Campus HungarySzakmai gyakorlat

András Campus Mundi ösztöndíjasként fél évet töltött egy világhírű japán kutatóintézetben, Tsukuba városban, ahol egy nemzetközi kutatócsoportban, világszínvonalú eszközök segítségével valósította meg ötleteit.

Ahol a japán szervezettség és világszínvonal találkozik: Tsukuba a „kutatóváros”

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?

A BME és a világhírű, japán  National Institute for Materials Science intézet közötti együttműködés keretében volt lehetőségem pályázni egy 6 hónapos szakmai gyakorlatra. Ez egy rendkívül jó lehetőségnek ígérkezett, fel is vettem a kapcsolatot a kinti fogadó intézet professzorával és sikerült egy jó projekttervet összeállítanunk, de a feleségemmel kiszámoltuk, hogy csak akkor tudom vállalni a munkát, ha sikerül egy kiegészítő ösztöndíjat is találnom. A Campus Mundi ösztöndíjról egy egyetemi hírlevélből értesültem, s ez a támogatás adta meg az igazi lehetőséget arra, hogy pályázhassak a japán féléves pozícióra.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? Voltál már a célországban ezelőtt?

Az egyik itthoni professzor segített még a pályázat beadása előtt egy fogadó kutatócsoportot találni, akikkel felvettem a kapcsolatot és így már kész tervvel tudtam pályázni a pozícióra. Japánban, sőt Ázsiában sem jártam még ezelőtt, de több felsőbb éves kollégámmal beszéltem, akik voltak már kint ebben az intézetben. Az első számú ajánlásuk az volt, hogy ha Japánba megyek, mindenképp csináltassak névjegykártyát! Japánban ez különösen fontos, de én mindenkinek ajánlom, bárhová is menne, mert nagyon praktikus! Sokszor nehéz megjegyezni vagy akár csak megérteni a sok új nevet, de ha leírva is láthatod, akkor az nagy segítség és a későbbi kapcsolattartás is könnyebb.

Mesélnél a kinti körülményeidről és a szállásodról? Volt valami emlékezetes, vagy nagyon más az itteni életedhez képest?

Tsukuba, ahol laktunk, egy „kutatóváros” Tokiótól 60 kilométerre, ami a tudományos élet szempontjából egy pezsgő település. A tsukubai egyetem mellett rengeteg kutatóintézet székhelye is itt található. Meglehetősen különbözik a többi japán várostól, hiszen tágas, széles utak, sok park, sétány van és természetesen sok külföldi él a városban, így szerencsére az angol nyelvvel is egész jól el lehet boldogulni.

A kutatóintézetben felkészültek már a külföldi kutatók fogadására és japánosan jól szervezetten fogadtak. A vendégkutatói társasházban már fent volt a nevem a postaládán, csakúgy, mint a kutatócsoport irodájában az új asztalomon. Így az első pár nap is már nagyon flottul ment. Vendégkutatóként nagyon kedvesen álltak hozzám, rengeteg segítséget kaptam és a legtöbb világszínvonalú berendezéshez hozzáférést igényelhettem. Ezek nem feltétlenül mind a mi csoportunkhoz tartoztak, hanem más kutatócsoportokhoz vagy ún. „Open Laboratory”-khoz. Ezek a japán kormány által létrehozott olyan kutatóhelyek, ahol olyan nagyértékű berendezésekhez lehet hozzáférni, amelyek még a legnagyobb vállalatoknak (pl. Sony, Panasonic) is igen költségesek lennének. A világon elérhető legjobb technikát jelentik és bizonyos óradíjért külsős cégek, kutatók is használhatják. Az egyes eszközökhöz mind külön le kellett adnom egy-egy kutatási tervet, hogy részt vehessek a tréningen és ezt követően egy rövid „vizsga” után egyedül is használhattam. Ez egy egészen kivételes lehetőség volt számomra.

Hogyan sikerült beilleszkedni? Részt vettél az intézet rendezvényein?

Japán egyértelműen a kelet-ázsiai régió leggazdagabb, legfejlettebb országa és a NIMS is a világ vezető kutatóközpontjai közé tartozik, ezért rengeteg, a világ minden tájáról érkező diák és kutató dolgozik az intézetben. Kínaiak, malajziaiak, thaiok, tajvaniak, de britek, németek, brazilok, ausztrálok is jönnek ide kutatni és tanulni. Ebben a sokszínű városban sokan keresték hozzánk hasonlóan az új barátokat, programokat, így nem volt nehéz ismeretségeket kötnünk. A vendégkutatói házban is havonta volt egy kulturális program, mint pl. kimonó próbálási lehetőség vagy japán kertekről szóló előadás, ill. a kezdő japán nyelvórán is sok barátot szereztünk. Természetesen a kutatócsoportomban a kollégákkal is nagyon jóba lettünk és mivel szinte mindenki külföldi, ezért közösen fedeztük fel Tsukubát, Japánt. A kollégákkal mentünk közösen megnézni a japán űrkutatási hivatal múzeumát, ahol életnagyságú műholdakat, rakétákat is láthattunk. Ezen kívül a csoportvezetőnk, Prof. Tang is szervezett nekünk az egyik hétvégén egy csoportkirándulást a Fujihoz.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak? Hogy látod, miben fejlődtél leginkább?

Nagyon sokat tanultam a félév alatt, amit tudok majd hasznosítani a jövőbeni munkáim során. Lényegében két projektem volt és sokat adott mindkettő. Rengeteget fejlődtem a csoportmunkában és abban, hogy az eltérő kulturális, tanulmányi hátterű és tapasztalatú emberekkel, hogyan tudjuk úgy megbeszélni a dolgokat, hogy ne legyen félreértés. Bár ugyanazt az angolt beszéljük és elvileg a fizika is univerzális „nyelv”, de azért még így is néha kihívás volt pontosan megérteni egymást, de jó volt érezni, hogy sikeresen tudunk együtt dolgozni. A saját ötlet alapján vitt kutatásomból pedig, ha lehet, még többet tanultam. A sok új műszer és technika mellett azt is megtapasztalhattam, hogy hogyan kell egy projektet összeszervezni, az együttműködő partnereket megtalálni, ötletekkel meggyőzni őket. A szervezési, tervezési és tárgyalási készségem is nagyban fejlődött. Ezt a kutatást itthon viszem tovább és remélem olyan eredményeket fog hozni végül, ami a doktori disszertációmba is bekerülhet.

Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?

Egyrészt hatalmas, életre szóló élmény, de az talán fontosabb, hogy a saját munkádra, tanulmányaidra egy olyan új nézőpontból tekinthetsz, amivel felmérheted, hogy állsz a nemzetközi mezőnyben. Tudni fogod, hogy mik az erősségeid, amikkel nemzetközileg is sikeres tudsz lenni. Illetve már az önmagában nagy önbizalmat adhat és a problémamegoldó képességedet bizonyítja, hogy egy idegen környezetben is helyt tudsz állni.

Fotók: Pálinkás András

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide

Utolsó módosítás: 2018.10.11.