Erasmus ösztöndíj hallgatóknak

  Erasmus+ tanárok

  Erasmus+ Ifjúság és Eurodesk

  Európai Ifjúsági Portál

  100újélmény

  Campus Mundi ösztöndíjak

  Europass Magyarország

  Európa a polgárokért program

  A tanulás jövője

  Study in Hungary



HÉTKÖZNAPI TÁRGYAK, ÉS A FELEJTHETETLEN ERASMUS+ EMLÉKEK, AMIKET ŐRIZNEK!

A cipőfűző, amit búcsúzóul kaptál a reptéren legkedvesebb Erasmus-barátodtól, a bögre, amiből aznap ittál, mikor életedben először láttad a tengert, vagy éppen a vonatjegy, amivel eljutottál gyerekkori álmaid helyszínére… A külvilágnak ezek jelentéktelennek tűnő tárgyak, azonban Te pontosan tudod, hogy milyen felbecsülhetetlen kincset rejtenek magukban: életre szóló emlékeket!

Az Erasmus+ 30 Szabadegyetemen olyan tárgyakból szerveztünk kiállítást, amiket volt ösztöndíjasok küldtek el hozzánk, hogy személyes történeteiket megosszák a rendezvény résztvevőivel. 10 tárgy - 10 történet.



Zsuzsanna - Bulgária - volt EVS önkéntes

Bulgáriai fürdőszobámban nem volt se kád, se zuhanytálca, csak a járólapok és egy lefolyó, így különös jelentőséggel bírt ez a papucs, amit ott vettem. Azóta is használom, és más emlékeket is felidéz bennem. Például, amikor megvettem, az eladó bolgár nyelvű kérdésére (hogy

Elolvasom

Júlia - Hollandia - volt Erasmus+ ösztöndíjas

Erasmus tanulmányi ösztöndíjjal, Hollandiában, Utrechtben töltöttem a 2015/2016-os évet. Nagyon szerencsés voltam, mivel a város közepén két holland fiúval és egy német lánnyal osztoztam a szállásomon. A születésnapom szeptember 19-ére esik, ezért izgultam, hogy életemben először a magyar barátaimtól távol, hogy fog sikerülni az ünneplése.

Elolvasom

Zsuzsanna - Csehország - volt Erasmus+ ösztöndíjas

2012 júniusában születtem a csehországi Brnoban. Születésnapi ajándéknak szánt a készítőm Annely, aki egy észt tavaszi ruhából vágott ki és állított elő. Mára már sokkal többet jelentek a „gazdámnak”, mint egy születésnapi ajándék: hozzánőttem és minden alkalommal az Erasmus félévére emlékeztetem őt. Üdv, Hello Kidney 

Elolvasom

Alina - Lengyelország - volt Erasmus+ ösztöndíjas

Arrivederci a vonatállomáson - a narancssárga cipőfűző története Utolsó nap Varsóban, központi pályaudvar. Két olasz barátom még egy utolsó kirándulásra velem tart Budapestre, így hazafelé sem kell egyedül menjek. Lorenzo barátunk késik, de végül bohócnak beöltözve megérkezett, mindenkit megölel, puszit ad, búcsúzkodik. Francesco, a romantikus pszichológus hallgató szintén elkísér Budapestre, de még felszállás előtt mindannyiunk kezébe nyom egy cipőfűzőt, mintegy megkeresztelve, emlékül a számtalan közös programra. A nyakamba akasztott narancssárga cipőfűző azóta is kint van a falamon, emlékeztetve arra, mennyi mindent is adott nekem az Erasmus.

Elolvasom

Judit - Szlovákia - volt EVS önkéntes

Ezt a szembekötőt a tréningjeink egyik gyakorlatánál használtuk. Az EVS projektem utolsó napján bekötött szemmel kellett végigmennem egy kötél segítségével azon az útvonalon, amit amúgy minden nap megtettem az irodáig.

Elolvasom

Andrea - Törökország - volt EVS önkéntes

Az EVS-en szokásos Mid-term training után, amely Urfában zajlott, hárman úgy döntöttünk, hogy még pár napig utazgatunk a szíriai határ környékén. Első utunk Adiyamanba vezetett, ahol minden tervünk a feje tetejére állt, és ott ragadtunk. Couchsurfing hostunk egy kurd származású szociális munkás volt, aki gyerekként a hegyekben élt egy törzsi közösségben sámánnal és legendákkal egészen 10 éves koráig, amikor is úgy nem döntöttek, hogy egy olyan iskolába kell járnia ahol egy szót sem ért. Megverték ha a saját nyelvén szólalt meg, új vallást kényszerítettek rá és egy nagyváros közepébe küldték „civilizálódni”. Egyik este a szociális munkás barátaihoz vitt el, akik a határmenti menekülttáborban dolgoztak, és akikkel előző nap együtt főztünk, táncoltunk és beszélgettünk.

Elolvasom

Tímea - Spanyolország - volt Erasmus+ ösztöndíjas

Az Erasmus során három chilei lakótársam volt, márciusban pedig megkezdődött a Copa America, azaz az amerikai kontinens országai közti focimérkőzések. A lakótársaim természetesen odavoltak érte, így Chile első meccsére akartunk egy zászlót venni a nappaliba. Azonban nem lehetett kapni chilei zászlót, ezért vettünk egy franciát, mivel annak ugyanolyanok a színei. Lakótársam szétszabdalta, aztán összevarrta úgy, hogy egy nagyon frankó chilei zászló lett belőle. Felakasztottuk a nappaliba a karnisra és már szurkolhattunk is a csapatnak. A zászló ezután az utolsó napig ott lógott a szobában, a búcsú napján pedig leszedtük, a lakótársaim aláírták, rajzolgattak rá és nekem ajándékozták. A zászló azóta az én szobámban függ, Chile pedig abban az évben megnyerte az egész Copa Americát.

Elolvasom

Tímea - Spanyolország - volt Erasmus+ ösztöndíjas

Az egyik chilei lakótársamtól kaptam ezt a kulcstartót annak apropójából, hogy mikor elmentem otthonról, rendszerint elfelejtettem magammal vinni az albérlet kulcsát, így egyszer még ki is zártam magam a lakásból. A meggyőződésem, hogy úgy is valamelyikünk otthon lesz, nem vált be… A lakótársam egy idő után minden alkalommal, mikor elmentünk valahová, rákérdezett, hogy

Elolvasom

Dóri - Finnország - volt EVS önkéntes

Évekig járunk iskolába, a lényeget mégsem tanítják: hogyan szeressük meg magunkat és ez miért is olyan fontos... Finnországi önkéntességem alatt annyi időt tudtam magamra fordítani, mint még azelőtt soha, ezt pedig a világ semmi kincséért sem adnám vissza! Még hosszú az út odáig, hogy fittyet hányva mások bírálataira, csak és kizárólag a saját elvárásaim szerint éljek, de Lappföldön már valami elkezdődött. Amikor tavaly februárban, több napos stoppolás és couchsurfing után megvettem ezt a szalvétatartót Saariselkä-ben egy szuvenírboltban, azt éreztem, hogy bármilyen célt is tűzzek ki magam elé, meg fogom tudni csinálni. Rá négy napra pedig életem egyik legnagyobb álma vált valóra: megláttam az Északi fényt!

Elolvasom
A Tempus Közalapítvány honlapján sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »
Bezár X