Miután lezárták az egyetemen (Soproni Egyetem) a 6. félévem is, már pakolhattam a lengyel utazásomra. Fejlődni akartam, látni külföldön az ipart, megismerni mivel jobb kint, milyen teljesen egyedül boldogulni, új kapcsolatokat létrehozni. Ahogy az egyik kinti mentorom (hozzáteszem az egyik legkedvesebb és lelkesebb ember, akivel valaha találkoztam) fogalmazott, akklimatizálódtam.
Ipari terméktervezőként lengyel barátainknál
Miért pont Lengyelország?
Vicces történet az indok: egyik nap, még tavasszal bementem az intézetbe, elmondtam, hogy mit szeretnék és mikor. Felcsaptunk egy lexikon vastagságú dossziét tele névjegyekkel és ráböktünk a lengyel Nowy Styl Group vállalatra.
„Jó lesz Sarolta? „
„Persze, szuper!”
Nagy vonalakban így történt, és abszolút jó döntés volt Lengyelország, amiről addig csak történeteket hallottam. A szakfelelős tanáromon kívül a vállalat magyar kirendeltsége, a Telmex – Nowy Styl is segítségemre volt, hogy létrehozzuk a kapcsolatot.
A cég
Multinacionális, folyamatosan fejlődő, a világ több, mint 100 országában megjelenő enteriőr cég. Az ember azt hihetné, el fog veszni és egy porszem lesz a gépezetben. Nem így történt szerencsére. 2 hetente új mentort kaptam és nagyjából 3 hetente költöztem részlegről részlegre. Minden mentornak más volt a szakterülete, úgyhogy árnyalt képet kaptam a tervezésről, a cég jövőbeni elképzeléseiről és többféle anyaggal foglalkozhattam.
Jasłoban voltam a legtöbbet, ott főként linóleummal, rétegelt lemezzel dolgoztam és a gyárat illetően automatizált gyártási területekkel találkoztam. Vidéken, Rzepedźen pedig tömörfa- és furnérgyártással ismerkedtem, tömörfa bútortervezéssel foglalatoskodtam, ha épp nem a hegyi túra közben a medveveszély táblán hüledeztem.
Ami igazi meglepetés volt, hogy Jasłoban, a tesztelésben találkoztam a Vasas új VIP üléseivel, amik majd jönnek Magyarországra, továbbá a 2022-es labdarúgó világbajnokság stadion székeivel, amik Katarba készülnek.
A beilleszkedésről
Elsőként fontosnak tartom elmondani, hogy akárhová mentem, ahogy megtudták vagy meghallották, hogy magyar vagyok, máris max ponttal indultam náluk. Nagyon szeretnek minket a lengyelek, képesek magyar szavakat tanulni, dalszöveget felolvastatni velem magyarul az irodában vagy magyar térképeket elővarázsolni valahonnan. És persze legfőképp azon veszekedni, kinek a nyelve nehezebb.
Egyébként voltak minden részlegen gyakornokok, úgy érzem barátokra leltem külföldön is. Az egyik lány nem igazán tudott angolul, úgyhogy google translatorral beszélgetett velem az idő 90%-ában.
Amiket tanácsolnék
A hely kiválasztása egyénfüggő szerintem, ki milyen éghajlatot szeret, milyen mentalitást; persze én mindenképp ajánlanám Lengyelországot. Egyrészt a kedvesség, vendégszeretet, másrészt élhető árak miatt a lakhatást, ellátást és utazást illetően is.
Az utazás megszervezéséhez idő kell. Két hónapot tanácsos hagyni rá, felkeresni egyetemed nemzetközi koordinátorát, esetleg a szakfelelős tanárt, felvenni a kapcsolatot a céggel. Mi annyi e-mailt váltottunk a lengyel HR-esekkel, hogy rendesen gyakoroltam az angolt még az út előtt. Szerintem ez szerencsés helyzet.
Záró kis történet az akklimatizálódásról
Két hetet a hegyek között, Kárpátalján, Rzepedźen töltöttem a vállalat vidéki részlegén. Az utazás előtt Marcin, az ottani mentorom írta, hogy kapok egy szabadnapot hozzászokni a környezethez, akklimatizálódni. Nem sejtettem, hogy a wild wild east, ahogy ő fogalmazott, ténylegesen megjelenik. Képekkel zárnám a történetet.
Fotók: Beretzky Sarolta, https://pxhere.com/
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2019.03.08.
