---

A Tempus Közalapítvány által szervezett kerekasztal-beszélgetésen Rozmán Éva (igazgató, Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium), Szegedi Eszter (projektvezető, Tempus Közalapítvány), valamint Orbán Anikó (osztályvezető, Köznevelés-igazgatási Főosztály, Emberi Erőforrások Minisztériuma) vett részt.

Minőségi tudás és megfelelő végzettség

A foglalkoztatottság növelése miatt a középfokú végzettség megszerzésének támogatása az Európai Unió egyik állandó, minimum elvárása a tagállamai felé – kezdte a bevezetőjét Szegedi Eszter. Ennek a végzettségnek ráadásul minőségi tudást kell jelentenie, ami sok esetben távol áll a hazai valóságtól. Azzal kapcsolatban, hogy a diákok megfelelő végzettséggel, tudással és készségekkel kerüljenek ki a munkaerőpiacra, Szegedi Eszter szerint ma nincs általános recept. Az EU erre vonatkozóan ajánlásokat fogalmaz meg, többek között az alábbiakat:

• Meg kell erősíteni a diákok alapkészségeit, hosszabb időt szánva erre a képzésben
• Támogatni kell a pedagógusok szakmai fejlődését
• Szükség van az úgynevezett soft skillek fejlesztésére is
• Fontos a módszertani kultúra fejlesztése (például a kooperatív- és projektmódszer, illetve a szakképzésben és a felnőttképzésben a munkaalapú tanulás)
• Biztosítani kell minőségi pályaorientációs szolgáltatásokat

Rugalmasságra van szükség

Szegedi Eszter bevezetőjében kiemelte, hogy a szakpolitika célja nem lehet csupán általában a számok csökkentése. „Nem mondhatunk le egyetlen gyerekről sem. Más szóval felelősséget kell vállalnunk minden egyes diákért. Gyakran előfordul, hogy egy tanuló számára nem megfelelő a képzés, amire felvették. Az oktatási rendszernek ilyen esetben biztosítani kellene a rugalmas átjárást egy másik képzési programba vagy intézménybe, a lehető leghamarabb és legegyszerűbb módon” – mondta a projektvezető.

A hazai szakpolitika törvényi szabályozással és megfelelő források dedikálásával tud kapcsolódni ehhez – emelte ki Orbán Anikó. Ezen belül a fókuszpontok elsősorban a pedagógusok fejlesztését, valamint az intézményfejlesztést jelentik. „A lemorzsolódás csökkentését segítő pedagógiai jelzőrendszer 2016-ban elindult. Az első adatok már rendelkezésre állnak, vagyis a kiindulási pont a továbblépéshez már adott” – hangsúlyozta az osztályvezető.

Tehetetlenség helyett felelősségvállalás

Szegedi Eszter a nemrégiben befejeződött CroCooS projekt kutatási eredményeit idézve megemlítette, hogy a pedagógus szakma részéről meglehetősen nagy a felelősséghárítás. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ki a felelős a Magyarországon igen magas lemorzsolódásért, a tanárok elsőként a szülőket, a diákokat, vagy a társadalmat és az államot nevezték meg. Az okok között pedig leggyakrabban a szocio-kulturális környezetet említik.

Mi ennek a tanulsága? – tette fel a kérdést Rozmán Éva, aki elsőként arról beszélt, hogy a pedagógusok is egy nagyon fontos célcsoport, akiket segíteni, támogatni, fejleszteni kell. Van olyan intézmény, ahol a tanárok érzékenyítésével kell a munkát elkezdeni. Ehhez az intézményvezető szerint többek között szemléletváltásra van szükség. „A diákok korai iskolaelhagyása ugyanis nemcsak iskolai ügy, csökkentéséhez szélesebb körű, szektorközi együttműködés szükséges.”

Pályázati pénzek mellé magasabb állami finanszírozás

Hosszú távon csak úgy lehet eredményt elérni, ha a segítő szakemberek finanszírozása nagyobb hangsúlyt kap állami részről, hiszen ők azok, akik óriási számban hiányoznak a rendszerből – figyelmeztetett Rozmán Éva. Az iskolai szociális munkások száma bizonyosan nőni fog 2018 januárjától, mert több forrást rendel az ügy mellé a szakpolitika. A nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok illetménye, illetve pótléka magasabb lesz. Ezen kívül számítani lehet az intézmények differenciált fejlesztésére is – reagált erre Orbán Anikó.

A szakma nevében ezt üdvözölte Rozmán Éva, aki szerint a plusz tevékenységeik túlnyomó részét az iskolák jellemzően nem a központi normatív támogatásból, hanem különböző pályázati forrásokból finanszírozzák.

Bizalom és odafigyelés

Rozmán Éva véleménye szerint a pedagógusok munkájához nem feltétlenül kell külső presszió. A legfontosabb, hogy legyen az intézményben egy elkötelezett vezető, aki képes bizalmi légkört kialakítani tanárok, diákok felé egyaránt. Az egyéb feladatok közül az igazgató a módszertani fejlesztések fontosságát hangsúlyozta. A diákokkal kapcsolatban a tanulás iránti motivációnak, valamint a soft skillek fejlesztésének kell szerinte prioritást élveznie.

„Ami mindennél fontosabb, az a mentális segítségnyújtás – mondta. – Ez után jöhet csak a tanulás, a felzárkóztatás. Sokszor a tanár az egyetlen, aki a diák örömeiről, bánatairól tud, így ő az, aki a gyerek lehetőségeihez, fejlődéséhez meg tudja adni a megfelelő biztatást.”

Az egyéni fejlesztéseknek és a pályaorientációnak is nagy szerepe van a lemorzsolódás csökkentésében, ezek szintén a tanárok feladatai közé sorolandók – folytatta az intézményvezető. „Jogosan merül fel, hogy mindezt mégis mikor? Hiszen a heti kötelező 26 órára is fel kell készülni. Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat is el tudjuk látni, nagyon feszes és szigorú napirendre, munkabeosztásra van szükség.”

Arra a moderátori kérdésre, hogy hogyan támogatja a szakpolitika a körvonalazódó feladatokat, Orbán Anikó kiemelte, hogy jelenleg a feladatok kijelölése és ezzel párhuzamosan a szabályozás zajlik.

Halogatás helyett beavatkozás

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a változás egyik kulcsa az lehet, ha az iskolában dolgozó szakemberek időben észlelik a problémákat. Szegedi Eszter elmondta, hogy a lemorzsolódás jeleiről rendelkezésre állnak kutatási adatok. Oda kell például figyelni a hiányzásra, a megváltozott viselkedésre, a romló osztályzatokra, illetve a kiközösítésre, mert ezek azok a figyelmeztető jelek, amelyek leggyakrabban előrevetítik a lemorzsolódást.

Ezeket mind tudja a szakma is, a tanárok ismerik a jeleket, intézményi szinten mégsem jellemző a tervezett beavatkozás, prevenció. Ahhoz, hogy ez változzon, világos célkitűzésre, elhatározásra és segítségre, támogatásra lenne szükségük – tette hozzá Szegedi Eszter.

Fontos a pozitív hozzáállás

Az összegzésnél mindhárom szakember hangsúlyozta, hogy az együttműködésnek túl kell mutatnia az iskola falain. Egyetértettek abban is, hogy a hazai szakmának rengeteg a tanulnivalója még. „Kollégáimmal együtt irigykedve nézem azokat a külföldi mintákat, ahol heterogén csapatok szerveződnek a diákok jól definiált problémái köré – mondta Rozmán Éva. – Nálunk a jelenlegi rendszerben nagyon sok mindenre nem jut elegendő kapacitás. Ennek ellenére a problémák, vagyis helyesebben a kihívások megfogalmazása mellett muszáj lehetőséget találnunk új utak felfedezésére. Annál inkább, mivel – tudjuk jól –, a jelentős társadalmi változásokhoz körülbelül 25-30 évre van szükség.”

Szegedi Eszter azzal zárta a beszélgetést, hogy nagy szükség lenne arra, hogy az iskolai kudarcok mellett olykor a sikereinket is megéljük. Mert vannak sikerek. Csak ezeket bizony néha elfelejtjük.

Bakóczy Szilvia

Az Európai Unió Erasmus+ programja számos szakpolitikai cél megvalósítását támogatja a tagállamokban, köztük például a korai iskolaelhagyás elleni küzdelmet, amely hazánkban is kihívás elé állítja az oktatásban, a döntéshozatalban és a segítő szakmákban dolgozókat. Számukra, és a veszélyeztetett fiatalok számára is segítséget jelenthetnek azok a nemzetközi együttműködések, melyeknek keretében már működő modelleket, jó gyakorlatokat és itthon is hasznosítható tudást szerezhetnek a programban résztvevők. Az Erasmus+ program külföldi mobilitások és stratégiai partnerségek megvalósítását támogatja, amelyek keretében többek között pedagógusok, iskolai munkatársak, ifjúságsegítők és szakemberek is megoszthatják egymással a tapasztalataikat, közös kutatásokban vehetnek részt, illetve új módszereket és eszközöket ismerhetnek meg. Részletek: www.erasmusplusz.hu

 

 Kutatási eredmények és módszertani anyagok elérhetők a projekt honlapján: www.crocoos.tka.hu

Utolsó módosítás: 2018.02.26.