Laposa Zsófia családja sikeres badacsonyi borvállalkozásából borászként veszi ki a részét, amiben sokat segít neki a szakma őshazáinak számító Franciaországban és Spanyolországban eltöltött ösztöndíjas időszak. A kinti tanulságokról és a tudatos választás fontosságáról beszélgettünk.
Többször is voltál külföldön ösztöndíjjal. Mi alapján választottál?
Többször is tanultam külföldön és mindig tudatosan választottam úticélt. A franciaországi tanulóévemet követően az Erasmusomat Spanyolországban, Valenciában töltöttem, ahol fél évig tanultam szőlészetet és borászatot. Nem éltem klasszikus erasmusos életet, az ösztöndíjasok helyett inkább a helyiek társaságát kerestem, akik hamar elfogadtak szakmailag. Hogy mennyire nem a szórakozásról szólt az az időszak, azt jól jellemzi, hogy az ott megismert társaságból ma mindannyian borászattal foglalkozunk, és szerencsére többekkel a jó szakmai kapcsolat is megmaradt.
Szakmád őshazáiban tanulhattál. Mit hoztál haza magaddal?
Önállóságot, magabiztosságot tanultam leginkább. Emellett szakmailag sokat tanultam a szőlészetről és borászatról; olyan technikákat sajátítottam el, amit csak ott helyben lehet. A mindennapokban is hasznos, hogy a kint megszerzett spanyol és francia nyelvtudásom révén sokkal többféle szakmai anyaghoz férek hozzá. Összességében pedig olyan szemlélettel lettem gazdagabb, ami sok mindenen át tud segíteni és amiből egy egész életen át profitálni tudok az élet számtalan területén.
Mit tanácsolsz annak, aki külföldi ösztöndíjon gondolkodik?
Mindenképp vágjon bele! Önmagában óriási tanulság egy új oktatási környezetet és nyelvet testközelből megismerni. Az pedig csak hab a tortán, ha mindezt egy napsütötte, felszabadult mediterrán országban teheti az ember. De a legfontosabb talán az, hogy a kint szerzett értékeket tudatosan ápoljuk is és vigyünk tovább egész életünk során.
Az interjút készítette: Tossenberger Tamás, Tempus Közalapítvány
Utolsó módosítás: 2016.08.10.
