Campus Mundi

Alexandra Maastrichtban töltötte Campus Mundi félévét, ahol a holland kisvárosi hangulat mellett az egyetemen megtapasztalt oktatási módszer is elvarázsolta.

Nemzetközi barátságok, bicikli, sportpszichológia és salsa

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál, és kitől hallottál róla?

Már a pszichológia alapképzés kezdetekor tudtam, hogy mindenképp szeretnék majd egy szemesztert külföldön tölteni Erasmussal, mert rengeteg inspiráló, pozitív élménybeszámolót hallottam egyetemista barátaimtól, akik korábban részt vettek a programban. A Campus Mundi ösztöndíjról a jelentkezés időszakában hallottam először. Több oktató is említést tett róla, de bővebben azok a szaktársaim informáltak, akik az ezt megelőző félévben utaztak ki. Nagyon megörültem a lehetőségnek, és azonnal eldöntöttem, hogy én is jelentkezni fogok, ugyanis a célország, amit választottam, Hollandia, ahol a költségek igen magasak. A Campus Mundi ösztöndíj nagy segítség volt számomra, enélkül nem tudtam volna ezt a félévet egy holland városban tölteni.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?

Az ösztöndíjas időszak előtt többféle módon informálódtam a kinti körülményekről. Az egyetem is nagyon nagy segítség volt: rengeteg informatív anyagot küldtek e-mailen keresztül, illetve a honlapjukon is rengeteg információt találtam a lakhatási lehetőségekről, utazásról, anyagiakkal kapcsolatos megfontolandó dolgokról. Ezen kívül beszéltem olyan szaktársakkal, akik az előző félévet szintén Hollandiában töltötték. Ők is nagyon sok praktikus információval láttak el a holland hétköznapokról, illetve meséltek az egyetemi életről is, ezzel előrevetítve, hogy milyen jó dolgok várnak majd kint. Végül, de nem utolsó sorban beszéltem egy régi ismerőssel, aki Maastrichtban lakott korábban néhány évig. Ő például nagyon sokat segített azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes szállást keresni, melyek a legjobb helyek a városban.

Mesélnél a kinti körülményeidről?

A szállással kapcsolatban nagy szerencsém volt. A városba érkező sok diák miatt viszonylag nehéz szállást találni, de nekem sikerült bekerülni a kollégiumba, aminek nagyon örültem. Több típusú kollégiuma is van az egyetemnek. A miénk egy korábban lakásból átalakított apartman volt. Egy ilyen apartmanban 5-en laktunk, ahol mindenkinek volt egy nagyon tágas, és nagyon szépen felújított, berendezett saját szobája, illetve volt egy közös konyha és fürdőszoba. Nagyon meg voltam elégedve a kollégiummal, nagyon színvonalas. A társaság pedig igazán nemzetközi volt. Együtt laktam egy amerikai, egy kanadai, egy kínai, és egy ír egyetemistával, akik mind más-más tárgyat tanultak, így volt lehetőség megismerkedni másféle szakok hallgatóival is.

A maastrichti hétköznapokat nagyon élveztem, a holland kultúrát igazán megszerettem. Az emberek hihetetlenül barátságosak, nyitottak és segítőkészek. Ráadásul mindenki jól beszél angolul, így soha nem okozott problémát a kommunikáció. Maastricht egy nagyon bájos város. A belváros viszonylag nagy, és nagyon hangulatos a régi stílusú házakkal, és a szép parkokkal. Bár imádom Budapestet, nagyon jólesett ezt a néhány hónapot egy kisebb városban tölteni, és megtapasztalni, hogy milyen jó érzés, ha nincs az a nagy pörgés és állandó rohanás, mint egy nagyvárosban. Mint a többi holland városban, itt is nagy kultúrája van a biciklizésnek. Ezt a példát én is átvettem, és valóban mindenhova biciklivel közlekedtünk, amit nagyon megszerettem.

Az egyetemi órákat is élveztem, az oktatás nagyon színvonalas, a pszichológia szak Maastrichtban igen előkelő helyen szerepel a holland ranglistákon. Az egyetem azért is különleges, mert teljesen más oktatási módszert alkalmaz (ún. Problem-Based Learning) a hagyományos módszerekhez képest.

Az oktatás nagyon diákközpontú olyan értelemben, hogy a diákok saját maguk építik fel az elsajátítandó tananyagot. A hangsúly nem az előadásokon van (ahol ugyebár a tanárok az aktív szereplők), hanem a gyakorlati órákon. A heti rendszerességű gyakorlati órákon 12 fős csoportokba vagyunk beosztva. Minden héten egy meghatározott témával foglalkozunk. Először megvitatjuk, hogy kinek milyen korábbi, releváns tudása van, illetve közösen ötletelünk az előre, tanárok által meghatározott elgondolkodtató kérdésekről. Ezután megfogalmazunk magunknak „tanulási célokat” (ún. learning goals): ezek olyan kérdések, amiket relevánsnak és fontosnak gondolunk a téma kapcsán, és segítik rendszerezni a tudást. Az órákon egy tutor is részt vesz, aki figyelemmel kíséri a folyamatot, és ha esetleg valami fontos kérdés, téma kimaradna, akkor abba az irányba terel bennünket.

Az óra után, otthon mindenkinek az a feladata, hogy olvasson a megadott tankönyvekből, cikkekből, majd a következő órán közösen megvitatjuk, hogy mit olvastunk, ezzel megválaszolva a tanulási célokat. Ennek a módszernek köszönhetően a diákok nagyon aktív szereplőjévé válnak a tanulásnak, mert folyamatosan olvasniuk, készülniük kell, az órákon pedig aktívan meg kell osztaniuk egymással a tudásukat, és kérdezniük kell, ha valami nem világos. Nagyon érdekes volt megtapasztalni ezt a rendszert, mert teljesen más az otthoni órákhoz képest. Igen sokat kell olvasni, ami eleinte kissé szokatlan volt, de könnyen hozzá lehet szokni, és az volt a tapasztalatom, hogy a diákok élvezik azt a módszert. Aktivizálja őket, és biztosítja, hogy folyamatosan képben legyenek a tananyaggal. Ráadásul, így a vizsgákra is könnyebb felkészülni.

Sikerült barátokra lelned?

A beilleszkedést nagyban megkönnyítette egy diákszervezet, az ISN (International Student Network), akik különféle programokat szerveztek a külföldi diákok számára, hogy megismerhessék egymást, és gazdag élményekben legyen részük. Már az első héten sok programon lehetett részt venni (city tour, kocsmatúra, mozi est, bulik stb.), ahol sok diákkal találkozhattunk. Az ISN programjai egyébként egész félévben folytatódtak: szerveztek különböző utazásokat, tematikus bulikat, karaoke estet. Ezen kívül az egyetem is szervezett nekünk egy egyhetes bevezető programsorozatot, ahol megismerhettük az egyetemet, a tanítási módszereket, és persze egymást. 

Én leginkább a szaktársaim között találtam sok barátot, hiszen velük töltöttem az időm java részét, de természetesen a lakótársaimmal is jó kapcsolat alakult ki. Továbbá beiratkoztam az egyetem salsa tánccsoportjába, ahova heti rendszerességgel jártam, és ott is kialakult egy nagyon jó közösség. A sok új ismerőssel, baráttal aztán sok közös programot szerveztünk, és persze sokat utaztunk. Így jutottunk el Rotterdamba, Amsterdamba, Kölnbe, illetve Belgiumba.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?

Én úgy érzem, hogy a 4 hónap során nagyon sokat profitáltam az egyetem oktatási módszeréből. A folyamatos aktivitásnak köszönhetően sokkal talpraesettebbnek és motiváltabbnak érzem magam. Továbbá nagyon élveztem a tanult tárgyakat, mert volt köztük olyan, amit otthon nem tudtam volna felvenni, pl. sportpszichológia, vagy politikai pszichológia. Nagyon érdekes volt ezekkel részletesebben megismerkedni.

Azt is nagyon hasznosnak érzem, hogy mindezt angolul kellett teljesíteni, sokat fejlődött az angoltudásom. Összességében nagyon élveztem ezt a 4 hónapot az egyetemen, aminek köszönhetően komolyan fontolgatom, hogy esetleg Hollandiába jelentkezzek mesterképzésre a későbbiekben.

Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?

Azt gondolom, hogy hatalmas élmény egy félévet egy külföldi egyetemen tölteni, nagy hatással van az emberre sokféle szempontból. Egyrészt nagy személyiségfejlődést jelent: amikor belevágunk a külföldi létbe, kezdetben magunkra vagyunk utalva, sokkal kevesebb a segítség, mint otthon, így sok olyan dolgot is magunknak kell intézni, amit korábban esetleg nem kellett. Ezáltal sokkal talpraesettebbé, magabiztosabbá válunk. Ráadásul az új helyzetekben való helytállással rengeteg új dolgot tanulhatunk meg önmagunkról.

Másrészt a külföldi egyetemi lét szakmai szempontból is előnyös. Megismerkedhetünk más oktatási rendszerekkel, új tématerületekkel, és a nyelvtudásunk is fejlődik. Harmadrészt, megismerhetünk egy teljesen más kultúrát, ami mindig nagyon izgalmas. Külföldi barátokra tehetünk szert, rengeteget utazhatunk, és egy másik szemszögből ismerhetjük meg a világot, amitől sokkal nyitottabbá válunk, és számomra talán ez a legfontosabb az egészben. Összességében tehát a külföldi ösztöndíj program egy fantasztikus élmény volt számomra, nagyon sokkal gazdagodtam általa, és azt üzenem minden hallgatónak, hogy ha van rá lehetősége, akkor semmiképp se hagyja ki! Életre szóló élmény!

 

Fotók: Paál Alexandra

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

 

 

Utolsó módosítás: 2019.06.21.