---

 

Intézmény:  Együttható Közösségépítő Egyesület Projekt címe:  Tanult Tehetetlenség, Nem formális tanulással az inklúzióért (LEADNFL) Koordinátor: Szentpétery Elemér A projekt honlapja:  http://leadnfl.eu/, www.egyutthato.eu

Nemrég publikálták legújabb nemzetközi projektjük eredményeit, melynek során a korai iskolaelhagyás okait kutatták. Miért épp Tanult tehetetlenség lett a projekt címe?

Ezt a címet Martin Seligman pszichológus ’learned helplessness’ elméletéből importáltuk. A 60-as években rájött, hogy bizonyos körülmények között a depresszióban szenvedő emberek nem változtatnak negatív helyzetükön. Akkor sem, ha elvileg megvan erre a lehetőségük vagy a tudásuk. Ez a kondicionálás eredménye. Amennyiben a kísérleti alany minden próbálkozására negatív visszajelzést kap, egy idő után megtanulja, hogy próbálkozni is fölösleges. Ezzel a címmel szerettünk volna reflektálni az egyén gazdasági inaktivitására, mely hasonló módon alakulhat ki.

A LEADNFL projekt (Tanult tehetetlenség: korai iskolaelhagyó fiatalok számának csökkentése a hátrányos helyzetű régiókban a nem-formális tanulás erejével) legfontosabb célja a 14-22 éves hátrányos helyzetű fiatalok tanuláshoz és oktatási rendszerhez való viszonyának, valamint a korai iskolaelhagyásnak a vizsgálata volt, illetve annak feltérképezése, hogy milyen kapcsolatban áll mindez a korai gyermekvállalással. További céljai között szerepelt egy olyan (nem formális pedagógiai eszközökre épülő) módszertan kifejlesztése, mely segítséget tud nyújtani a fiataloknak iskolai tanulmányaik befejezésére, akár gyermekvállalás mellett is. A LEADNFL projekt az Együttható Egyesület, a romániai NevoParudimos és a PhirenAmenca hálózat két éves stratégiai együttműködése alapján valósult meg, az Erasmus+ program Ifjúsági fejezetének társfinanszírozásával.

Mit jelent a tanult tehetetlenség a hátrányos helyzetű fiatalok életében?

Vannak, akik gyermekkoruktól sokszor érzik a tehetetlenséget az őket traumatizáló helyzetekben. Ilyen az, amikor egy hátrányos helyzetű gyermek megerősítő kommunikáció helyett visszatérően negatív visszajelzéseket kap. Ő később kevésbé, sőt többnyire egyáltalán nem fog küzdeni azért, hogy változtasson a helyzetén.

A fiatalok jelentős része tehát azért hagyja ott az iskolát, mert egyrészt korábban nem tapasztalta, hogy van értelme küzdeni, másrészt nem rendelkezik megküzdési stratégiával?

Igen. Azok a fiatalok, akik a tanulás abbahagyása mellett döntenek, azért döntenek így, mert nincsenek valódi alternatíváik és releváns tapasztalataik. Ezek nélkül pedig esélyük sincs arra, hogy másmilyen döntést hozzanak. Egyszerűen nem ismernek más miliőt, nem ismernek más kulturális szokásokat.

A projekt legfontosabb célkitűzései között szerepelt a lemorzsolódás konkrét okainak feltárása, valamint egy alternatív pedagógiai alapelveken nyugvó módszertan kidolgozása. Hosszú évek óta hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak. Mely tapasztalatok adták mindehhez a legfőbb motivációt?

Elsősorban az általunk üzemeltetett, gyöngyösi HatásPont Tanodában szerzett tapasztalatok, ahol nap mint nap hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozunk. Ezek a családok olyan komplex problémákkal szembesülnek, melyeket önerőből nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megoldani. Szubjektív tapasztalatunk volt, hogy az egyik probléma lehet a korai családalapítás. Ennek során az iskolába járás gyereknevelés mellett akkora kapacitást von el a családtól, hogy a fiatal végül az iskola elhagyása mellett dönt.

Ezzel kapcsolatban korábban azt mondta; azt kellene megakadályozni, hogy a korai családalapítás lemorzsolódással járjon, nem pedig arra biztatni a fiatalokat, hogy ne alapítsanak családot.

Egy elöregedő korfával rendelkező társadalomban valóban luxusnak tartom ezt a hozzáállást.  Az intézményrendszernek – iskola, szociális, gyermekvédelmi és persze a civil szektor – meg kellene találnia a módot arra, hogy a családalapítás és az iskolai tanulmányok befejezése együttesen is lehetséges legyen. A baj az, hogy az iskolát elhagyó fiatalok elenyésző százalékban álltak kapcsolatban a segítésükre hivatott intézményekkel, és az iskolarendszer sem tudta megszólítani őket.

Együttható Egyesület Az egyesület 2010 óta foglalkozik hátrányos helyzetű fiatalok segítésével. Egyéni és csoportos foglalkozásaik az iskolai oktatást egészítik ki. Céljuk az aktív állampolgárság „megtanítása”, a fogyatékossággal élő fiatalok inklúziója, a közösségépítés, valamint a multikulturális szemléletmód átadása. A szervezet jelenleg az EURODESK hálózat tagjaként működtet egy ifjúsági információs irodát Újpesten, valamint egy tanodát Gyöngyösön (HatásPont Tanoda). Utóbbiban hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztését végzik napi szinten.

Melyek a legfőbb okai a lemorzsolódásnak?

A szegénység és a szegregált élethelyzet. A tapasztalatok hiánya, a szocializáció. A válaszadó 14 és 22 év közötti, iskolát elhagyó, már gyermekkel rendelkező hátrányos helyzetű fiatalok 72 százaléka a családalapítást, 19 százaléka a tanulási motiváció hiányát, míg 15 százaléka a gyakori hiányzást jelölte meg fő okként. A kutatás során világossá vált számunkra, hogy az állami intézményrendszer nem képes érdemben reagálni a korai családalapítás nyomán kialakult élethelyzetre.

Mi volt a legmeglepőbb a kutatás során?

Számomra a nem tervezett gyermekek viszonylag magas százalékos aránya, mely a vizsgált mintában a gyermekkel rendelkezők majdnem felét érintette. A tervezetlenség számos veszéllyel jár az egyénre és a családra nézve is, gazdasági és társadalmi oldalról egyaránt. Ezt a témát feldolgozó foglalkozásokkal lehetne ellensúlyozni, de – úgy tűnik – internet ide-oda, a szexuális nevelés még mindig tabu.

A projekt második fázisa az úgynevezett nem formális, vagyis nem hagyományos pedagógiai módszertan kifejlesztéséből állt. Mit jelent ez pontosan?

A nem formális pedagógiának számos definíciója van, én most két tulajdonságát emelném ki. Olyan tanulási formákat preferál, melyek a diákok aktív részvételére épülnek. Ilyen például a csoportmunka vagy az élmény- és tapasztalati alapú tanulás. A másik fontos dolog pedig, hogy a tanulók önértékelését részesíti előnyben. A módszer egyébként kiváló az úgynevezett soft skillek fejlesztésére is, ilyenek például a szociális kompetenciák, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a munkaerőpiacon, illetve az élet összes területén.

Mostanra ismertek a kutatás eredményei és létezik egy új módszertan. Mi a következő lépés?

A kutatás eredményeit és a kifejlesztett módszertant a tanodában végzett munkánkban azonnal tudjuk alkalmazni. A projekt során létrehozott könyv pedig a hasonló problémákkal szembesülő szakembereknek segíthet. Középtávú célunk egy kísérleti program megvalósítása, ehhez új forrásokra lesz szükségünk. Amennyiben a módszer alkalmazása sikeres, szeretnénk elérni, hogy minél több helyen elterjedjen.

Mi mindennek kellene Ön szerint ahhoz teljesülnie, hogy a korai iskolaelhagyás tekintetében közelítsünk az EU-átlagához?

Nagyon fontos lenne 1-3 éves kor között elkezdeni a korai fejlesztést univerzálisan, úgy, hogy ezekben szülő és gyermek együttesen vesz részt. A szülők bevonásával kapcsolatban a fiatalokkal foglalkozó összes intézménynek fel kellene vállalnia a közösségépítő funkciókat, amik természetesen túlmutatnak egy rendezvényen, illetve egy-egy szülői értekezleten. Nagyobb gyerekeknél kikerülhetetlen a szexuális nevelés és az önismeret fejlesztése is, megfelelő bizalmi légkör mellett. Az iskolai tananyagot teljesen meg kellene reformálni: kevesebb és korszerűbb tananyagra lenne szükség, az említett élményközpontú módszerekkel. Fontos lenne felismerni a kritikus gondolkodás, valamint a soft skillek fejlesztésének fontosságát is, mert ezek teszik lehetővé, hogy a fiatalok felelős, aktív állampolgárokká váljanak.

 

Bakóczy Szilvia

Utolsó módosítás: 2018.02.26.