Fogalmak a felsőoktatási minőségbiztosításban

 

 

Fogalmak - értelmezések

A felsőoktatási minőségbiztosítás fogalomrendszere széles körben elterjedt, de korántsem problémamentes. A problémákat az okozza, hogy az egyes fogalmaknak különböző értelmezései léteznek, nemcsak a különböző országokban, de olykor még az azonos (anya)nyelvet beszélők körében is. Ez a megállapítás volt a tárgyban 2006-ban rendezett ENQA workshop (egyik legjelentősebb európai minőségbiztosítási ernyő-szervezet) talán legfontosabb tanulsága. Ugyanazt mondjuk, de mégsem teljesen ugyanazt értjük alatta. Így van ez mindjárt a „minőségbiztosítás” (quality assurance) terminussal, mely a felsőoktatási területen a legtöbb fogalomhasználó számára általános, átfogó jelentéssel bír, minden minőségjavító célzatú intézkedést, eljárást, elemet magába foglal, de – noha ritkábban – előfordul ebben az átfogó értelemben a „minőségmenedzsment”, vagy „minőségirányítás” (quality management), használata is. Jelen internetes oldal felsőoktatási minőségbiztosítási cikkeiben a minőségbiztosítás fogalmat használjuk e legátfogóbb értelemben.

Az alábbiakban a felsőoktatási minőségbiztosítás néhány alapfogalmát vesszük sorra. Itt szereplő értelmezésük tájékoztató jellegű, ezek nem tekintendők jól kiérlelt, széles nemzetközi konszenzust takaró, végleges „definícióknak”. A fogalmakat nem betűrendben, hanem egyfajta logikai sorrendben tárgyaljuk, zárójelben megadva angol nyelvű megfelelőjüket. Az alábbi és további fogalmak részletesebb leírása megtalálható pl. a Harvey (2004-16), valamint a Vlăsceanu et al. (2007) által összeállított glosszáriumokban.

 

Minőség (quality)

E fogalom különböző értelmezései közül a felsőoktatásban leginkább elterjedtebbeket Harvey és Green gyűjtötték össze. A minőség szerintük a következő módokon közelíthető:

  1. Kiválóság (exception), kivételesség, mely bizonyos (minimális vagy magasabb szintű) követelmények (làsd: sztenderd) teljesítése felett jelentkezik.
  2. Tökéletesség, hibamentesség (perfection); itt a működésen, a folyamatokon van a hangsúly, a hibák megelőzésével.
  3. A célnak való megfelelés (fitness for purpose), ahol a viszonyítás alapjául szolgálhatnak a szóban forgó egység, szervezet által kijelölt célok (mission), vagy az érintett hallgatók, felhasználók, a társadalom céljai (elvárásai).
  4. A ráfordításoknak megfelelő érték (value for money), az eredményességre, hatékonyságra fókuszál, a kimeneti teljesítményt méri a költségekhez képest (teljesítménymutatók).
  5. Átalakulás (transformation), a vizsgált egység minőségének javulása, a hallgatói tudás bővítése, a képességek fejlesztése, a „hozzáadott érték”.

A leggyakoribb értelmezésnek a célnak való megfelelés tekinthető.

 

Minőségbiztosítás (quality assurance)

Minden olyan tervszerű tevékenység, mely hozzájárul egy felsőoktatási intézmény, szervezeti egység, illetve képzés működési folyamatai és ezek eredményei minőségének fenntartásához, illetve azok javításához. A minőségbiztosításnak a felelősség és végrehajtás tekintetében belső (intézményi) és külső (minőségbiztosítással foglalkozó szervezet) kivitelezője lehet.

 

PDCA

A PDCA elv, vagy módszer a minőségbiztosítás egyik alapeleme. Deming-, vagy Shewhart ciklusként is ismert. A betűszó az angol Plan – Do – Check – Act szavak kezdőbetűiből tevődik össze, s lényegében bármely tevékenységi folyamatra alkalmazható. Lépései a tervezés, a kivitelezés, a végrehajtás és az eredmények ellenőrzése, s végül a tapasztalatok nyomán visszacsatolás, a tevékenység jobbítása érdekében szükséges intézkedések megtétele. A folyamatos jobbítás érdekében a ciklust rendre ismételni kell. A PDCA ciklus a tudományos módszer lépéseihez is hasonlítható (hipotézis, megfigyelés/kísérlet, eredmények kiértékelése).

 

Sztenderd (standard)

a) Egyik értelmezése szerint pontosan meghatározott (normatív, akkreditációs) értékelési követelmény elem, kritérium.

b) Más megközelítésekben (elsősorban Nagy-Britanniában) az oktatási folyamat egy-egy kimeneti eredménye, a hallgatóktól elvárt teljesítményszint.

Így is, úgy is: viszonyítási pont, mérce, etalon. A benchmarking (összehasonlító értékelés) során alkalmazott relatív viszonyítási pontoktól szélesebb konszenzust (vagy előírást) takaró erősségében, viszonylagos tartósságában, állandóságában különbözik. Abszolút viszonyítási pontnak is nevezhetjük.

 

Értékelés (evaluation)

E fogalom értelmezése használatának sokfélesége miatt meglehetősen nehéz. Leginkább talán olyan átfogó fogalomként írhatnánk le, mely minden cselekményre vonatkoztatható, melynek során a vizsgálandó tárgy (intézmény, szervezeti egység, képzési program, vizsgálati téma) egészéről vagy egyes elemeiről, jellemzőiről viszonyító-értékelő jellegű megállapításokat teszünk. A felsőoktatási értékelés szinte sosem lehet „mérésszerű”, ebben általában ott van a személyes (szakértői) elem. (làsd peer review). Kivitelezője szerint az értékelés lehet belső-, azaz önértékelés (az értékelendő intézmény/program által végzett), vagy külső (más szervezet által végzett) értékelés.

Egyes értelmezések az értékelést módszertanilag szembeállítják az akkreditációval (ahol minden esetben igen-nem döntés is születik), mások – és e sorok szerzője – szerint, mivel akkreditáció nem végezhető értékelés nélkül, az értékelés az akkreditációt is magába foglaló általános ernyőfogalom.

Megjegyzendő, hogy a magyar nyelvre általában szintén „értékelés”-ként fordított assessment angolszász nyelvterületen (a felsőoktatásban) speciálisan a hallgatók teljesítmény értékelését, osztályozását jelenti!

 

Akkreditáció (accreditation)

Minőségértékelési és –hitelesítési eljárás, mely általában külső értékelő szervezet (ügynökség) által előzetesen megállapított, „küszöbszintű” elvárásoknak, követelményeknek (làsd sztenderd) való megfelelést vizsgálja, s az eljárás eredményeként igen/nem (megfelel / nem felel meg) akkreditációs döntést hoz. Az akkreditációs eljárás során, a döntést megelőzően és azt megalapozóan, értékelő elemzés is történik, s az akkreditáció nélküli értékelésekhez hasonlóan itt is szület(het)nek minőségjavítási javaslatok. A vizsgálat tárgyát tekintve lehet intézményakkreditáció, vagy programakkreditáció.

Egyes országokban (pl. Ausztrália, Hong-Kong, Malajzia) „önakkreditáció” (self-accreditation) is létezik, mely azt jelenti, hogy bizonyos státuszú és/vagy adott minőségi szintet külső akkreditáció, minőséghitelesítés által bizonyítottan elérő intézmény az új képzési programjait előzetes külső értékelés nélkül, saját belső „akkreditációs” eljárásával indíthatja, illetve mentesül a részletes (külső) akkreditációs vizsgálat alól, mely helyett a belső minőségbiztosítási folyamatait tekintő, audit jellegű külső értékelésre kerül.

Fontos: az „akkreditáció” fogalom különböző területeken, illetve összefüggésekben, különböző tevékenységeket jelöl, így a fenti felsőoktatási akkreditáció nem azonos pl. az ISO tanúsításra feljogosítást jelentő szervezeti akkreditációval (ISO certification), vagy a diplomaták, újságírók státusát adott helyen elismerő és a megfelelő tevékenységre felhatalmazó akkreditációval.

 

Audit

A vizsgált egység szervezett belső minőségügyi intézkedéseit, belső minőségbiztosítási rendszerét tekinti át, s annak javítására vonatkozó tanácsokat fogalmaz meg. Kivitelezője szerint lehet belső- vagy külső audit. Egyes rendszertípusokban (pl. ISO) a külső, erre feljogosított szervezet által végzett audit hitelesítéssel, tanúsítással (ISO certification) is járhat.

 

Benchmarking

Összehasonlító, viszonyító (relatív) értékelés, melynek során azonos jellegű intézmények, szervezeti egységek, vagy képzési programok egyes eredményeit, jellemzőit hasonlítják össze, általában nem a rangsorolás, hanem a jó gyakorlat megállapításának és a tapasztalatok átvételének szándékával.

 

Peer-review (szakértő kollégák általi értékelés)

Külső minőségvizsgálati eljárás, melynek során az adott szakterületen (de más intézményben) működő egyenrangú szakértők, kollégák (peer-ek) tekintik át és értékelik a vizsgálandó szervezeti egysége(ke)t, képzés(eke)t. Kiválasztásuknál az adott szakterületi felkészültség mellett a minőségbiztosítási jártasság és értékelési tapasztalat is számít, nem állhat fenn továbbá összeférhetetlenség (conflict of interest) személyük és a vizsgálandó intézmény vonatkozásában. A felsőoktatásban általában nem egyedül, hanem kis, leggyakrabban 4-6 fős csoportban (látogató bizottság, review panel), végzik az értékelést. A csoport tagjai – a jó gyakorlat szerint – különböző érdekelti (stakeholder) háttérrel rendelkeznek: van köztük akadémiai-felsőoktatási személy, vezetői tapasztalattal is rendelkező(k); minőségbiztosítási szakértő; munkaadó, a felhasználói szféra képviselője; és hallgató is. A csoportot annak elnöke vezeti, titkára-referense pedig vagy egy szakértő tag a csoportból, vagy az eljárást szervező ügynökség alkalmazottja.

 

SWOT elemzés (SWOT analysis)

Módszertani eljárás, melynek során a vizsgált egység működésének erősségeit (Strenghts) és gyenge pontjait (Weaknesses), valamint az előtte nyitva álló lehetőségeket (Opportunities) és a működését potenciálisan veszélyeztető belső és külső tényezőket (Threats) tárják fel. A felsőoktatási SWOT analízis magyar kezdeményezésű továbbfejlesztésének tekinthető az elemzés kiinduló lépéseként a működés már jelenleg is fennálló, effektív külső korlátainak (Constraints) számbavétele (C-SWOT). Az elemzés eredményei jól használhatók úgy belső (pl. stratégia alkotás, szervezeti fejlesztés), mint külső (értékelés, akkreditáció) célokra.

 

Elszámoltathatóság (accountability)

minőségjavítás mellett a felsőoktatási intézményekre vonatkozó belső és külső minőségbiztosítási tevékenység egyik mozgatórugója (motivációja) és célja. Az adott intézmény, szervezeti egység tevékenységének érintettjei felé a működés megfelelőségének, megbízhatóságának kifejezését, megmutatását szolgálja. Megkülönböztethető a szűkebben vett gazdálkodási és az általánosabb etikai dimenziója. Lényeges továbbá, hogy különböző érintettek felé különbözők lehetnek az elszámoltathatóság részlet szempontjai. A felsőoktatási minőségbiztosítási szakzsargonban az elszámoltathatóság gyakran összekapcsolódik az állami-fenntartói szempontok érvényesítésével, illetve az akkreditációs eljárással. Európában történetileg inkább a kelet-európai kezdetekhez kapcsolódik, a XXI. századra azonban elvesztette ezt a hangsúlyát. Az elszámoltathatóság és a (folyamatos) minőségjavítás napjainkban a felsőoktatási minőségbiztosítási tevékenység egyidejű, párhuzamos céljaiként szerepelnek.

 

Minőségjavítás (quality enhancement/improvement)

Az elszámoltathatóság mellett a felsőoktatási intézményekre vonatkozó belső és külső minőségbiztosítási tevékenység egyik mozgatórugója (motivációja) és célja. Az adott intézmény, szervezeti egység egyre jobb működését szolgálja. Megjelenhet úgy belső, mint külső minőségbiztosítási tevékenység eredményeként. A felsőoktatási minőségbiztosítási szakzsargonban általában a „puhább”, tanácsadó jellegű értékelési eljárások sajátosságaként szerepel, nem ritkán szembeállítva az elszámoltathatósági (akkreditációs) megközelítésekkel. Európában történetileg inkább a nyugat-európai kezdetekhez kapcsolódik, a XXI. századra azonban elvesztette ezt a hangsúlyát. Az elszámoltathatóság és a (folyamatos) minőségjavítás napjainkban a felsőoktatási minőségbiztosítási tevékenység egyidejű, párhuzamos céljaiként szerepelnek.

 

Minőségkultúra (quality culture)

A felsőoktatási intézmény egészét átható tevékenység-, magatartás-, érték- és attitűd együttes, mely a belső minőségbiztosítás átfogó, hatékony működésével párosul. Egyidejűleg megvalósul általa mind az elszámoltathatóság, mind a minőségjavítás célkitűzése. Az intézmény vezetése és minden – oktató és nem oktató – munkatársa tudatos és elkötelezett a minőségi működés alapelvei, céljai és eszközei tekintetében, átérzi ilyen irányú felelősségét és minden intézményi tevékenységében aszerint jár el. A minőségkultúra összetevőinek két fő csoportja a kulturális-pszichológiai elemek (értékek, attitűdök, elvárások, elkötelezettségek), valamint a szerkezeti-vezetési elemek (folyamatok, tevékenységek, dokumentáció). (EUA 2006)

 

Készítette: Szántó Tibor

 

Linkgyűjtemény:

ENQA workshop report: http://www.enqa.eu/indirme/papers-and-reports/occasional-papers/terminology_v01.pdf (lásd alább, Irodalom)
Harvey (2004-18): http://www.qualityresearchinternational.com/glossary (lásd alább, Irodalom)
Vlăsceanu et al. (2007): http://unesdoc.unesco.org/images/0013/001346/134621e.pdf  (lásd alább, Irodalom)
Harvey és Green cikke: http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/0260293930180102?journalCode=caeh20 (lásd alább, Irodalom)
PDCA: https://en.wikipedia.org/wiki/PDCA
Deming: https://en.wikipedia.org/wiki/W._Edwards_Deming
Shewhart: https://en.wikipedia.org/wiki/Walter_A._Shewhart
Self-accreditation: http://www.qualityresearchinternational.com/glossary/selfaccreditation.htm
ISO certification: http://www.iso.org/iso/home/standards/certification.htm
EUA (2006): http://www.eua.be/eua/jsp/en/upload/Quality_Culture_2002_2003.1150459570109.pdf  (lásd alább, Irodalom)

 

Felhasznált irodalom:

Crozier, F. et al. (2006), Terminology of quality assurance: towards shared European values? ENQA Occasional Papers 12, Helsinki: ENQA, 40 p. http://www.enqa.eu/indirme/papers-and-reports/occasional-papers/terminology_v01.pdf
EUA (2006), Quality Culture in European Universities: A bottom-up approach. Report on the three rounds of the Quality Culture Project 2002-2006.  Brussels: European University Association, 40 p. http://www.eua.be/eua/jsp/en/upload/Quality_Culture_2002_2003.1150459570109.pdf
Harvey, L. –Green, D. (1993), “Defining quality”, Assessment and Evaluation in Higher Education, 18(1), pp.9-34. http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/0260293930180102?journalCode=caeh20
Harvey, L. (2004–18), Analytic Quality Glossary. Quality Research International, http://www.qualityresearchinternational.com/glossary
Vettori, O. (2012), Examining Quality Culture Part III: From self-reflection to enhancement. Brussels: European University Association, 12 p. http://eua.be/Libraries/publications-homepage-list/Examining_Quality_Culture_EQC_Part_III.pdf?sfvrsn=2
Vlăsceanu, L., Grünberg, L., Pârlea, D. (2007), Quality Assurance and Accreditation: A Glossary of Basic Terms and Definitions. Bucharest: CEPES, 119 p. http://unesdoc.unesco.org/images/0013/001346/134621e.pdf

Utolsó módosítás: 2018.06.14.