Közösségi élmény és szakmai tapasztalatcsere
2014 | | aktív állampolgárság, önkéntesség | Jász-Nagykun-Szolnok | Túrkeve Város Önkormányzata
|
Európa a polgárokért - testvérváros program Túrkeve Város Önkormányzata Múlt - jelen - jövő |
Testvérvárosok polgárai gyűltek össze Túrkevén a Múlt–jelen–jövő elnevezésű projekt keretében 2013. szeptember 6. és 9. között, mely esemény apropóját az adta, hogy 205 éve kapott városi rangot Túrkeve. A testvérvárosi találkozóval egybekötött Város Napja programjain 112 külföldi vendég vett részt Porabka (Lengyelország), Nagyszalonta (Románia) és Auchel (Franciaország) városából. A külföldi és a hazai testvértelepülések delegációja mellett a találkozó programjain sok túrkevei érdeklődő és önkéntes segítő is részt vett. A 15 ezer euróból létrejött projektről, a sokszínű programkínálatról és a legfontosabb eredményekről Nagyné Bedő Ildikó, a Túrkevei Közös Önkormányzati Hivatal osztályvezetője és Tereminé Hanász Judit vezető főtanácsos számolt be.
Négy település lakosai ünnepelték együtt, hogy Túrkeve 205 éve kapott városi rangot. Mikor és hogyan alakult ki ez a kapcsolat?
Nagyné Bedő Ildikó: Túrkeve a rendszerváltás előtt, 1989-ben létesítette első testvérvárosi kapcsolatát, méghozzá Nagyszalontával. Azt gondolom, ahhoz, hogy testvérvárosok alakuljanak ki, mindig kell lennie egy motornak. Az első ilyen kezdeményezés egy civil szervezet vezetőjétől ered, aki később polgármesteri minőségében több testvérvárosi szálat is elindított – úgy hiszem, a legfontosabb ez a személyes kezdeményezés, és természetesen az egymásra találó partnerek. Az első testvérváros tehát Nagyszalonta lett, majd 2002-ben Auchel, 2004-ben Porabka, 2012-ben pedig Rahó, illetve Mezőhegyes. Emellett olyan településekkel is tartjuk a kapcsolatot, amelyekkel nincsen testvérvárosi szerződésünk.
Milyen korosztályt vontak be a projektbe? Volt-e speciális célközönség?
Tereminé Hanász Judit: Az óvodásoktól egészen a nyugdíjasokig, minden korosztályból voltak résztvevők. Az óvodalátogatások során az óvodások műsorát lehetett megtekinteni, a sportprogramoknál pedig a sportolókat tudtuk bevonni a projektbe. Túrkevének egyébként is nagyon élénk sportélete van: a judótól kezdve a focin, a kosár- és kézilabdán át az atlétikáig mindent ki lehetett próbálni, és ez a közös sportprogram, amelyen részt vettek a testvérvárosi delegációk, egyben sportbemutatóvá is vált – de természetesen versenyek, mérkőzések is voltak. Ezeken a programokon is minden korosztály képviseltette magát, Nagyszalontáról például érkezett egy nyugdíjas klub, amelynek tagjait a túrkevei nyugdíjasok fogadták. Volt képzőművészeti kiállítás is, amelyen szintén különböző korosztályok munkáit láthatták az érdeklődők. A túrkevei csoportban és a lengyel zenészek között mozgáskorlátozottak is voltak.
N. B. I.: Elsősorban a műfaji sokszínűségre koncentráltunk, és ennek megfelelően alakult a korosztályi megoszlás.
Milyen új ötleteket, megoldásokat, módszereket említenének a projekt megvalósítása, megvalósulása kapcsán?
N. B. I.: Egy uniós projektnél vannak a kiírásból eredő úgynevezett kötelező tartalmak, fogalmak, de természetesen az adott téma kapcsán mindig merülnek fel új ötletek. Ami most érdekes és egyedi volt, az a közös produkciók megvalósítása. A közös kiállítás, a táncház, vagy a nulladik napon tartott turisztikai előadások. Találkoztunk már többször egymással, láttuk is azokat a helyeket, amelyekről szó volt, de így, Mezőhegyestől Auchelig, érdekes volt előadás formájában megnézni a helyeket. A másik, ami talán nem is annyira új, hogy az oldottabb légkörnek köszönhetően a tapasztalatokat egyre őszintébben el merték mondani a résztvevők.
T. H. J.: Két dolgot emelnék még ki: az egyik a „Szeretlek, Túrkeve!” várostörténeti vetélkedő, melynek előzménye a lovaskocsis városnézés idegenvezetővel. Ennek során a résztvevők bejárták azokat a helyszíneket, amelyekre később a kérdések vonatkoztak. A másik: ha valaki saját maga végzi a tevékenységet, akkor jobban megmarad az emlékezetében. Ez valósult meg a túrkevei Győrffy-tanyán, ahol a jelenlévők lovagoltak, lángost sütöttek, tehát saját maguk vettek részt a folyamatban – így az emlék is sokkal élénkebb lesz. Nemcsak élvezték a megszervezett események előnyét, hanem a lebonyolításba is bekapcsolódtak.
Számos érdekes, izgalmas programot soroltak fel eddig. Hogyan látják: melyek a legfontosabb eredményei a testvérvárosi találkozónak?
N. B. I.: A közös táncház rendkívül különleges élmény volt a számomra, ahogy a magyar zenét, néptáncot felváltotta a lengyel, és a táncosok mellett a jelenlévők is mosolygó arccal kapcsolódtak be a programba. Emlékezetes még a torta ünnepi varázsa, ahogy a sötétben behoztuk a tűzijátékkal, illetve azok a pillanatok, amelyek egy-egy közös esemény kapcsán születtek. Ezeken kívül a kulturális gála, a kiállítás megnyitó, a közös történelmi emlékezés a II. világháborús emlékműnél, valamint a zeneiskola tanévnyitó ünnepsége, ahol a lengyel vendégek bemutatkoztak, mind-mind a közösségi élményt erősítette.
Milyen, az Európai Unióhoz kapcsolódó fontosabb események, élmények emelhetők ki?T. H. J.: Eredmény még az emberi kapcsolatok erősödése, amelyek személyessé is váltak a találkozó ideje alatt. A nyugdíjasok például elmentek Nagyszalontára, a lengyel sportolók pedig Túrkevére jönnek edzőtáborba. Azért is fontosak az egyéni kapcsolatok, mert ezek viszik tovább a testvérvárosi partnerséget a pályázaton kívüli életbe is.
N. B. I.: Szubjektív ugyan, de mégis elsőként a program résztvevőinek nagyon jókedvű, tartalmas együttlétét emelném ki. Hihetetlenül sokat lehet tanulni egy-egy ilyen hétvégéből. A legfontosabb európai értékek, mint a szolidaritás, az integráció, a közös nyelv és kultúra, illetve a nyelvi és kulturális sokszínűség, jelen voltak a projekt programjai során. A szakmai találkozókon szó esett az európai mobilitás erősödéséről, megvalósult a helyi szintű aktív polgári részvétel, mélyült a kultúrák közötti párbeszéd és természetesen jelentősen fejlődött a résztvevők idegen nyelvi készsége. A partnerek szívesen jöttek, szívesen gondolkodtak velünk együtt, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy habár Európa különböző részén élünk, egy célért tudtunk együtt gondolkodni. Fontosnak tartom azt is, hogy lehetőség nyílt tapasztalatot cserélni, üzem- és intézménylátogatások formájában személyesen meggyőződni feladataink, helyzeteink hasonlóságáról – ami miatt tudtunk európai dimenzióban gondolkodni, melynek köszönhetően koncentráltabban volt jelen az európai uniós állampolgárság megélése.
Szíjjártó Anita
|
Tippek és példák: mitől lehet jó egy testvérvárosi találkozó? Közös érdeklődésre számot tartó szakmai téma feldolgozása
Közös várostörténeti kiállítás Uniós támogatással megújított vagy létrehozott intézmények meglátogatása A feladatok megosztása: a vendégül látott partnereknek is van szerepe, feladata a találkozó során Aktív szerepvállalás helyi szinten: önkéntesek bevonása A zene és a tánc közösségi ereje |
