Semmi
| Közzétéve | 2014-02-09 23:07:05 |
| Ötletgazda | Csobánka Zsuzsa, http://csobankazsuzsa.wordpress.com/ |
A műelemzés hagyományos szempontjai szerint haladtunk (tér, idő, szereplők, viszonyrendszer), ahol IKT-eszközök és drámapedagógiából vett módszerek kerültek előtérbe. Facebook-csoportban tartottuk egymással a kapcsolatot, a szereplők jellemzése Facebook-profil révén történt, az időhöz kapcsolódó szövegalkotási feladatokat a http://www.gibber.hu oldalon készítették el. A térelemezés és a viszonyrendszer döntő többségében drámapedagógiára épített: állóképek, szerephálók, fantáziagyakorlatok segítették az elmélyülést, hogy az irodalmi művel való találkozás valódi személyes élménnyé váljon.
A projekt folyamán végig ezen volt a hangsúly: a diákokból indultam ki, az ő életükhöz hogyan kapcsolódnak a mű problémái, pl. közösen beszélgettünk a szülői elvárásokról, melyeket aztán saját szüleikkel is egyeztethettek, saját 14 éves korukról írtak visszaemlékezést, majd a nyolc évvel későbbi terveiket fogalmazták meg blogbejegyzés formájában. Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról című műve segítségével pedig párhuzamokat kerestünk és tanulságokat vontunk le, irodalom, művészet és élet kölcsönhatásával kapcsolatban. A 21. századi mű és eszközök korántsem mindenek felett állóak, Voltaire Candide című tézisregénye hasonló kérdéseket vet fel, mellyel a Semmi összevethető, de bizonyos, hogy az irodalomhoz és az olvasás szeretetéhez közelebb kerültek így, mintha egyből a "Műveljük kertjeinket." tézis felől indítottam volna.
A visszajelzések szerint sokkal jobban élvezték az órákat, sokkal több minden megmaradt bennük, és megdőlt az unalmas irodalomóra elmélete is. 10-12 órán keresztül élmény volt diáknak, tanárnak egyaránt az órai jelenlét. Ezért és így érdemes. A további részletekért és letölthető anyagokért kérjük lépjen be
