Annamária a Budapesti Gazdasági Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatója spanyol féléve során utazott, barátkozott, megtanult spanyolul és kinyílt előtte a világ.
Sétálva felfedezni Bilbaót
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?
Az elsőszámú oka a Campus Mundi pályázásomnak az anyagiak voltak. Akkor eszméltem rá, hogy szükség van kiegészítésre, amikor elkezdtem lakást keresni Spanyolországban és rájöttem, hogy a sima Erasmus+ ösztöndíjam még a lakhatásomat sem fedezi teljesen. Az iskolám koordinátorához fordultam segítségért hogy különböző támogatásokról kérdezzem, aki egyenes a Campus Munidhoz irányított. És a többi már történelem. :)
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
Voltam már Spanyolországban a külföldi szemeszterem előtt is, ám nem azon a környéken ahová most jelentkeztem. Így, mielőtt kiválasztottam hová megyek, rengeteg utazós videót és blogot olvastam, ami Baszkfölről szólt. Ezek alapján választottam a régiót. Aztán, mivel nem tudtam spanyolul, gondoltam, hogy elkezdek spanyolul tanulni, hogy legalább egy pár mondatot tudjak, na, ez nem sikerült.
A legnagyobb előkészület a lakás keresése volt, illetve az iskolához szükséges papírok megszerzése.
De alapjáraton nem úgy mentem ki, hogy mindent tudok, és mindennek utána néztem. Tudtam, hogy hol fogok lakni, (azt nem hogy kivel), hová fogok járni suliba és tudtam, hogy valamit majd eszek.
Ezeken a dolgokon felül igyekeztem nem utána járni és megtervezni mindent, mert szerettem volna, ha majd maguktól alakulnak a dolgok, ahogy természetesen lenniük kell. Az sem baj, ha kalandosak, ahelyett hogy minden részletet megtervezek.
Mielőtt kiindultam volt egy pár napom, amikor előjött belőlem a félelem, kérdeztem magamtól, hogy megőrültem, hogy ilyenre vállalkozok, kell-e ez nekem, miért nem volt minden jó, úgy ahogy volt, stb. A komfortzónám beszélt belőlem, aminek hál'istennek nem engedtem, hogy átvegye az irányítást. Még indulás előtti este is gyomorgörccsel feküdtem le, de mikor másnap reggel felkeltem, csak boldogság és izgatottság volt bennem.
Úgy éreztem magam, mint Zsákós Bilbó a Hobbit-ban és legszívesebben elmondtam volna mindenkinek, akivel aznap találkoztam úton a reptérre, hogy „I am going on an adventure!!!”.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
Egy 3 szobás lakásban laktam Bilbao óvárosában 2 olasz lánnyal. Nagyon aranyosak és olaszosan hangosak voltak. Összesen 4 tantárgyam volt, így túl sok időt nem kellet a suliban töltetnem. A maradék időmben nagyrészt kint voltam a tengerparton, megtanultam szörfölni, vagy simán csak hegyet másztam, parkban olvastam vagy a barátaimmal voltam, és ami a legfontosabb: sétáltam.
Mindenhova sétáltam. Itthon az ember hajlamos 2 megálló erejéig is felszállni a villamosra. Spanyolországban nem volt az a táv, ami megrémített volna. Eszméletlenül élveztem, hogy sétálva mennyivel több mindent látok a várósból. Ami a legnagyobb különbség volt szerintem az itthoni életemhez képest az a felszabadultság érzése volt.
Itthon azért mindenkinek vannak kötelezettségei. Munka, család, barátok, suli, kötelező események, megsétáltani a kutyát, meglátogatni a nagyit, stb.
Míg kint teljesen tiszta lap van, egyes egyedül magadnak tartozol felelősséggel.
A sulin kívül az égadta világon semmi dolgom nem volt. Persze elfoglaltam magamat, de mind olyan dologgal, amit én akartam.
Sikerült barátokra lelned?
Igen, sikerült. A legtöbb emberrel, akiknek ajánlottam a külföldi ösztöndíjat azzal a kifogással vagy félelemmel állt elő, hogy fél, hogy nem lesznek barátai kint, és hogy egyedül fogja magát érzeni. De szerintem ez szinte lehetetlen.
Aki bevállal egy ilyen külföldi évet/félévet szinte kivétel nélkül nagyon nyitott, illetve olyan elveszett az új környezetben, mint te. Lesznek iskolatársaid, lakótársaid és egy csomó embert fogsz megismerni a rendezett utazásokon is. Mindenki ismerkedni akar, elvégre ezért vagyunk itt. Ha te is nyitott és barátságos vagy az emberekkel, biztos, hogy találni fogsz barátokat. Nekem az első hónapban több olyan ember volt, akivel felületesen jóban voltam, de 1 hónap után már látszódott, hogy kik az igazi barátim és kik maradnak meg havernak.
Az igazi barátaimmal még most is, így 5 hónappal a külföldi szemeszterünk vége után is folyamatosan beszélgetünk és tervezgetjük a kövezetkő találkozót. Rajtam kívül volt még 3 magyar lány is Bilbao-ban, akikkel jóban voltam, de igyekeztem nem mindig velük lenni. Úgy gondoltam, hogy nem azért mentem ki Spanyolországba, hogy ott is csak az itthoniakkal lógjak. Szóval leginkább lengyel, német, finn és dél-koreai barátaim voltak. De azért a magyar lányokkal is találkoztam minden héten. A kedvenc utazásom az volt, amikor négyen kibéreltünk egy lakóautót és hat napig jártuk Spanyolországot vele, megálltunk ott ahol nekünk tetszett, semmi terv és cél nélkül.
A tengerpart mellet aludtunk és a hullámok hangjaira keltünk fel, életemben nem éreztem magam még olyan szabadnak.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Azt kell, hogy mondjam, hogy személyiségben többet fejlődtem, mint szakmailag. Itthon is angolul hallgatom az óráimat, szóval nekem maga a tanítás nem volt sokkal változatosabb. Leginkább a nyelvtudásom fejlődött: az angol, német, a lakótársaimnak hála egy picikét még az olasz is, és természetesen a spanyol, ami a legnagyobb fejlődésen ment át a nulla tudásról egy A2 körülire. De a személyiségem nagyon sokat fejlődött. Tényleg igaz a mondás, hogy kinyílik előtted a világ. Hirtelen nagyon széles lett a látóköröm, mind kulturálisan és mind a lehetőségeimet tekintve. Annyi mindent szeretnék még látni, megtapasztalni és megismerni. A diplomám megszerzése után 4-5 évig olyan sok helyen szeretnék élni, amennyiben csak lehet. Málta, Németország, Dánia, Chile, Ausztrália és még sorolhatnám, mindenhova el szeretnék jutni.
A másik dolog, amiben sok mindent adott ez a félév az az önbizalom. Egy külföldi országban, ahol először még a nyelvet sem beszéled, feltalálod magad, és mindent elintézel egyesegyedül, ez nagy löketet ad, és máshogy kezdesz el magadra is tekinteni. Úgy érzem ezek után már a jég hátán is túlélnék (kisebb túlzással).
Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?
Amióta hazajöttem és olyan emberekkel beszélgettem, akik nem tudják eldönteni, hogy menjenek-e külföldre egy félévre vagy sem, két indokot szoktak felhozni. Az első hogy félnek amiatt, hogy nem lesznek barátaik (erről fentebb kifejtettem a tapasztalataimat), a másik pedig az anyagiaktól való félelem, amire szíves figyelmükbe szoktam ajánlani a Campus Mundit.
Szóval, miért is gondolkozol még? Nem fogod megbánni abban biztos vagyok, még ha esetleg minden összejön és nem lesz teljesen pozitív élmény, akkor is rengeteget fogsz tanulni magadról és a világról.
Olyan tudást szerzel meg ezzel, amit egy könyv sem tud átadni. Meg amúgy is, mit fogsz mesélni az unokáidnak, hogy inkább a komfortzónádban maradtál?
Fotók: Balog Annamária
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide
Utolsó módosítás: 2018.11.23.
