---

Az intézmény Jó gyakorlatok a spanyol nyelvtanításban, továbbképzés Cádizban című Erasmus+ köznevelési mobilitási projektje során szerzett élményeiről, tapasztalatairól Paróczai Márta spanyol szakos tanárnő írt beszámolót.

Az Erasmus+ az Európai Unió oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató programja. Ennek keretében 2019. július 29-től egy egyhetes továbbképzésen vettem részt Cádizban, Spanyolországban.

Andalúziai utazásomra a megérkezésem után kb. 20 percet kellett várnom. A reptér nemzetközi hangulatú, az még nem az igazi Spanyolország. Attól a pillanattól szoktam számítani, amikor az utcán, metróban, buszmegállóban azt kérdezik tőlem, mi merre van. Ez számomra az a pillanat, amikor azt érzem, hogy megérkeztem, itt is itthon vagyok.

A sevillai reptérről egyből a pályaudvarra mentem, hogy Cádizba utazhassak. A busz nem a bejárat előtt tett le, így egy kicsit vegyülni kellett a helyiekkel, és ekkor történt, aminek meg kellett történnie: húzós bőrönd ide vagy oda, helyinek néztek. Valódi andalúz nyelvjárásban már meg is kérdezték tőlem, hogy merre van a legközelebbi ruhásbolt. Mindezt kb. két másodperc alatt ejtette ki a hölgy.

Aki beszélt már andalúzokkal, tudja miről beszélek. Hihetetlen sebességgel tudnak elmondani akármilyen összetett mondatot. Mivel 2 perce szálltam le a reptéri buszról, sajnos nem tudtam neki segíteni. Lo siento, no soy de aquí (Sajnálom, nem vagyok helyi) - válaszoltam, és legbelül megköszöntem neki az ízes, hadarós beszédet, mert ennél jobb gyakorlási lehetőség nem létezik.

A cádizi vonatom indulásáig volt még másfél órám, így vettem egy újságot és leültem a váróteremben. Kellemes, légkondicionált hőmérséklet bent, kint 38 fok, lassan szieszta ideje van.

Nagyon szeretem az idős embereket, tele vannak élettapasztalattal, bölcsek, nyugodtabbak, szeretek velük beszélgetni. Így történhetett meg, hogy egy 80 év körüli spanyol bácsika jött oda hozzám és azt kérdezte, melyik vágányról is indul a cádizi vonat. Rosszul látok, és biztos, ami biztos, jobb rákérdezni - mondta nekem később. Én is Cádizba megyek, menjünk együtt, a 10-es vágány lesz - válaszoltam. Szerencsémre jó hosszú volt a vonat, mindketten a vonat végén utaztunk, ő a 3. én a 2. kocsiban, így volt időnk beszélgetni. Hogy mennyit változott az élet, hogy de jó is lehet most a fiataloknak, mert nyelveket tudnak tanulni, az ő idejében még az elemit se járta ki mindenki, neki 9 évesen már napszámban kellett dolgoznia, segítenie édesapjának. És vigyázzak nagyon a táskámra, mert minden előfordulhat ott, ahol sokan vannak. Egyszer volt Németországban már vagy 20 éve, és milyen más is volt ott... Nekem is más - gondoltam - csak Spanyolországban, és de jó is, hogy itt lehetek! Encantado de conocerle, sus alumnos tienen mucha suerte. ¡Buen viaje! (Örülök, hogy megismerhettem, a diákjai nagyon szerencsések! Jó utat!) - köszönt el tőlem.

Cádizba este nyolcra érkeztem, Spanyolországban ez még bőven a délután része, köszönni is „Buenas tardes ”-t használunk ilyenkor.

Másnap reggel a GADIR nyelviskolában kezdtem, ahol egy spanyol nyelvtanároknak szóló egy hetes módszertani tanfolyamon vettem részt. Négyen voltunk a kurzuson, mindenki spanyol nyelvtanár. A többiek Németországból érkeztek, köztük egy 5 éve tanító fiatal hölgy, akivel nagyjából azonos típusú középiskolában dolgozunk, hasonló szakképzés folyik az ő intézményében is, és a spanyol náluk is a 2. idegen nyelv az angol után. A másik hölgy spanyol anyanyelvű, argentin származású, már 30 éve Németországban él, most egy Népfőiskolán tanít felnőtteket, de 20 évig ő is középiskolában tanított. Már nyugdíj mellett tanít, de tele van energiával. Nagyon jó példa volt számomra, hogy a tanári pálya optimális esetben nem fejeződhet be X éves kor után. A harmadik csoporttársam korombeli, ő angol és spanyolt tanít egy olyan gimnáziumban, ahol az egyetemi felkészítés a fő cél. 

Két tanárunk volt, mindketten a nyelviskolában tanítanak már évek óta, hihetetlen tapasztalattal rendelkeznek a spanyol, mint idegen nyelv tanításában. A légkör egyrészt nagyon családias, másrészt szakmailag elmélyült volt, hiszen mint a hatan úgymond kollégák voltunk.

A tanfolyamon a következő témákban cseréltünk tapasztalatot:

• kommunikatív nyelvtanítás, az erre irányuló kompetenciák fejlesztése,
• hogyan közelítsük meg az élmény alapú nyelvtan tanítást, módszerek és trükkök a nyelvórán,
• a kultúra szerepe a nyelvtanításban, a kulturális kompetencia fejlesztése,
• hogyan válasszunk kiegészítő anyagokat,
• a szövegértés módszertana,
• az értékelés, javítás módszertana,
• technikai innovációk szerepe a nyelvórán,
• a játék szerepe a spanyol nyelvórákon.

Sarah-val közös tervünk is született, mégpedig az, hogy egy-egy azonos korú és nyelvi szintű csoportunkban közös videókonferenciát szervezünk, ahol diákjaink megismerhetik egymást, bepillantást nyerhetnek egymás óráiba. Reméljük ez a lehetőség még inkább motiválni fogja majd diákjainkat abban, hogy érdemes a spanyol nyelvet tanulni. 

A tanítási órák után lehetőségem nyílt Cádiz felfedezésére a nyelviskola által szervezett programok keretében, és önállóan is.

Az andalúz kultúra két alapvető pillére a flamenco és a gasztronómia. Voltam flamenco esten, csoporttársaimmal többször együtt ebédeltünk vagy vacsoráztunk, végig kóstoltuk a helyi specialitásokat. A nyelviskola pedig egy fantasztikus tapas vacsora estet szervezett nekünk, ahol beszélgethettünk a tulajdonossal, aki bemutatta nekünk a cádizi ételkülönlegességeket. Ezen az estén az iskola több diákja is ott volt, akik nyelvtanfolyamra érkeztek Európa számos országából. Érdekes volt látni, hogy nem csak fiatalok voltak, hanem idősebbek is, bizonyítva azt a tényt, hogy a nyelvtanulás egy életre szóló folyamat, nem állhat meg az érettségivel, vagy egy nyelvvizsga megszerzésével.

Elzával, az argentin hölggyel és Sarah-val, aki hasonló típusú képzésen tanít, egyik délután elutaztunk Jerez városába, hogy megismerhessük a méltán híres „Tío Pepe” borászatot. Fantasztikus élményben volt részem, annál is inkább, mert Spanyolország és Magyarország borturisztikai trendjeinek vizsgálatával foglalkoztam az elmúlt évben. A bemutató végén lehetőségem volt személyesen, szakmailag is beszélgetni a jerezi borturizmus eredményeiről.

Mint minden jó dolog, nagyon gyorsan eltelt az egy hét, de úgy érzem tartalmában akár egy hónappal is felért. Ismereteim a módszertani ismereteken kívül bővültek még a spanyol társadalomban zajló aktuális események, az embereket foglalkoztató problémák, kihívások témakörében is.

Köszönöm a lehetőséget, és remélem másokat is bátorítani tudok, hogy éljenek az Erasmus+ program lehetőségeivel! 

Szerző és képek: Paróczai Márta spanyol szakos nyelvtanár
Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium

Utolsó módosítás: 2020.09.29.