Az elmúlt pár hétben az élet elkezdett visszatérni a megszokotthoz hasonló formájába, és úgy tűnik, búcsút inthetünk ennek az átmeneti időszaknak. Így talán érdemes lehet egy kicsit megállni és átgondolni, hogyan éltük meg ezt az időszakot.

A karantén margójára: mit viszünk el és mit hagyunk itt?

Az elmúlt időszakban személyes, országos és globális szinten is krízist éltünk meg a járvány miatti vészhelyzet hirtelen kialakulásával, valamint az általa hozott nehézségekkel. Krízisbe kerültünk, vagyis azt tapasztaltuk, hogy eddigi megküzdési módjaink nem elegek a kialakult helyzet megoldására.

Életünk során számos krízist megélünk, de szerencsés esetben ezek nagy része „normatív krízis”, azaz személyiségünk fejlődésének velejárója. Sőt, fejlődésünk kulcsa. Maga a „krízis” szó nemcsak azt jelenti, hogy „válság”, hanem azt is, hogy „fordulat”. Vagyis a krízisben benne van a fordulat, tehát a pozitív kimenetel lehetősége is. Ilyen normatív krízis például a serdülőkorban bekövetkező identitásválság, ami sok belső bizonytalansággal és töprengéssel jár. Viszont e belső folyamat eredményeként közelebb kerülünk ahhoz, hogy kik vagyunk és mit akarunk az élettől, akkor is, ha ez fájdalommal jár.

Csak úgy, mint az elmúlt időszak, ami sok veszteséggel, nehézséggel és lemondással járt. Mégsem ennyire fekete-fehér talán mindannyiunk számára. Sok öröm, és akár fejlődés is lehetett. Értékeljük ezt az időszakot egy könnyed játék formájában! Van egy kocsink, egy szemetesünk és egy levelünk. Helyezzük el az elmúlt időszak dolgait e három helyre! Mi az, amit a szemesbe raknánk, azaz karanténban hagynánk? Mi az, amit a kocsiba raknánk, és legszívesebben magunkkal vinnénk életünk következő fejezetébe? Legvégül pedig, mit üzennénk a levél segítségével a karantén előtti, valamint alatti magunknak? Mit mondanánk az akkori önmagunknak mostani fejjel?

Vonjuk le az időszak tanulságait! Nézzünk rá, hogyan küzdöttünk és működtünk a kijárási korlátozás alatt. Ha saját magunk karantén alatti teljesítményét kéne értékelni egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, hányast adnánk magunknak, ha a 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem úgy sikerült viselkedni, ahogy szerettük volna, a 10-es pedig azt, hogy legjobb énünk is így viselkedett volna? Írjuk fel ezt a számot. Most pedig gondolkodjunk el azon, hogy mit tettünk meg azért, hogy ne eggyel, vagy többel alacsonyabb pontszámot adjunk magunknak? Vagyis mi mindent tettünk meg azért, hogy ott legyünk, ahol most tartunk? Fontos, hogy ezt az időszakot úgy zárjuk, hogy elismerjük a sikereinket, akármilyen kicsik is legyenek. Veregessük meg a saját vállunkat lelkileg! Ha észrevétlenül is, sok erőfeszítést tettünk ebben az időszakban. Átgondolhatjuk, mi kellett volna ahhoz, hogy saját értékeinknek megfelelően „jobban” küzdjünk meg az előző időszak nehézségeivel. Ha például 3-ast adtunk a teljesítményünkre, honnan ismertük volna fel, hogy egy fokkal jobban kezeljük a helyzetet, azaz 4-es szinten? Ez hogy nézett volna ki az életünkben? Így fokról-fokra átgondolhatjuk, hogyan szeretnénk fejlődni a krízis kezelésében. Bár a karanténnak búcsút intünk, válsághelyzetekkel fogunk még találkozni az életünkben. A tanulságok levonása segíthet, hogy a következő fordulatra jobban fel legyünk vértezve.

>>HA KÍVÁNCSI VAGY TOVÁBBI PSZICHOLÓGUS CIKKEKRE, KATTINTS IDE!<<

 

Szerző: Langer Viola

Pszichológus
Lélekkel az Egészségért Alapítvány

lelekkel.hu

Utolsó módosítás: 2020.05.28.