Szakmai gyakorlat távol a családtól
2013 | Szakképzés | egészségügy, hátrányos helyzet, szakmai gyakorlat | Tolna | Tolna Megyei Szent László Szakképző Iskola (TISZK) Egészségügyi-Szociális Szakképző Tagintézmény
Címkék: Szóbeli szövegértés, szövegalkotás, Problémamegoldás
Feke Anita 22 éves, sikeresen elvégezte Szekszárdon az ápoló képzést. Ehhez egy hathetes németországi gyakorlat is hozzájárult, ahol Anita sokkal többet kapott, mint idehaza ismeretlen szakmai ismereteket. Életében először járt külföldön, távol a családjától, és egy életre szóló élménnyel gazdagodott – ám mindezt itthon szeretné hasznosítani.
Most már kijelenthetjük, hogy ápolónő leszel?
Sikeresen elvégeztem az iskolát, hamarosan megkapom a bizonyítványom, és beadtam a jelentkezésem a szekszárdi kórházba. Ha minden jól megy, itt el is tudok helyezkedni, mert sok osztályon komoly hiány van ápolónőből. Ha lehet, én a műtőbe vagy a kardiológiára mennék dolgozni, de az sem baj, ha máshova vesznek majd fel.
A Leonardo programba hogy sikerült bekerülnöd?
Másfél éve indult a program, idén tavasszal végül tizenketten mehettünk Németországba, úgy, hogy másfélszeres volt a túljelentkezés. Alapvetően a nyelvi tanfolyamokon való részvételt és a tanulmányi eredményeket vették alapul, de sokat nyomott a latban az is, hogy hátrányos helyzetű vagyok. Harmincöt kilométerre lakunk Szekszárdtól egy községben, Nagydorogon. Hárman vagyunk testvérek, édesanyám pedig nem dolgozik. Nagyon szeretne, de éppen a várostól való távolság miatt nem tud elhelyezkedni. Sajnos még csak nem is kirívó a helyzetem. Van az iskolában egy-két tehetősebb szülő, de több az olyan fiatal, aki például most, Németországban ült először villamoson.
Hogyan telt a hat hét Karlsruhéban?
Elsősorban a szakmai gyakorlaton volt a hangsúly, bár nyilván volt szabadidőnk is. Három helyen dolgoztunk, volt közöttük ambuláns ellátás, idősotthon és kórház, kéthetes turnusokban váltottuk egymást. Nekem az otthon tetszett a legjobban, de mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ahogy lehetett, bevontak minket mindenféle tevékenységbe, ami nagyon fontos egy ilyen gyakorlaton.
Így utólag, szerinted mi volt a leghasznosabb tapasztalat, amit megszereztél?
A német tudásom sokat fejlődött, más így tanulni, így hallani a nyelvet, mint az órákon. A szakmai részt illetően rengeteg új eszközt ismertem meg, ami itthon nincs, és a körülmények is egészen mások. Volt például egy betegemelő szerkezet, amit idehaza sehol sem láttam eddig, Németországban is külön jogosítvány kell hozzá, de kipróbálhattam. Az is érdekes volt, hogy ott sok szakápolói feladatot az orvos végez, az ápolók pedig valóban csak ápolnak. Apróságnak tűnik, de én Németországban tanultam meg, hogy hogyan lehet egy ampullát egyetlen mozdulattal légteleníteni, de itthon olyat sem láttam még, hogy az infúziót nem vénába, hanem a bőr rétegei alá kötnék be. Nagyon érdekes volt.
Mi volt a legfurcsább dolog, amit láttál?
Az emberek végtelen segítőkészsége. Amikor nyilvános fülkékből telefonálni próbáltuk, volt, aki kölcsön adta volna inkább a telefonját, ezt többen is felajánlották, amíg ott voltunk. Idehaza olyasmivel sem találkoztam, hogy amikor a helyi járatú buszon egy idős férfinek kiszóródott a pénze, a sofőr kiszállt a fülkéjéből, segített neki összeszedni, és csak utána ment tovább. Volt, hogy autóból szóltak utánam, hogy elhagytam a kesztyűm, egy rosszul lett bácsihoz meg minden irányból rohantak segíteni a buszmegállóba. Ilyen, nekünk idegen élményből nagyon sokat gyűjtöttem odakint.
Először voltál külföldön?
Nem csak külföldön, de a családtól távol is, nyaralni sem voltunk még soha. A program keretében Franciaországba is eljutottunk, Strasbourgba, amit nagyon élveztem. Az önállóságról is sokat tanultam, mert bejárós vagyok, Karlsruhéban pedig egy másik lánnyal kellett együtt laknom, de amennyire tartottam ettől, annyira jó volt végül.
Hogy érzed, megváltoztál a hat hét alatt?
Mindenképpen. Sokkal bátrabb lettem, jobban oda merek menni másokhoz. Meg hiányzik is. Amikor otthon unatkozom, gyakran eszembe jut az a nagy város a nyüzsgésével, a nagy, félig fedett, félig nyitott fürdőjével, az a sok kedves ember, a kirándulások.
Munkát nem ajánlottak Németországban?
De igen, de egyelőre az a hat hét is sok volt a családom nélkül. Nem mondom, hogy soha, de most mindenképpen itthon szeretnék elhelyezkedni, közel maradni a szeretteimhez.
Évek óta kerestek szakmai partnert
A Tolna Megyei Szent László Szakképző Iskola (TISZK) Egészségügyi-Szociális Szakképző Tagintézmény Leonardo projektjének koordinátora Gerhátné Palásti Mariann volt. „Hosszú évek óta kerestünk külföldi partnert, de egészen eddig a programig nem találtunk. Pedig az iskola presztízsének és az itt végző diákoknak sem mindegy, hogy van-e nálunk külföldi szakmai gyakorlati lehetőség. Ezért is örültünk nagyon, hogy Karlsruhéban ilyen szeretettel és segítőkészen fogadtak bennünket.”
A koordinátor kiemelte: „Tolna a régió legrosszabb helyzetű megyéje, nagyon sok gyermeknek nem dolgoznak a szülei, sokan élnek kis településen, így Anita helyzete messze nem egyedülálló. Ha nincs ez a program, a legtöbb részt vevő fiatal talán soha nem jut el Németországba vagy Franciaországba.”
A szekszárdi intézmény májusban nyerte el a második ilyen pályázatát, így a program folytatódhat, a német partnerek pedig hamarosan meglátogatják őket.
Az interjút készítette: Barabás Béla
