Erasmus+

Kiss András, a Tempus Közalapítvány közönségdíjas Erasmus+ kiküldött tudósítója márciustól július végéig küldi blogjáról hétről hétre a beszámolókat az Erasmus ösztöndíj hallgatóknak Facebook oldalra. A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója számára Padovában a legszimpatikusabb a helyiek nyugalma.

Hogyan és miért választottad ösztöndíjad helyszínét?
Már akkor elhatároztam magamban, hogy mindenféleképpen elmegyek valahova az Erasmus+ ösztöndíjprogrammal, amikor megtudtam, hogy felvettek az egyetemre. Padova egyből szemet szúrt, és be is írtam az első helyre. A padovai egyetem a világ egyik legrégebbi egyeteme – 1222-ben alapították -, a pszichológia szakja is nagyon híres, valamint magát Olaszországot is nagyon szeretem.

Mi volt az első nehézség, amivel szemben találtad magad a kiutazást követően?
Eleinte nagyon nehéz volt megszokni az itteni árakat. A tésztán, tonhalon, kávén és paradicsomkészítményeken kívül minden sokkal drágább, mint otthon, szóval eleinte nagyon sokat kalkuláltam, hogy mennyi is az annyi.

Mi volt igazán hasznos számodra az ösztöndíj alatt ezidáig?
Szerintem az Erasmus minden napja igazán hasznos volt számomra. Most vagyok először távol az otthonomtól huzamosabb ideig, először lakom kollégiumban. Előbbi ahhoz járul hozzá, hogy egyre önállóbb legyek, utóbbi pedig, hogy jobban tudjak alkalmazkodni – hiszen eddig mindig volt egy saját szobám. Ezen kívül jobban megtanulok bánni a pénzzel, és a főzéstudományom is újabb szintre lépett – nem mintha eddig olyan magasan lett volna -, az angoltudásom is sokkal jobb lett, új emberekkel és kultúrákkal ismerkedem meg, egy teljesen más oktatási rendszerben veszek részt, ami ráadásul nagyon tetszik, új dolgokat tanulhatok.

Ki a legkedvesebb, legsegítőkészebb ember, akivel megismerkedtél?
Nem tudok egy embert kiemelni. Az egyik első tapasztalatom az volt, hogy itt szinte mindenki nagyon közvetlen, nyitott, segítőkész. Két lengyel lány a kollégiumban az első hetekben nagyon sokat segített nekem, az egyik magyar srác, Barnabás is hihetetlen szimpatikus, de mondhatnám az örökké mosolygós Thimot (német), a hihetetlenül nyugodt Kalit (görög), a mindig pozitív törököket, vagy a portugál lakótársaimat.

Mi a legszimpatikusabb Olaszországban számodra?
Érezhető a levegőben, hogy sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak az emberek. A délutáni szieszta is ezt tükrözi: fogják magukat, és pihennek 2-3 órát, aztán folytatják a munkát, majd amikor hazaérnek, minél hamarabb igyekeznek otthonról is elszabadulni. Még este 10-kor is látni hatalmas sorokat egy fagyi árusnál, vagy megtelt teraszokat a kávézók előtt.

Mit gondolsz, hogyan fogod hasznosítani a későbbiekben az Erasmuson tapasztaltakat?
Rengeteg új embert, ezáltal új kultúrát ismerek meg, így már itt is, és a későbbiekben is sokkal jobban fogom tudni tolerálni a számomra új szokásokat, viselkedési formákat. Az angoltudásom és az olasztudásom fejlődését is minden bizonnyal hasznosítani fogom a későbbiekben. A főzéstudományom fejlődését a konyhában, az új tapasztalatokat pedig természetesen a mindennapokban. Valamint, minden bizonnyal nem fogok tudni leállni az utazással: korábban is hallottam már, hogy aki belekóstol az Erasmusba, az később is folyamatosan utazni akar, új helyeket, embereket, kultúrákat megismerni, és valószínűleg ez velem is így lesz, mivel már most is szinte minden héten elutazom rövidebb-hosszabb időre.

Mit fogsz hazahozni magaddal Padovából?
Édesanyámnak hűtőmágneseket, magamnak pedig toszkán borokat. Komolyra fordítva a szót: rengeteg történetet, felejthetetlen élményeket, olyan tapasztalatokat, amiket csakis egy Erasmuson lehet megélni.

Kiss András blogjának elérhetősége: http://ricoinpadova.blogspot.it/2015/05/bucs-ut-10.html

Utolsó módosítás: 2015.11.27.