Sima vagy fordított? Akkor elölről tanítsunk vagy kezdjünk neki a végén?

Tanulási eredmény alapú gondolkodás – mit jelent ez a gyakorlatban?

Milyen változást kíván ez a megközelítés az oktatás gyakorlati szereplőitől, azaz a köznevelésben dolgozó pedagógusok, felsőoktatásban dolgozó oktatók, felnőttképzési és felnőtt tanulási szakemberek munkájában?

Az uniós szakpolitikai ajánlások és a legjobban működő iskolai gyakorlatok, pedagógiai innovációk lényege – vagyis a felülről és alulról jövő inputok – ezen a ponton érdekes módon összeérnek. Mindkettő egy irányba, azaz a folyamat vége felől tervező, tanulási eredményekben gondolkodó tanulástervezés felé mutat.

A hatékony tanulástervezés és -szervezés alapkérdései ugyanis a következők:

• Miben akarjuk támogatni a tanulót? Abban, hogy mennyi adatra és szabályra tud emlékezni péntek délutánig vagy abban, hogy egész életében hasznos készségekre, tudásokra, tapasztalatokra tegyen szert az iskolában, illetve annak falain kívül
• Mire készítjük fel a diákjainkat? Vizsgák és tesztek eredményes teljesítésére vagy arra, hogy szabadon gondolkodó, kritikus és egyben empatikus emberek váljanak belőlük, akik az álmaikat, céljaikat alaposan átgondolják, és képesek tenni értük, a maguk és a közösség javára?
• Mi a képünk a tanulóinkról, a tanulásról és a magunk szerepéről ebben a folyamatban?

Mind az európai keretrendszerek megteremtői, azaz a szakpolitikusok, mind a szakma elméleti képviselői, azaz a kutatók, felsőoktatási műhelyek munkatársai, mind pedig a napi tanításban szerepet vállaló gyakorlati szakemberek, azaz a pedagógusok is szembe kell, hogy nézzenek a fenti kérdésekkel, és aligha lehet kétséges a válasz. Az oktatásközpontú, bemeneti fókuszú tervezésről áthelyeződik a hangsúly a tanulóközpontú, kimeneti fókuszú tervezésre, amelynél a megtanítani szánt ismeretekről arra tevődik át a figyelem, hogy a tanulók a képzésből kikerülve mire lesznek képesek. Többé nem az a kérdés, hogy mit tartalmazzon a tanmenet, milyenek az óravázlatok vagy a rendelkezésre álló tankönyv, illetve mi kerüljön a dolgozatba, hanem az, hogy mi a tanuló érdeke, milyen problémákkal néz majd szembe, hova szeretnénk vele együtt, közösen eljutni, azaz milyen tanulási eredményeket érjünk el a tanulási folyamat végére. Ezek meghatározása után dolgozhatja ki a pedagógus, oktató, tréner, facilitátor, hogy milyen tartalmakat, módszereket és értékelési eszközöket alkalmazzon a tanulás támogatásához.

A tanulási eredményekben való gondolkodás támogathatja a rendszerszintű eligazodást, mivel jobban láthatóvá válik, hogy az egyes oktatási intézményekben szerzett végzettségek mögött milyen tudás és kompetencia várható. Emellett a tanuló számára is, már a tanulási folyamat megkezdésekor egyértelművé válhat, hogy mire számíthat a tanulási folyamat során, mit fog tudni, mire lesz képes, vagy milyen magasabb szintű megértésnek lesz birtokában, amit életpályája során hasznosítani tud majd.

Sima vagy fordított? Akkor elölről tanítsunk vagy kezdjünk neki a végén? - Hogyan működik a tanulási eredmény alapú tervezés a gyakorlatban?

Szemben a hagyományos tervezéssel, ahol gyakran a tanári szerep, a tanár munkája és a tanítás tartalma van a középpontban, a tanulási eredmény alapú tervezés során a tanulási kimenetekre és a diákok tanulására, befektetett munkájára helyeződik át a hangsúly. Vagyis már a tervezés folyamatában elsődleges helyre kerül a tanulói nézőpont, az elérni kívánt tanulási eredmény, legyen az tudás, képesség vagy attitűd.

Miben más a hagyományos és a tanulási eredmény alapú tervezés?

A hagyományos óratervezések során gyakran olyan elvárások kerültek túlhangsúlyozottan megfogalmazásra, hogy legyen az órán csoportos történetmesélési feladat, vagy a diákok fegyelmezetten koncentráljanak a kiadott feladatokra, beleférjen az egész lecke a tanórába vagy az óra 30%-ában kerüljön sor a földrajzi atlasz használatára. Ezzel szemben a tanulási eredmény alapú tervezés során a tanulási folyamat vége felől közelítve azt írjuk le, hogy a tanuló képes lesz előhívni kreativitását egy improvizációs feladat során, fel tudja idézni az adott történeti korszak legfontosabb szereplőit, megismeri saját tanulási stílusát, képes önreflexív módon értékelni saját teljesítményét vagy éppen empatikus módon visszajelezni társainak.

A fenti példák jól szemléltetik, hogy amíg korábban a pedagógusképzésben és a gyakorlati gondolkodás során is a pedagógus és a bevitt tartalom állt a tervezés fókuszában, addig az új megközelítés a tanulót helyezi a középpontba és a kimeneti eredményt határozza meg elsőként.

Maga a szemléleti váltás természetesen még nem adja a kezünkbe a megoldás kulcsát ahhoz, hogy holnaptól másképp építsük fel a tanmenetet és a tanítási órákat, de néhány egyszerű javaslat megfogalmazható azzal kapcsolatosan, hogy hogyan érdemes a tanulási eredmények alapú szemléletmódra építve hosszabb tanulási folyamatokat megtervezni.

Amit gyakorlatias segítségként érdemes lehet megfogalmazni az elinduláshoz:

Egy-egy konkrét tanulási eredmény leírása ne haladja meg a 600-1000 karaktert, és a következő elemeket célszerű tartalmaznia:
a tanuló + cselekvést kifejező ige + tevékenység (tanulás tárgya és hatóköre) + kontextus

A tervezési folyamat lehetséges lépései:
• Az elvárt tanulási eredmény meghatározása – Milyen tanulási eredményeket szeretnénk elérni a tanulók szempontjából?
A tanulók a tanulási egység végére
- képesek lesznek arra… / meg tudják csinálni azt, hogy…
- tudni fogják… / tisztában lesznek azzal, hogy…
- érteni fogják… / át fogják látni azt, hogy…
• Értékelési módszerek meghatározása – Milyen módon fogjuk tudni azt, hogy a tanulók elérték a kurzus/félév/év elején ígért tanulási eredményeket?
• Tanulási terv készítése – Milyen módszereket, tartalmakat használjunk, milyen tevékenységeket kapcsoljunk egymáshoz azért, hogy elérjük a kijelölt tanulási eredményeket?

Szívesen megnézne egy részletes tanulástervezési útmutatót? Ide kattintson!>>

FONTOS: Az eredményes tanár nem az általa elmondott tartalomba teszi bele a sok energiát, nem elsősorban azzal „tanít”, hogy ismereteket ad át, hanem a hagyományos iskolai szerepéből kimozdulva arra koncentrál, hogy a résztvevőket egy aktív tanulási folyamaton vezesse végig, ami közben folyamatosan figyeli és értékeli tanulói fejlődését, pozitív és konstruktív visszajelzéseket ad, amivel tovább erősíti motivációjukat. A tanár figyelme a folyamat során áthelyeződik a bevitt tanítási tartalomról és tanári inputról a tanulói eredményekre, azaz abba tesz bele sok energiát, hogy megtervezze, a tanulási alkalmak előtt, alatt és után, és az alkalmak között a tanulók – azaz nem a tanárok - mi felé tartanak, és mit csinálnak. Tudatosan irányítja a történéseket, de nem ő a főszereplő, nem ő a tudás egyedüli forrása és letéteményese, szerepe inkább az átgondolt tervezésben, a résztvevők közötti kapcsolatok megteremtésében, az ösztönzésben, a résztvevők közötti új tudások megteremtésének katalizálásában, a tanulási folyamat kísérésében van. Látni fogjuk, hogy a váltás eredményeképpen a teljes tanulási folyamat gyökeresen átalakul, a tanulók, és a tanulók interakciói lépnek a középpontba, az általuk elérendő eredmények fogják vezetni a gondolkodásunkat, és ennek következtében az egész tanulástervezési, -szervezési munkánk is átalakul. Izgalmas munka lesz, érdemes belevágni.

Szerző: Ashlock-Kéthelyi Eszter, képzési koordinátor, a Tempus Közalapítvány munkatársa

Kapcsolódó tartalmak:

Szívesen megnézne egy részletes tanulástervezési útmutatót? Ide kattintson!>>

Innovátor az iskolámban... Iskolai közösségek a nagyvilágban...>>

Alma a fán pedagógus képzés - Tanulási eredmények alapú gondolkodás műhelymunka>>

 

Utolsó módosítás: .