A Bolognai Nyilatkozattól az Európai Felsőoktatási Térségig (2010-ig):
A bolognai folyamat

 

A Bolognai Nyilatkozat 1999

Az 1999-ben 29 ország által aláírt Bolognai Nyilatkozat célkitűzéseinek megvalósítására indult el Európában a bolognai folyamat. A folyamat alapvető célkitűzései az évek során nem változtak, a finomhangolásokat, az esetleges hangsúlyeltolódásokat az eleinte kétévente megrendezett miniszteri találkozók záródokumentumai tartalmazzák. A ma már 48 ország önkéntes részvételével zajló felsőoktatási harmonizációs- és modernizációs folyamatot 2010-től inkább a már elért eredményeket elismerő Európai Felsőoktatási Térség néven emlegetjük. E cikk nem az egyes szakpolitikai lépések mélységeiről, mint inkább átfogóan a folyamat első évtizedéről, az Európai Felsőoktatási Térség kialakulásáról kíván áttekintést adni.

1999-ben Bolognában 29 ország döntött úgy, hogy a következő évezred első évtizedében önkéntes alapon összehangolják felsőoktatás-politikájukat, harmonizálják felsőoktatási struktúráikat. A Bolognai Nyilatkozat aláírásával megindult bolognai folyamatban résztvevő országok miniszterei még Bolognában leszögezték, hogy mindez folyamatos támogatást, értékelést igényel, ezért elhatározták, hogy két év múlva ismét találkoznak, hogy értékeljék az elért eredményeket és meghatározzák az újabb feladatokat. 

Az első állomás: Prága, 2001

A Bologna utáni első találkozót 2001-ben Prágában tartották a miniszterek, és a zárónyilatkozatba már konkrétan bekerült az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) kialakításának 2010-es céldátuma.

Prágában az élethosszig tartó tanulást, az EFT vonzerejének növelését, valamint a hallgatóknak és az intézményeknek a bolognai folyamatba való fokozottabb bevonásának szükségességét hangsúlyozták a miniszterek. E találkozón jelent meg először a szociális dimenzió is, ami később önálló munkaterületté vált a folyamatban. A miniszterek felkérték az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetséget (European Association for Quality Assurance in Higher Education, ENQA), hogy működjön közre egy közös minőségbiztosítási referenciakeret megalkotásában. A találkozón a miniszterek kifejezetten bátorították az országokat, hogy a képzéseiket (bachelor) profilírozzák: „Az oklevél megszerzéséhez vezető képzések eltérő orientációjúak és profilúak lehetnek, illetve kell lenniük annak érdekében, hogy idomuljanak a személyes, tudományos és munkaerő-piaci igényekhez.”

Az első miniszteri utótalálkozón már 33 ország képviselője fogadta el a Prágai Nyilatkozatot: Ciprus, Horvátország és Törökország is csatlakozott a bolognai folyamathoz. (Liechtenstein az 1999-es bolognai találkozón nem volt jelen, de röviddel a találkozó után visszamenőlegesen, 30. tagországként csatlakozott, így ő Prágában már nem számított új aláírónak.) 

A második miniszteri találkozó: Berlin, 2003

2003-ban Berlinben a miniszterek elkötelezték magukat, hogy a kétciklusú képzési rendszer bevezetését már 2005-ig megkezdik, hogy garantálva legyen a 2010-re történő általános átállás. A nyilatkozat fogalmazói fokozatos és alulról jövő, nem pedig gombnyomásra felülről történő átállással számoltak. (A szerkezeti átállásra jó példaként megemlíthető az egykor a magyarhoz hasonlóan duális képzési rendszerű Németország, ahol a felsőoktatási kerettörvény már 1998-ban (!) lehetővé tette az új típusú képzések indítását, az intézmények azonban 2009-ig még indíthatták régi típusú szakjaikat is.)

Berlinben azonban a miniszterek már nem elsősorban a szerkezeti harmonizációtól várták a célok megvalósulását, a további lépéseken ugyanis már érződik némi hangsúlyeltolódás: a miniszterek a tartalmak felé fordultak.

  • A bolognai folyamat a minőségbiztosítást kezdetektől (a Bolognai Nyilatkozat egyik fő pontja is ez) kiemelt kérdésként kezeli, mivel az egységes elveken nyugvó minőségbiztosítás nemcsak a felsőoktatás magas színvonalának, de az egymás felsőoktatása iránti bizalomnak, közvetve pedig a hallgatói mobilitásnak és egymás oklevelei elismerésének is az alapja. A miniszterek az ENQA javaslata alapján meghatározták, hogy 2005-re a tagállamok minőségbiztosítási rendszereinek milyen elveken kell nyugodnia. Felkérték továbbá az ENQA-t, hogy az Európai Egyetemek Szövetsége (European University Association, EUA), az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége (European Association of Institutions in Higher Education, EURASHE) és az Európai Hallgatói Egyesület (ma European Students’ Union, ESU) közreműködésével (e négy szervezet együtt: E4 csoport, a továbbiakban ezt a gyűjtőmegnevezést használjuk) a 2005-ös bergeni miniszteri találkozóra dolgozzon ki a minőségbiztosítás vonatkozásában egységes szabványokat és irányelveket.
  • A miniszterek felhívták a tagállamokat, hogy kezdjék meg nemzeti szinten a képesítési keretrendszereik kidolgozását, s hangsúlyozták egy átfogó, az EFT egészére vonatkozó keretrendszer kidolgozásának szükségességét. A nagyon színes strukturális kép értelmezhetővé tétele lenne a képesítési keretrendszerek feladata.
  • Célul tűzték ki, hogy az EFT-ben 2005-től minden hallgató kapjon oklevele mellé automatikusan és díjmentesen oklevélmellékletet, az adott ország nyelvén és egy széles körben használt európai nyelven.
  • Az oktatás és a kutatás kapcsolatának szorosabbá tétele kapcsán a miniszterek szükségesnek tartották a doktori képzés bevonását is a bolognai folyamatba, így lett háromlépcsős az eredetileg kétlépcsős szerk

A második posztbolognai miniszteri találkozón már 40-re bővül a résztvevők száma: Albánia, Andorra, Bosznia-Hercegovina, Macedónia (Bologna-fórumokon használatos neve: „the Former Yugoslav Republic of Macedonia”), Oroszország, a Szentszék valamint Szerbia és Montenegró (2007-től külön országok) csatlakozott a bolognai folyamathoz. 

A harmadik állomás: Bergen, 2005

Ismét egy nem EU-tag országban találkoztak 2005-ben a miniszterek. A bergeni találkozóra az E4 csoport elkészítette az Európai Felsőoktatási Térségre vonatkozó Minőségbiztosítási Sztenderdek és Irányelvek (Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area, a továbbiakban: ESG) című dokumentumot, melyet a miniszterek elfogadtak, és külön üdvözölték a minőségbiztosítási ügynökségek nyilvántartásának létrehozásáról szóló javaslatot. A bolognai folyamat „termékeként” tehát elkészültek a felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjei és irányelvei (ESG), és javaslat született (az összes munkaterület közül egyetlenként) a minőségbiztosítás területén az együttműködés intézményesítésére.

Felkérték az E4 csoportot a megvalósítás gyakorlati vonatkozásainak kidolgozására. A miniszterek másik fontos döntése az volt, hogy elfogadták az Európai Felsőoktatási Térség átfogó, háromszintes képesítési keretrendszerére (A Framework for Qualifications of European Higher Education Area, röviden QF EHEA) tett javaslatot, és kötelezték magukat, hogy 2010-re elkészítik az ezzel kompatibilis nemzeti képesítési keretrendszereiket. (A bolognai folyamat, pontosabban az Európai Felsőoktatási Térség háromszintes képesítési keretrendszere (QF EHEA) nem keverendő össze az Európai Unió által szorgalmazott (nyolcszintes) képesítési keretrendszerrel (EQF, magyarul EKKR)).

A Lisszaboni Elismerési Egyezményt még nem ratifikáló országokat felszólították ennek megtételére, és a külföldi oklevelek elismerésének javítását célozva a 2007-es konferenciára készülő országjelentés mellékleteként nemzeti elismerési akciótervek elkészítését irányozták elő. A Bergeni Nyilatkozatban már önálló fejezetcímet kapott a szociális dimenzió, ami szintén új hangsúly, fókuszba került ezzel a hallgató.

Bergenben Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna csatlakozott a bolognai folyamathoz, azaz immár 45 ország lett résztvevője a folyamatnak. 

London, 2007

2007-ben Londonban a miniszterek döntöttek az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Regiszter (European Quality Assurance Register for Higher Education, a továbbiakban EQAR) létrehozásáról. A találkozó másik lényeges eleme Az Európai Felsőoktatási Térség a globális környezetben (The European Higher Education Area in a global setting) című stratégia elfogadása volt. A miniszterek megállapodtak abban is, hogy a tagországok a 2009-es miniszteri találkozóra – országjelentésük mellékleteként – a szociális dimenzió területén nemzeti akcióterveket dolgoznak ki.

A találkozót követően, 2008-ban alakult meg az EQAR, a minőségbiztosítási ügynökségek független nyilvántartása, amelynek célja, hogy nyilvános hozzáférést biztosítson az ESG-vel összhangban működő, megbízható minőségbiztosítási ügynökségekkel kapcsolatos objektív információkhoz. 2017. decemberi 3-i állapot szerint már 46 minőségbiztosítási ügynökség szerepel a regiszterben.

E találkozón 46. tagállamként a Szerbia és Montenegró államközösségéből 2006-ban kivált Montenegró is csatlakozott a bolognai folyamathoz (mely a szövetség tagjaként 2003. óta vett részt a folyamatban). 

Leuven/Louvain-la-Neuve, 2009

A 2009-es miniszteri találkozónál, amelynek két belga város, a flamand Leuven és a vallon Louvain-la-Neuve adott otthont, érdemes kicsit hosszabban elidőzni, hiszen az itt született Leuveni Nyilatkozat nemcsak a legutóbbi miniszteri konferencia óta eltelt időszakra tekintett vissza, hanem magára a bolognai évtizedre is. A miniszterek szerint „a bolognai folyamat a felsőoktatási rendszerek nagyobb kompatibilitásához és jobb összehasonlíthatóságához vezet, ezzel megkönnyítve a hallgatók számára a mobilitást, az intézmények számára pedig a hallgatók és oktatók magukhoz vonzását más kontinensekről. Zajlik a felsőoktatás modernizációja, ami magában foglalja a háromciklusú képzési szerkezet bevezetését, (…), az Európai Felsőoktatási Térségre vonatkozó Minőségbiztosítási Sztenderdek és Irányelvek elfogadását, az EQAR megalakítását és a nemzeti képesítési keretrendszerek létrehozását, melyek az Európai Felsőoktatási Térségnek a tanulási eredményeken (learning outcomes) és a hallgatók munkaterhén alapuló, átfogó képesítési keretrendszeréhez kapcsolódnak. Mindezek mellett a bolognai folyamat támogatta az oklevélmelléklet (Diploma Supplement) és az európai kreditátviteli rendszer (ECTS) elterjedését, hogy ezáltal is növelje a képesítések átláthatóságát és elismerését. A Bolognai Nyilatkozatban megfogalmazott és az azt követő években kitűzött célok ma is érvényesek. Mivel minden célt még nem értünk el egészen, ezek megfelelő, teljes megvalósítása európai, nemzeti és intézményi szinten fokozott lendületet és elköteleződést fog igényelni 2010-et követően.”

2009 tavaszán tehát eldőlt: a bolognai folyamat 2010 után is folytatódni fog, jobban mondva: az Európai Felsőoktatási Térség a kiteljesedéshez és a sikeres működéshez továbbra is igényli a koordinációt.

Hangsúlyozva, hogy Európa a következő évtizedben csak akkor lehet sikeres, ha a lehető legtöbbet hozza ki polgárai tehetségéből, a miniszterek Leuvenben a következő évtizedben prioritást élvező munkaterületeket is megjelölték:

SZOCIÁLIS DIMENZIÓ

A miniszterek kötelezettséget vállaltak, hogy a bejutás kiszélesítése és az alulreprezentált csoportok felsőoktatási jelenlétének erősítése érdekében az egyes országok vonatkozásában indikátorokat dolgoznak ki, mely alapján 2020-ra elérendő célokat tűznek ki saját országuk számára.

A 2009-es leuveni miniszteri konferenciához készült országjelentés (country report) mellékleteként egyébként az országoknak szociális dimenzió témában külön dokumentumot is be kellett nyújtaniuk, amely a helyzet bemutatásán túl a megtett és a tervezett lépéseket is tartalmazza. Az országjelentésekből egy szakmai tanulmány is készült a témában, amely a 2009-es helyzetértékelés mellékleteként jelent meg.

ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS

E területen a rugalmas tanulási, a nem hagyományos bekerülési utak, és az előzetes ismeretek beszámítási rendszere kiépítésének szükségességét hangsúlyozták a miniszterek. A nemzeti képesítési keretrendszerek megalkotására a miniszterek két év haladékot adtak maguknak: azoknak 2012-ig kell elkészülniük a tagállamokban.

FOGLALKOZTATHATÓSÁG

Az oktatási szféra és a gazdasági szféra további közeledése kívánatos, csakúgy, mint a pályaorientációs és karriertanácsadói hálózatok megléte, ill. kiépítése.

HALLGATÓKÖZPONTÚ TANULÁS ÉS A FELSÔOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK KÉPZÉSI FUNKCIÓJA

Az intézmények oktatási, képzési funkciója nem kevésbé fontos, mint például a kutatási. Az oktatás minőségére a miniszterek szerint nagyobb hangsúlyt kell a jövőben fektetni. Az ismeretátadási folyamat középpontjában a tanuló áll (a maga képességeivel, szükségleteivel és előismereteivel) mindhárom ciklusban.

OKTATÁS, KUTATÁS ÉS INNOVÁCIÓ KAPCSOLATA

Ez alatt a miniszterek azt értették, hogy a modern oktatásnak a kutatás eredményein kell alapulnia, az oktatási intézményeknek hozzá kell járulniuk az innováció javulásához, növelni kell a kutatói kompetenciával rendelkezők számát, a tudományos pályát vonzóvá kell tenni.

NEMZETKÖZI NYITOTTSÁG

Ez a munkaterület az Európai Felsőoktatási Térségnek a Bolognán kívüli világgal való kapcsolataival foglalkozik, ismertebbé teszi, népszerűsíti az EFT-t, az európai felsőoktatást. A miniszterek egy ezt segítő hálózat kialakítását határozták el Leuvenben.

MOBILITÁS

A miniszterek azt az ambiciózus célt tűzték maguk elé, hogy 2020-ra az európai végzős hallgatóság legalább 20 százaléka rendelkezzen külföldi tanulmányi vagy képzési tapasztalattal. Ehhez szélesíteni kell a mobilitás formáit, hatókörét, a mobilitásban résztvevők körét, és a tantervek olyan átalakítása is szükséges, amely helyet biztosít a mobilitásnak, például mobilitási ablakok (mobility windows) alkalmazásával. A mobilitás tekintetében indikátorok kidolgozásával is megbízták a Nemzetközi Bologna Csoportot (Bologna Follw-up Group, BFUG), illetve kinyilvánították, hogy kiegyensúlyozottabbá kívánják tenni a mobilitást.

ADATGYŰJTÉS

Ez a munkaterület a bolognai folyamat céljai megvalósulásának mérésére alkalmas indikátorok kidolgozását és statisztikai adatok gyűjtését foglalja magában. E területhez tartozik Leuven szellemében egy pontosabb és megbízhatóbb adatokon alapuló helyzetértékelés módszerének kidolgozása, s 2012-re az adatgyűjtő szervezetek munkájának koordinálásával egy integrált riport elkészítése is.

TÖBBDIMENZIÓS ÁTLÁTHATÓSÁGI ESZKÖZÖK

Ez a terület leuveni újdonság a bolognai folyamatban. E munkaterület az intézményi sokféleség megőrzése mellett, az összehasonlíthatóság és az intézményi profilok kitisztítása érdekében az intézmények profil/küldetés szerinti tipizálásának (klasszifikáció) és rangsorolásának lehetőségeit vizsgálja.

FINANSZÍROZÁS

A bolognai folyamat alapelve, hogy a felsőoktatás a köz felelőssége, s a felsőoktatásért a köz anyagi felelősséget is vállal. Azonban a tömegesedés és az ezzel párhuzamosan zajló költségvetési megszorítások korában mind nagyobb hangsúlyt kell fordítani a források diverzifikálására.

Helyzetértékelés 10 év után

Mint ismeretes, a bolognai folyamatban részt vevő államoknak 2005 óta a következő miniszteri találkozóhoz kapcsolódóan előre megadott szempontrendszer alapján be kell számolniuk a bolognai célkitűzések megvalósítása terén tett előrehaladásukról. A 2009-es, 22 pontból álló kérdőív értékelése az elismerés és a minőségbiztosítás kérdéseire, valamint a bolognai képzési rendszer bevezetésének állapotára fókuszált. A helyzetértékelésben tíz területet külön indikátorok alapján értékeltek. Az indikátorok a korábbiakhoz képest szigorodtak, és nemcsak a megvalósítás jogi feltételeinek megteremtését vizsgálták, hanem azt is, hogy az egyes elemek a gyakorlatban is működnek-e. A jelentésnek mellékleteként külön beszámolót kellett készíteni a bolognai folyamat szociális dimenziójával kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tett lépéseinkről. E beszámolókat nem indikátorokkal, nem a hagyományos helyzetértékelés folyamatában értékelték, hanem azokból kutatók készítettek tanulmányt.

Az országjelentések tükrözte teljesítmények alapján nemzetközi viszonylatban Magyarország négyes átlagával a középmezőnyben szerepelt. Az ország gyengeségei nagyjából azokon a területeken mutatkoztak, melyeken a nemzetközi porondon is fellelhetők hiányosságok: a nemzeti képesítési keretrendszer bevezetésének állapota, a korábbi tanulmányok elismerése és a kreditpontok összekötése intézményi szinten a tanulási eredményekkel (learning outcomes). Az első és a második ciklus bevezetésének állapotát kvantitatív indikátor mérte, s mivel a rendszert Magyarország 2006-ban vezette be felmenő rendszerben, így a 60 százalékos bachelor és master hallgatói létszám egyelőre csak „közepes” értékeléshez (50-69%) volt elegendő.

Leuven újdonsága volt még, hogy itt került megrendezésre a bolognai folyamat történetében első alkalommal a Bologna Világfórum (Bologna Policy Forum) is, amely a Bolognán kívüli világgal való kapcsolatok intenzívebbé tételét és formalizálását célozta. A leuveni miniszteri találkozón új tagfelvételre nem került sor, de az ázsiai Kazahsztán megfigyelői mindvégig jelen voltak a konferencián. 

Budapest–Bécs, 2010: A miniszterek kihirdetik az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttét

A 2010. március 11–12-én Budapesten, ill. Bécsben megrendezett rendkívüli miniszteri találkozó célja elsősorban az elmúlt évtized elemző áttekintése volt. A konferencia logóját, mely azóta az EFT jelképe lett, egy magyar hallgató, Palman Zsuzsa tervezte.

E találkozón került bemutatásra egy kutatói konzorcium által készített független értékelés, de e konferenciára önálló jelentéssel készült az Eurydice, a EURASHE, az ESU, az EUA és az Oktatási Internacionálé (Education International) is. A találkozó célja továbbá az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttének ünnepélyes meghirdetése, valamint az annak létrehozása érdekében létrejött széleskörű együttműködés megünneplése volt.

Független értékelés 2010

2010-ben  nem került sor a 2005-ös bergeni miniszteri találkozó óta szokásos országértékelésre (stocktaking). Azonban a 2010-ig elért eredményeket független szakértői csoport értékelte,   a Nemzetközi Bologna Munkacsoport (BFUG) tanácsadó testületének segítségével. A független szakértői csoport kutatói mintegy tucatnyi országban tettek látogatást, a többi országról más forrásokból gyűjtöttek információkat. A kutatást az Európai Bizottság finanszírozta, A kutatást az Európai Bizottság finanszírozta, eredményeit a Budapest-bécsi miniszteri találkozón publikálták.

A Budapest-bécsi nyilatkozat szerint „Az 1999-ben elfogadott Bolognai Nyilatkozat egy olyan, világviszonylatban versenyképes és vonzó Európai Felsőoktatási Térség képét vetítette előre 2010-re, amelyben a felsőoktatási intézmények, erősen elkötelezett oktatók támogatásával, teljesíthetik sokszínű feladataikat a tudásalapú társadalomban; és ahol a hallgatók a mobilitás előnyeit élvezve, mely a végzettségeik igazságos és gördülékeny elismerésével is együtt jár, megtalálhatják a számukra leginkább megfelelő tanulmányi útvonalakat. 1999 óta az Európai Kulturális Egyezmény 47 aláírója  fogadta el ezt a víziót, és tett jelentős lépéseket annak megvalósítása érdekében.  (…) elköteleztük magunkat amellett, hogy egy bizalmon, együttműködésen, a kultúrák, nyelvek és felsőoktatási rendszerek sokszínűségén alapuló Európai Felsőoktatási Térséget hozzunk létre.”

A nyilatkozat aláírói leszögezték azt is, hogy „jelentős érdeklődést váltottak ki a világ más részein, és az európai felsőoktatást láthatóbbá tették a világ térképén.”

Örömmel állapították meg, hogy „a felsőoktatási intézmények, oktatók és hallgatók egyre inkább azonosulnak a bolognai folyamat céljaival.” De nem rejtik véka alá azt sem, hogy „noha a bolognai reformok megvalósítása terén már jelentős előrelépések történtek, a jelentések mutatják, hogy az Európai Felsőoktatási Térség különböző célkitűzéseikülönböző mértékben valósulnak meg.” És az akkori hallgatói megmozdulásokra és oktatói kritikákra is reflektálnak: Tudunk az oktatók és hallgatók köreiből hallható kritikus hangokról, és odafigyelünk azokra. Elismerjük, hogy az oktatók és hallgatók bevonásával kiigazításokra és további munkára van szükség európai, nemzeti és különösképpen intézményi szinten annak érdekében, hogy valóban olyanná váljon az Európai Felsőoktatási Térség, amilyennek mi azt elképzeljük.” A miniszterek felkérték a Nemzetközi Bologna Csoportot, hogy javasoljon olyan lépéseket, új munkamódszereket, amelyek megkönnyítik az elfogadott bolognai elvek és célkitűzések megfelelő és teljes körű megvalósítását az egész Európai Felsőoktatási Térségben, különösen nemzeti és az intézményi szinten.

A miniszterek külön elkötelezték magukat „a szociális dimenzió terén annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsunk a minőségi oktatáshoz, kiemelt figyelmet szentelve az alulreprezentált csoportoknak.”

A találkozón létszámbővülés is bekövetkezett, ugyanis Kazahsztán hivatalosan is pályázott és felvételt nyert a bolognai folyamatbeli tagságra.

A találkozóhoz kapcsolódóan került megrendezésre a II. Bologna Világfórum is.

A következő évtized miniszteri találkozóit 2012-ben (Románia), 2015-ben (Örményország), 2018-ban Franciaország) és 2020-ban tartják, ill. tartották. 

Összegzés

A Bolognai Nyilatkozat, s az abból kiinduló bolognai folyamat 1999 óta 2010-re gyökeresen átalakította az európai felsőoktatás arculatát. A sok elért eredmény és kialakult közös attribútum okán – minden hiányossága mellett – innentől jogosan nevezhető Európai Felsőoktatási Térségnek.

Számos eredmény született már a tíz év alatt, elég, ha a minőségbiztosítás, a mobilitás vagy az elismerés kérdéskörére gondolunk. Kialakultak a keretek, a struktúrák, s a világ is odafigyelt Bolognára.

Azt, hogy a megváltozott világnak megváltozott egyetemekre van szüksége, 2010-re mind többen fel- és elismerték. De épp az ünnepélyes EFT-kihirdetés idejében is sok felsőoktatási demonstráció volt Európában. A kép teljességéhez tartozik, hogy a korábban is meglévő problémák egy része nem oldódott meg tökéletesen, s az ezek megoldására életre hívott bolognai folyamat céljai is sok országban csak részben, „nem úgy”, csak pro forma vagy egyáltalán nem valósultak meg, esetenként új problémákat okozva.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy rendszer ilyen volumenű és ilyen gyors átalakulása nem jár, nem járhat érdeksérelmek nélkül. De ez talán nem elégséges magyarázat. A reformok megtétele előtt széles körben el kellett volna magyarázni, hogy miért nem tartható fenn a régi rend, ezt a miniszterek 2010-es nyilatkozatukban is hibaként ismerték el. Emellett az új rendszer tartalma, előnyei, bevezetésének fontossága sem lett megfelelően bemutatva, kommunikálva. Az implementáció sok helyütt félresiklott, erről azonban nem a bolognai folyamat tehet. Hiba volt továbbá, hogy nem kellően lett hangsúlyozva, hogy önkéntes részvételen alapuló kormányközi koordinációs mechanizmusról van szó, és semmilyen kötelező érvényű előírások nincsenek (legtöbbször „a brüsszeli előírás” tévhite szerepelt ennek kapcsán).

A bolognai folyamat legjobban talán úgy definiálható, hogy közös európai problémákra adott közös európai válasz. Az akkor 47 ország részvételével, az érintettek és érdekeltek széles körű összefogásával zajló bolognai folyamat, amely az európai felsőoktatás történetének legmélyebb, legátfogóbb reformfolyamatát indította el, 2010-ben már a felső tagozatba lépett.

 

Készítette: Csekei László

 

Felhasznált irodalom:

Barakonyi Károly (szerk.): Bologna „Hungaricum” – Diagnózis és terápia. Új Mandátum, Budapest, 2009
Bergeni Nyilatkozat (The European Higher Education Area – Achieving the Goals. Communiqué of the Conference of European Ministers Responsible for Higher Education, Bergen, 19–20 May 2005)
Berlini Nyilatkozat (Realising the European Higher Education Area. Communiqué of the Conference of Ministers responsible for Higher Education in Berlin on 19 September 2003)
Bologna Process Stocktaking Report 2009. Forrás: http://archive-2010-2015.ehea.info/Uploads/LEUVEN/Stocktaking_report_2009_FINAL.pdf Letöltve: 2017. december 3.
Bolognai Nyilatkozat (The Bologna Declaration of 19 June 1999. Joint Declaration of the European Ministers of Education).
Csekei László: Közös európai válasz a közös európai problémákra: a bolognai folyamat és az Európai Felsőoktatási Térség(https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/felsooktatasimuhely/FeMu/2010_1/Femu_2010_1_9-22.pdf)
Csekei László: Párbeszéd a világgal - Az első Bologna Világfórum
Csekei László: Minőségügy a bolognai folyamatban: az EQAR
Derényi András: A bolognai folyamat célkitűzéseinek magyarországi megvalósítása. Tempus Közalapítvány, Budapest, 2008.
Kozma Tamás–Rébay Magdolna (szerk.): A bolognai folyamat Közép-Európában. Új Mandátum, Budapest, 2009 (Kozma–Rébay, 2009)
Leuveni Nyilatkozat (The Bologna Process 2020 – The European Higher Education Area in the new decade. Communiqué of the Conference of European Ministers Responsible for Higher Education, Leuven and Louvain-la-Neuve, 28–29 April 2009.)
Londoni Nyilatkozat (Towards the European Higher Education Area: responding to challenges in a globalised world. London Communique, 18 May 2007)
Prágai Nyilatkozat (Towards the European Higher Education Area. Communiqué of the meeting of European Ministers in charge of Higher. Education in Prague on May 19th 2001)
Sorbonne Nyilatkozat (The joint declaration of the Sorbonne on the harmonization of the architecture of the European system of higher education. Paris, the Sorbonne, May 25 1998)
Statement by the Bologna Policy Forum 2009
Statement by the Bologna Policy Forum 2010

 

Linkgyűjtemény:

A Bolognai Nyilatkozat: http://tka.hu/docs/palyazatok/bolognainyilatkozat1410131206.pdf
EGYEZMÉNY felsőoktatással összefüggő tanulmányok, oklevelek és fokozatok elismeréséről az Európai Régió államaiban 1979 (Párizs):  http://www.unesco.hu/ratifikalt-egyezmenyek, illetve angolul: http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=13516&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html
Az ENIC-NARIC hálózat: http://www.enic-naric.net
Az Európai Bizottság: https://europa.eu/european-union/about-eu/institutions-bodies/european-commission_hu
Az Európa Tanács:http://www.coe.int/en/ 
Az UNESCO: http://en.unesco.org/
Az ERASMUS program: https://en.wikipedia.org/wiki/Erasmus_Programme, illetve http://web.archive.org/web/20130404063516/http://ec.europa.eu/education/erasmus/history_en.htm, valamint http://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/node_hu
Az ECTS: https://ec.europa.eu/education/resources/european-credit-transfer-accumulation-system_hu
A Tempus program: http://eacea.ec.europa.eu/tempus/programme/history_tempus_en.php
A Lisszaboni Elismerési Egyezmény 1997: http://www.unesco.hu/ratifikalt-egyezmenyek (és angolul:  http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=13522&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html és jogszabályban kihirdetve: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0100099.TV
A Sorbonne-i Nyilatkozat: http://www.win.tue.nl/wsk/onderwijs/internationalisering/sorbonne.html és http://accreditation.org/accords/sorbonne-declaration-1998
Az Európai Felsőoktatási Térség hivatalos honlapja: http://www.ehea.info

A bolognai folyamatban résztvevő országok:http://www.ehea.info/pid34250/members.html
A Sorbonne-i Nyilatkozat: http://www.win.tue.nl/wsk/onderwijs/internationalisering/sorbonne.html és http://accreditation.org/accords/sorbonne-declaration-1998
Az Európai Rektori Konferenciák szerepéről:http://www.mrk.hu/wp-content/uploads/2013/07/The-Role-of-the-Rectors%E2%80%99-Conferences-in-Europe.pdf
Az Európai Bizottság: http://ec.europa.eu/index_hu.htm 
Az Európa Tanács: http://www.coe.int/en/
Az UNESCO: http://en.unesco.org/
 A miniszteri találkozók záródokumentumai: http://www.ehea.info/pid34363/ministerial-declarations-and-communiques.html

 

Utolsó módosítás: 2018.03.08.