor kipróbálhatták, hogy milyen átélni az érzelmi zsarolást, a kiközösítést, az odaszúrt mondatokat, amelyek szépen lassan gyűlnek az emberben… Fontos volt számukra az is, hogy kiemelt szerepbe kerültek a társaik között, büszkék voltak arra, hogy angolul előadást tarthattak, kipróbálhatták a tanári szerepkört. Részt vettek kutatásokban, interjút készítettek a rendőr­kapitányság munkatársával, és részt vehettek az utazásokban.

Önnek mik voltak a két év legemlékezetesebb pillanatai?

Mikor délután hosszú órákon keresztül dolgoztunk a projekten és senki sem azon aggódott, hogy mikor megyünk már, hanem belefeledkeztünk a munkába. Estébe nyúlóan vágtuk a filmeket, csiszolgattuk a beállításokat. Aztán a tavalyi projekttalálkozón öt különböző anyanyelvű diákkal csináltuk ugyanezt. Ezek azok az élmények, amelyek miatt szívesen vagyok tanár. Fontosnak tartom a pedagógusi munka során a diákokkal való közös alkotás tevékenységeit, illetve azt, hogy ebben a folyamatban a tanár partnerként kezelje a diákokat.

„A projektben tanultak hatására volt olyan szituáció, mikor kiálltam egy zaklatott mellett, mert tudtam, hogy ez a helyes, akkor is, ha ijesztő bátornak lenni…” (Tóth Sára Gabriella, 12 F osztályos tanuló)

Az interjút készítette: Fintáné Hidy Réka

Intézmény: Európa 2000 Középiskola

Projekt címe: Bullying and media Bullying és média

Koordinátor: Szalánczy Gábor

Honlap: www.europa2000.hu 

A 2015-ös év további díjazottjairól ITT olvashat, a 2014-es és 2016-os év Nívódíjas projektjeit pedig ITT tudja elérni!

A képek kattintással nagyobb méretben is megtekinthetőek.