Nemzetköziesítés itthon

2020.07.06.

Magazin | Felsőoktatás

A frissdiplomásoktól ma már a legtöbb munkahelyen elvárják, hogy nemzetközi tapasztalattal is rendelkezzenek, de nincs mindenkinek lehetősége külföldi mobilitásban részt venni. Éppen ezért a hazai egyetemeken számos olyan kezdeményezés létezik, amelyben a fiatalok anélkül készülhetnek fel a globális munkaerőpiacra, hogy átlépnék az ország határait. Ilyen jó példák közül mutatunk most be néhányat.

Virtuális mobilitás

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) már több évre nyúlik vissza a virtuális együtt-tanulás külföldi egyetemek hallgatóival, így számukra nem volt kérdés, hogy az Erasmus+ Virtual Exchange programhoz is csatlakozni fognak.

A virtuális projektet indító oktatók először egy hathetes online tréningen vesznek részt, amely során elsajátítják a virtuális mobilitás módszertanát: hogyan lehet az oktatásba beépített nemzetközi együttműködési projektet tervezni és megvalósítani. A tréning elvégzése után sor kerül a partnerkeresésre, amikor a bejelentkezett oktatók saját megvalósítandó projektjükhöz keresnek társegyetemet.

Dr. Kóris Rita vezetésével jelenleg több virtuális mobilitási projekt is fut a PPKE-n, ennek egyike volt az a 2018/2019-es tanévi kurzus, mely a spanyol Oviedói Egyetemmel való együttműködésben zajlott le. A félév során a magyar nemzetközi kapcsolatok szakos egyetemisták európai uniós szaknyelvet tanultak, míg a spanyol közgazdász hallgatók az Európai Unió gazdaságára fókuszáltak.

A két egyetem hallgatóinak a saját szakterületükhöz kapcsolódó témában kellett különböző feladatokat megoldaniuk, a kurzus végén pedig kreditet szerezniük. A tevékenység lényege nem csupán a tudáselsajátítás volt, hanem annak módja is: a feladatmegoldás teljes mértékben az online térben zajlott egy feladatmenedzselő eszköz segítségével. Ezzel lényegében a nemzetközi cégek munkavégzési folyamatait és kommunikációját is tudták gyakorolni.

A PPKE-n azt a célt tűzték ki, hogy a bevált módszert más szakokon is elterjesztik, például fontosnak tartanák, hogy a jövő nyelvtanárai is nyissanak az ilyen módszerek felé.

Kooperáció a kivetítőn át

Egyedülálló transzatlanti projektmunkából új márkastratégia született egy amerikai művészeti és környezetvédelmi alapítvány számára a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) és az amerikai Maryland Institute College of Art (MICA) szociális designer, valamint grafikus hallgatóinak együttműködésében. A kutatás-fejlesztési folyamat során a MOME új módszert dolgozott ki a képzések nemzetköziesítésére, melyet más tanszékek számára is elérhetővé tesznek.

A projekt célja a nemzetközi szociális design képzés fejlesztése volt. Egyrészt az, hogy jó gyakorlatokat építsenek fel más K+F+I projektekhez, másrészt hogy bővítsék a transzatlanti és interdiszciplináris oktatás módszertanát a MOME-n.

Tíz-tíz hallgatóból álló csapatokat alkottak, amelyekben grafikushallgatók és szociális designt tanuló diákok dolgoztak együtt – az esetek 99 százalékában egy „fallal”, mivel a tengeren túli résztvevőkkel csak a kivetítőn keresztül találkoztak.

A folyamatban a hallgatók a szociális design kutatásának eszköztárával ismerkedtek meg. Interjúkat készítettek videotelefonon és személyesen az alapítvány támogatottjaival, képviselőivel, adatokat analizáltak, szintetizáltak, aztán végighaladtak közösen, angol nyelven egy szociális design tervezési folyamaton.

Fehér Bori, az egyetem tudományos munkatársa szerint nagy eredmény, hogy a diákok most már kapcsolatba mernek lépni külföldi partnerekkel. Mint tervezők sokat profitálnak a kurzusból, nem beszélve a kapott interkulturális értékekről.

Online interkulturális kommunikáció

Online interkulturális kommunikációval, más néven telekollaborációval foglalkoztak a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) több nemzetközi projektjében. Ez a hallgatói és oktatói oldalról is szemléletváltást kívánó módszer állt például a nívódíjas ICCAGE stratégiai partnerségi Erasmus+ projekt fókuszában is, amelyben az egyetem partnerként vett részt. A projektben a diákok szaknyelvi fejlesztése volt a cél, a lezárás után pedig részben a korábbi külföldi partnerekkel, részben pedig új intézményekkel további hasonló együttműködések valósulnak meg az intézményben.

A telekollaboráció keretében a hallgatók nemcsak ismereteket szereznek arról, hogy mit jelent multikulturális környezetben lenni, hanem megtapasztalják az ezzel járó kihívásokat is. Meg kell tervezniük, hogyan osztják ki egymás között a feladatokat, hogyan szervezik meg a meetingeket, számolva például az időeltolódással vagy azzal, hogy miként viszonyulnak a határidőkhöz az eltérő országokból bekapcsolódó egyetemisták.

Dr. Réthi Gábor, a Pénzügyi és Számviteli Kar nemzetközi vezetője kifejtette, hogy a telekollaboráció egyfajta technikai feltételrendszert ad, és az ebben résztvevőktől függ – legyen szó hallgatókról vagy oktatókról –, hogy mennyire tudják fejleszteni az interkulturális készségeiket. Rengeteg a szubjektív tényező, és nagy eltökéltség kell a használatához, mivel eltér a megszokottól. De ha a hallgatók azt látják, hogy az oktató is elkötelezett a módszer iránt, megteremtődik a hitelesség, ami a közös munka egyik motiváló tényezője.

Dr. Pál Ágnes, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar docense szerint a munkaerőpiacon versenyelőny, ha valaki rendelkezik nemzetközi tapasztalattal, a telekollaboráció pedig ezt adja meg lényegében anyagi ráfordítás nélkül, az internet segítségével. Hétköznapi, használható tapasztalattá válnak a tanultak, melyeket ellenőrzött körülmények között, részben a komfortzónájukban, részben onnan kilépve sajátítanak el a hallgatók.

Összeállította: Győrpál Zsuzsanna
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

Az itt röviden bemutatott témákról és a hazai egyetemeken működő további jó gyakorlatokról bővebben olvashatnak a Nemzetköziesítünk – Felsőoktatási intézmények nemzetköziesítési gyakorlatai című kiadványunk 3 . kötetében.

tka.hu » Kiadványok » Campus Mundi

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.08.05.