Mariann nem először járt már turistakánt a számára legkedvesebb vidéken, most azonban Campus Mundi ösztöndíjjal tért vissza, hogy felfedezze szakmája határtalan lehetőségeit.
Elzász varázsa
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál, és kitől hallottál róla?
A Campus Mundi ösztöndíjról szakkollégista társaimtól hallottam, ők ajánlották a pályázatot. Csak pozitív tapasztalataik voltak, ezért döntöttem úgy, hogy jelentkezem.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? Voltál már a célországban előtte?
Alapszakos tanulmányaim alatt már éltem Franciaországban fél évet, ezáltal az ország, a nyelv és a kultúra nem volt teljesen idegen számomra. Mivel ezúttal ennek a gyönyörű és meglehetősen sokszínű országnak pont egy másik sarkában fogok lakni, tisztában voltam azzal, hogy az elszászi vidék és kultúra nagyon el fog térni az Észak-Nyugat Franciaországban megszokott környezettől. Izgatottan vártam, hogy megismerjem ezt a különleges tartományt, ahol a német és a francia tradíciók színes egyveleget alkotnak. Minden várakozásomat felülmúlta Strasbourg és környéke. Franciaország különleges helyet foglal el a szívemben, sok részét ismerem már, de Elszász mesebeli házikói varázsoltak el a leginkább.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
A mindennapokkal kapcsolatban, amit kiemelnék, az a gasztronómia. A franciák imádják az ízeket, és akár diákként is elérhetőek a francia konyha különlegességei, borai. Maga Strasbourg és az Elszász vidék ezen a téren is egyedinek számít az országon belül, hiszen nem csak az építészet, a gasztronómia is a német és a francia hagyományok összeolvadásán alapul. Maga Strasbourg történelmi jellege és nyugodt, helyenként kisvárosi hangulata mellett igazi diákváros, tele élettel és külföldiekkel. Pont ez a kettősség fogott meg. Ez az a város, ahol el tudja képzelni magát az ember gyereket nevelő szülőként, valamint szórakozási lehetőségeket kereső fiatalként egyaránt. Kiemelném továbbá a sportolást, mert a franciák számára a sport, a mindennapos testmozgás rendkívül fontos. Igazán inspiráló volt látni, hogy még a dolgozó felnőttek is fordítanak időt magukra és a jóllétükre.
Hogyan sikerült beilleszkedni? Részt vettél egyetemi rendezvényeken?
Az első hetekben bár voltak barátaim, akiket az egyetemen ismertem meg, sajnos ők mind egy másik kollégiumban kaptak helyet, amely a város másik végén volt. Ez nagyban megnehezítette azt, hogy a hétköznapok során találkozzunk, és közös programokat szervezzünk. Világ életemben kollégista voltam, és hozzászoktam, hogy sosem vagyok egyedül. Franciaországban viszont nem volt szobatársam, hanem minden diáknak saját kis lakosztálya volt a kollégiumon belül - ez picit megnehezítette az ismerkedést. Persze idővel kialakult minden, a kollégiumban is volt társaságom és az egyetemen is. Eddigi külföldön töltött féléveim, munkáim során sokkal gyorsabban és könnyebben szereztem barátokat, ám sajnos sokszor amilyen könnyen jöttek, úgy is múltak el. Strasbourgban úgy érzem, olyan barátokra leltem - egy valódi kis családra -, akik remélem, mindig az életem részét képezik majd, még ha nem is úgy, ahogy eddig.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Szakmai tekintetben rendkívül inspiráltan és lelkesen jöttem haza. Olyan tárgyakat igyekeztem választani, amelyek itthon kevésbé érhetőek el és különlegesek, ennek köszönhetően valódi szemléletformálás volt számomra ez a pár hónap. Az EM ismételten felnyitotta a szemem arra a tényre, hogy a szakomhoz kapcsolódó (marketing, közgazdaságtan) lehetőségek határtalanok. Új reményt adott, hogy meg fogom találni azt a szakterületet, azt a munkahelyet, ahol valóban értéket teremthetek.
.jpg)
Mit üzennél a többi hallgatónak, miért pályázzanak külföldi ösztöndíjra?
Én csak ajánlani tudom a programot mindenkinek. Amikor felkerültem vidékről Budapestre, azt hittem önálló felnőtt életet élek. A részképzés során kiderült számomra, hogy eddig nem is tudtam igazán, milyen önállónak lenni. Erre akkor jössz rá, amikor teljesen kiszakadsz a megszokott környezetből, távol mindenkitől, aki támogat. Ez egy olyan élmény, ami rengeteget ad mind szakmailag, mind érzelmileg. Ilyen szempontból nem számít, hova mész. Mindenhol nulláról kell majd kezdened, fel kell építened az ottani életedet. Ki kell alakítanod az új otthonodat. Barátokat kell találnod, akik a végére majd az ottani családoddá válnak. El kell intézned olyan mindennapi élethez szükséges apróságokat, mint a bankszámla nyitása, vagy a kinti telefonszám igénylése, mindezt egy olyan nyelven, amelyet lehet, hogy nem is beszélsz tökéletesen. Mindez kihívás, néha nehézség, de mindenképpen nagy kaland. És kihagyhatatlan, életre szóló élmény.
Fotók: Takács Mariann
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2020.10.12.
