Segíthet-e az élménypedagógia a korai iskolaelhagyók számának csökkentésében?

2019.09.11.

Magazin | Köznevelés

Kutatások bizonyítják, és saját tapasztalatból is tudjuk, hogy ahol rosszul érezzük magunkat, unatkozunk, esetleg bántanak minket, ott nem szívesen töltjük az időnket. Így van ezzel sok diák is az iskolában - tanárként, segítőként pedig nagy kihívás feltárni az okokat és megoldást találni.

„Kanadai kutatók az iskolai lemorzsolódás által veszélyeztetett tanulók különböző csoportjait vizsgálták. Ennek során arra az eredményre jutottak, hogy a legnagyobb ilyen veszélyeztetett csoport egyben az, amely a legkevésbé különbözik a nem veszélyeztetett diákoktól a többi csoporthoz képest. Ezek a tanulók nem kifejezetten rossz tanulók, nem is kifejezetten rosszul viselkedő vagy problémás gyerekek. Legfontosabb jellemzőjük, hogy alacsony a motivációjuk és érdektelenek az iskolával szemben… hogyan kelthető fel ezen fiatalok érdeklődése?”

Az órákon unatkozó, alacsony motiváltságú diákokról szóló szövegrészlet a Tempus Közalapítvány CroCooS – Előzzük meg a lemorzsolódást! projektjének honlapján olvasható (oktataskepzes.tka.hu/hu/crocoos). A projektben az órai unatkozást a korai iskolaelhagyás 7 legfontosabb figyelmeztető jelének egyikeként határozták meg, a diákokról gyűjtött viselkedési adatok, a hiányzás, a romló osztályzatok, az évismétlés, a magatartásváltozás vagy a depresszió, valamint a kiközösítés (bullying) mellett.

Az unalom és motiválatlanság oka számtalan lehet, és nagyon széles skálán mozog: a diák teljes életútjára kiható, az alsó tagozatban meg nem szerzett tudástól, azaz alapkompetenciák hiányától kezdve a „zseni” diákig, aki úgy érzi, hogy az iskola számára semmilyen új, érdekes információval nem tud szolgálni. A nem eléggé motivált diákok olyan viselkedésformákat hozhatnak be egy osztályközösségbe, amelyek gátolják, nehezítik az eredményes munkát, gyakran ellehetetlenítik a tanulási folyamatokat. Megjelenhet az agresszió, és bomlaszthatják az osztályközösséget is.

Az okok feltárása és elemzése után a diákok motivációjának növelésére az iskola egyik lehetséges válasza az élménypedagógia lehet, amelynek célja, hogy tervezett tapasztalati tanulás által könnyebbé tegye a tanulási folyamatokat egy jó hangulatú, nyugodt légkörben, ahol jól érzik magukat a diákok.

A diákok érdeklődésének felkeltésére, komplex megismerésükre, hatékony tanári kommunikációs stratégiák kialakítására, az ítélkezésmentes viselkedés módjaira, bizalomépítésre, segítő beszélgetések folytatására, vesztesmentes konfliktuskezelési példákra találhatnak gyakorlatokat a CroCooS eszköztárban: oktataskepzes.tka.hu/hu/crocoos/eszkoztar.

A Tempus Közalapítvány másik, szintén a korai iskolaelhagyás témájával foglalkozó ESLplus projektjének portálján (eslplus.eu) pedig olyan jó gyakorlatokra lelhetnek, amelyek segítenek befogadó, kellemes légkört kialakítani az iskolában (pl. Kozossegi ter az iskolaban, Tanulast segitő kornyezet zeneszobaval), de olyat is, ami alternatív, az iskola falain kívüli tevékenységek segítségével, vagy a drámapedagógia módszereivel tágítja, színesíti a diákok világát (Muzeumpedagogia – maskeppen, Fotel projekt – Forumszinhazzal a korai iskolalehagyas ellen).

A címbeli kérdésre a mi válaszunk tehát: igen, az élménypedagógia segíthet a korai iskolaelhagyók számának csökkentésében, hiszen mind pontosan tudjuk, hogy ahol jól érezzük magunkat, ott szívesen töltjük az időnket. Diákként pedig olyan iskolában érezzük jól magunkat, ahol élmény a tanulás.

SZABÓ CSILLA
Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport

 

  A Pályázati Pavilon 2019. tavaszi számában további cikkeket olvashat az élményalapú tanulás
módszereiről különböző oktatási szektorokban. 

Utolsó módosítás: 2019.11.27.