Harmadéves arab főszakos és perzsa minoros hallgató vagyok az ELTE-BTK-n. Campus Mundi ösztöndíjjal tíz hónapot töltöttem Tunéziában az Institut Bourguiba des Langues Vivantes-ban.

Tunéziai mindennapok egy ösztöndíjas szemével

Az ösztöndíjra való jelentkezésem fő motivációja az arab nyelvtudásom fejlesztése és egy arab dialektus megismerése volt. Reménykedem abban is, hogy a kint töltött közel egy év elősegíti majd a hazai vagy akár a külföldi foglalkoztathatóságomat is, hiszen nagymértékben fejlődött az idegennyelvi kommunikációs képességem. Úgy érzem, helyt tudtam állni az interkulturális közegben is, hiszen különböző kulturális hátterű emberekkel kellett együtt dolgoznom hosszú időn keresztül. Továbbá, a tunéziai tapasztalataim magabiztosabbá is tettek, mert megtanultam rugalmasabban alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Tanulmányok

Az ösztöndíjas tanulmányaimat egy belvárosi nyelviskolában végeztem, ami a Tunis El-Manar Egyetem kihelyezett idegennyelvi központja. Az oktatás három trimeszterre volt tagolva, valamint nyári egyetemi kurzusokat is kínáltak, amelyek egyikén szintén részt vettem. Egy-egy trimeszter nagyjából két és fél hónapig tartott, és mindig szóbeli, valamint írásbeli vizsga zárta le. Az oktatás hat szinten zajlott, a legmagasabb szint C1-es nyelvvizsgával zárult.

Előnyök

A kurzusok tematikája kifejezetten változatos volt, a hagyományos arab építészeten, a tunéziai történelmen, a nők jogain, a terrorizmuson és a környezetszennyezésen át egészen a szűnni nem akaró zsidó-arab konfliktusig terjedt. Az itt alkalmazott tanítási módszer, az órák beszédközpontúsága elnyerte a tetszésemet. A nyelviskola tanárai magasan képzettek voltak. Bár nem volt számonkérés a trimeszterek során, de minden órára keményen fel kellett készülni.

A Bardo Múzeum iszlám kori művészeti részlegének egy terme.

Hátrányok

Az intézmény technikai felszereltsége kiábrándító: a klímaberendezést leszámítva a legmodernebb eszközök az 1960-as évekből származó japán felajánlások voltak. Szerencsére a tanáraink rendszerint hoztak magukkal saját számítógépet és hangszórókat az órákra. A felbukkanó problémákat nagyon érzelemdúsan kezelték a tanárok, ami olykor rányomta a bélyegét az órák hangulatára. Gyakran kinyilvánították politikai állásfoglalásukat, ami jó néhány esetben nem hagyott kellő teret a párbeszédre. A visszatérő téma persze az izraeli-palesztin konfliktus volt.

Körülmények

A tuniszi és általában a tunéziai utcák rendkívül koszosak. Már a kora reggeli órákban halomban áll a szemét, amiből rendszerint macskák falatoznak. Az egyedüli kivétel a külföldiek által lakott Sidi Bou Saiid és La Marsa, valamint a tehetős tunisziak által kedvelt Lac és Ennasr. Ezen kerületek inkább hasonlítanak bármely nyugat-európai városhoz, mintsem a helyi viszonyokat tükröznék. Aki azonban meg szeretné tapasztalni a tuniszi életet, annak az óvároshoz közel kell laknia.

A Tuniszi-öböl madárlávlatból (Karthágó).

Szállás

A megérkezésemet követően egy hónapon át az egyik lányoknak fenntartott kollégiumban laktam a főváros előkelőnek számító részén. Később az egyik barátommal béreltünk lakást a belvárosban. A belvárosban ugyan mindenféle bolt megtalálható, azonban éjszaka alig van kivilágítva, és emiatt nem eléggé biztonságos.

Hagyományos tuniszi házak a Qasbah-ban.

Télen és kora tavasszal, amikor még mindig hideg van − a lakások mintegy 90 százalékában nincs központi fűtés −, nem mozdul az ingatlanpiac, ezért nehéz kiadó szobát találni. A belvárosi időszakot követően a medinához közeli Montfleury-be költöztem, a Beb Jdid közvetlen közelébe. Négy hónapot töltöttem itt, ahol egy melegszívű és nyitott tunéziai család otthonában béreltem szobát három másik külföldi bérlő társaságában. Ebben a kerületben éreztem magam a legjobban, hiszen a medina, a Nemzeti Könyvtár, egy központi taxi- és buszállomás, uszoda, valamint a legnagyobb tuniszi piac is mindössze néhány perc sétára volt az otthonomtól.

A tuniszi medina.

A tunéziai családnál lakva bepillantást nyerhettem, hogy miként zajlanak egy átlagos család mindennapjai. Számos alkalommal együtt főztünk, a vasárnapi ebédet mindig együtt fogyasztottuk el, illetve sok egyéb közös program színesítette az ott eltöltött időszakot. Ramadan, a böjti hónap idején szinte minden este együtt törtük meg a böjtöt, és meghívást kaptunk a fiuk esküvőjére is. Így mindvégig a család részeként bántak velünk, aminek részeként rengeteg praktikus tanáccsal láttak el mindannyiunkat.

Gasztronómia

Szállásadóim − csakúgy, mint a tunéziaiak többsége − a helyi konyhát részesítették előnyben, aminek szerves részét adja az erős fűszerezés (pl. a harissa), a tenger gyümölcsei, a tonhal, a (nyers) tojás, a marhahús és a méz. A tunéziai gasztronómia legjellegzetesebb fogásai a következők: couscous hallal vagy zöldségekkel, merguez, leblebi, kefteji és a brik. Valamint, gyakran fogyasztanak különféle salátákat (pl. mlouchiát). Szinte minden talponállónál kapni gyrost, kebabot, hummust, maqloubot és baklavát is. Többségük kifejezetten ízletes, azonban túl olajosak és könnyen megülik a gyomrot. Az utóbbi oknál fogva és a számomra bizarr ízkombináció miatt tíz hónap után sem nőtt a szívemhez a hagyományos tunéziai konyha.

Biztonság

Montfleury 20 évvel ezelőtt felkapott környéknek számított, tele olasz és francia lakóval. Később, a gazdasági visszaesés idején a szegényebb, vallásosabb réteg beáramlásával a külföldiek eltűntek, elszaporodtak a zsebtolvajok és egyre koszosabbá váltak az utcák. A környéken uralkodó közbiztonság azonban még mindig sokkal jobb, mint bárhol a belvárosban. Ritkábban fordul elő utcai zaklatás és jobb az éjszakai közvilágítás, valamint gyakoribb a rendőri jelenlét, mert itt van a központi városháza és számos iskola is található a környéken. A belvároshoz hasonlóan mindenféle terméket és szolgáltatást megtalálhatunk itt, ráadásul alacsonyabbak az árak, az üzletek többsége pedig éjjel-nappal nyitva tart a nyüzsgő éjszakai élet miatt.

A tuniszi Passage.

Utazás, szabadidő

Tunéziában töltött időm alatt többször jártam kempingezni a tengerpartra a barátaimmal. Tunézia alapvetően fotogenikus ország, de Binzerte, Cap Serrat és Kef Abed különösen elbűvölő. Gyakran ötvözik a kempingezést zenei fesztiválokkal, ami a helyi fiatalok egyik legkedveltebb időtöltése. Tunisztól egyórányira található Ain Zaghouan, a római kori vízvezetékeiről ismert település. Kiváló lehetőséget nyújt a hegymászásra is, mert a városka közelében található az ország legmagasabb pontja.

A hét szent alvó temploma Chenini-ben.

Tunézia déli, sivatagos része sokak számára arról híres, hogy itt forgatták a Star Wars bizonyos jeleneteit. Matmata és Ksar Ouled Soltane területén a trogloditák barlangjaival találkozhatunk. Egyik utolsó utam az Odüsszeiában a Lótuszevők szigeteként említett Djerbára vezetett, ami Tunézia legnagyobb szigete, Gabestől dél-keletre.

Lakosok

Az egyik szállásadóm megnevezése szerint a tunéziaiak nem arabok, hanem tunéziaiak. Önmagukat sokkal nyitottabbként és melegebb szívűként jellemzik. Az általam megismert tunéziaiak valóban rendkívül barátságosak és vendégszeretők. Bár sok negatív tapasztalatra is szert tettem a helyiekkel kapcsolatban, mégis azt kell mondanom, hogy nagyon élveztem a kint eltöltött tíz hónapot, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben vissza fogok még térni erre a vidékre.

 

Fotók: Kmeczkó Sára

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2019.06.21.